Pizzaszósz, sült paradicsomból

A télen elfogyott az összes pizzaszószunk, így idén mindenképpen főznöm kell. A tegnapi lecsó befőzésből maradt paradicsommal kísérleteztem. Több helyen olvastam, hogy van, aki sült paradicsomból készíti. Én inspirációnak EZT A RECEPTET találtam. És ez lett az eredmény:

Ma reggel két kiló paradicsomból nekiláttam a próba sütés-főzésnek. 

• 2 kg paradicsom, csak félbevágva
• 2 nagy fej hagyma cikkekre vágva
• 8 nagy gerezd fokhagyma
• olívaolaj a locsoláshoz 

A paradicsom nem volt nagyon lédús, ennek ellenére az egy óra sütést kevésnek tartottam. Ahhoz, hogy a recept szerinti állapot létrejöjjön, kellett másfél óra. Se a nyers, se a sült állapotot nem fotóztam. A leírást nem követtem a folytatásban, mert biztos, hogy semmilyen paradicsomot nem fogok passzírozni. A sült hagymás, fokhagymás paradicsomot átszedtem egy fazékba és botmixerrel pürésítettem. Na, ezt az állapotot meg tudom mutatni:

Úgy fogalmazhatok, hogy zseniális állagot kaptam! Látszik, hogy a kavarásnyomot nem tudnak elsimulni. Egy kicsit fűszereztem bazsalikommal, oregánóval (a korfui piacon vásárolt 1 eurós szuper aromással) és egy kis sóval. Folyamatos keverés mellett még főztem, mert kíváncsi voltam, hogy fog-e változni az állaga. A víztartalomból még veszített, de a krémes állag végig megmaradt. Amikor elzártam a gázt, egy nagyon pici késhegynyi Na-benzoátot kevertem bele. Végül üvegekbe szedtem, a tetejére öntöttem egy pici olivaolajat, hogy tutira légmentesen lezárja. Ebből a mennyiségből 6 üvegnyi (1,5 decis) szósz lett. Most ott pihennek a tegnapi lecsók között a pokróc alatt.

 

Kisdinnyék

Úgy alakult, hogy reggel a Zsibi felé vettük az irányt, nyári ruha fronton kerestem volna valamit, ami megtetszik. Ehhez társult, hogy a teknősöknek is hozunk száraz kaját. Ruhát nem találtam, az eledelvásárlást is hamar megoldottuk. A piac bejáratánál lévő zöldségesnél láttam igazán friss kisdinnyéket, amik nem tudtak távozni a gondolataimból. Így amikor végeztünk, nem tudtam megállni, hogy vegyek belőlük. Olyan nagyon szépek voltak, nagyobbak-kisebbek, de összességében sokféle méretben. 

Két zacskónyit vettem, ami éppen belefért a zománcos tálba. A nagyobbakat gerezdekre vágtam, a kicsiket feleztem vagy még azt sem.

Végül egy kis kaporral, a szokásos felöntőlével elkészült 4 üvegnyi savanyúság. A színesség kedvéért két üvegbe a maradék spanyol paprikából is tettem. Meglátjuk, hogy az amúgy élénk színek hogy viselkednek a savanyúság levében, különösen, hogy most a borként kihagytam a léből.

 

Csatni az utolsó zöld paradicsomokból

A hétvégén leszedtem az utolsó (zöld) paradicsomokat, amiket még anyu nevelt és gondozott. Már volt néhány fagyos, deres reggel, főként a kisebbeket csipkedte meg a hideg. Végül is minden leszedtem, itthon tálcára raktam, hogy lássam mekkora a veszteség. Pár nap alatt kiderült, hogy az ültetvényben voltak fagymentes zugok, ahonnan a sárga koktélparadicsomok sértetlenül kerültek ki, de többséget elvesztettük. Illetve a nagyobb eredetileg pirosnak készülők pedig csak foltokban fagytak meg, a többi részük teljesen ép, lédús volt. Mivel még van savanyúságom, inkább a zöld paradicsomból készült csatnik érdekeltek. Találtam mindenféle recepteket, padlizsánnal, hagymával fokhagymával, mazsolával (?) és sokféle fűszerrel, de végül erre a receptre esett a választásom: Gerda süti

Nekem egy bő 70 dkg zöld paradicsomhoz kellett átszámolnom a hozzávalókat, melyek ilyen szép színes csoportképre álltak össze:

A biztonság kedvéért átmásolom a hozzávalókat, ha esetleg egyszer majd nem lenne meg az eredeti poszt:

Hozzávalók:

• 2 kg zöld paradicsom (megtisztítva)
• 2 nagy fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 nagy alma
• 3-3 darab zöld és piros színű paprika
• 2 közepes sárgarépa
• 1 púpozott teáskanál só
• 25 dkg cukor
• darabka gyömbér (3-4 cm-es darab)
• 1 mokkáskanál őrölt bors
• 1 mokkáskanál fahéj
• csili- ízlés szerint
• 1 dl almaecet

A zöldségeket megmossuk, kisebb darabokra aprítjuk. Mindet egy nagyobb edénybe tesszük, sót, cukrot (nagyon kis mennyiségben, a leírt mennyiség 1/4-e) rátesszük, és kis lángon főzni kezdjük. A gyömbér helyett egy kis maradék gyömbérport használtam, és csak jóval később tettem bele a friss gyömbért, de akkor már reszelve. A fűszerek mehetnek bele az elejétől kezdve, de az almaecet csak a végén, azzal is érdemes átforralni. 

Üvegekbe szedve várja a sült húsokat, de lett egy kisebb adag is, amit szerintem kezdésként grillsajthoz fogjuk ma megkóstolni.

Sk felöntőlé savanyúsághoz

Sikerült egy éretlen dinnyét vásárolnunk, így arra döntöttem, hogy savanyúság lesz belőle. De, hogy kísérletezzek is, a korábbi felöntőlét saját verzióra cseréltem:

• 3 liter víz
• 8 ek só
• 16 ek cukor
• 3 dl 10%-os ecet
• 1 kiskanálnyi mustármag, bors, 
• 2 babérlevél apróra tépve
• 1/2 mokkáskanálnyi borkén és nátriumbenzoát

A víz felét felmelegítettem, és feloldottam benne a sót, cukrot, beleöntöttem az ecetet, és beletettem a fűszereket és forrás közeléig melegítettem. Visszahűtöttem a maradék vízzel, majd a borként és náriumbenzoátot belekevertem.

Ennyi lé éppen elég lett 5 db 1,7 literes üveg felöntéséhez.

Sorakozó!!!

Ma sorakozót fújtam a kisebb üvegeimnek, mert hosszas tipródás után mégis úgy döntöttem, hogy nem hagyom veszni a "mentatermésünket" és idén is készüljön mentás eperdzsem. De, ha már nekikezdek, akkor legyen bazsalikomos is. 

A piacról és a sarki árutól beszereztem kb 5 kiló epret. Persze nem tudom megmondani pontosan, hogy mennyi volt, mert mindkét helyre egy-egy nagy tupper tálat vittem, és tele kértem. A mosásnál volt némi veszteség vagy a menthetetlenül kidobandóság miatt, vagy kivágandó hibák miatt, vagy egyszerűen le kellett tesztelni az alapanyagot. A maradék biztosan megvolt 4 kiló, melyet egyből két külön edénybe daraboltam:

Ehhez mér csak némi cukor (kb 25 deka összesen), dzsemfix+pektin kellett, és persze a fűszerek:

Fantasztikus fűszeres illatok lepték el az egész konyhát. Az eredmény színét sajnos egyetlen fotó sem tudja visszaadni, annyira szép, mély piros színe lett mindkét dzsemnek!
Majdnem minden üvegre szükség volt, de pulton nem készültek képek, de a polcra pakolva így néznek ki:

Beköltöztek a tavalyi maradványkészlet mellé, a betűk a fűszerre utalnak, a 22 pedig az évjáratra. Pár éve nem ragasztok címkéket, mert a matricát utálom leszedni, az enyves pedig egy idő után elhagyja az üveget és utána nem fejtem meg, hogy mit rajt az üveg. Az alkoholos filctoll pedig tökéletes, később könnyen lemosható, már csak a kódokat kell észben tartani. :)

Lányok (Bogi, Zsani)! Itt a frissített készlet!

Levendulaszörp v2.

Mivel maradt még rengeteg levendulánk, így arra gondoltunk, hogy lehetne egy újabb adag levendulaszörpöt készíteni. 
Ebben a mosatni verzióban csak a lila virágokat használtuk, a recept az előző volt, de az eredmény mégis kissé más. Sokkal erőteljesebb színe lett:

Levendulaszörp

Miután Bogi hazahozta a levendula-rakományt, gyorsan kerestünk szörpreceptet, és egyeztettünk Erikáékkal is. Végül is a következő leírás győzött:

Cukorszirupot kell főzni a következőkből:

• 1 liter víz
• 1 kg 70 dkg cukor
• 1 citrom leve
• 1 evőkanál citromsav

Ebbe kell 1 bögrényi leszedett levendulavirágot. Vigyáztunk arra, hogy minél kevesebb szárrész legyen benne. Vegyesen csipkedtük a virágokat, kétféle lila, fehér és rózsaszín is volt benne. Nagyjából koncepció nélkül, ahogy sikerült. A meleg létől még jobban átjárta a konyhát a levendula illat, a virágok azonnal elszíneződtek.

Elvileg egy napig kellett volna állni hagyni, de egyes leírások szerint elég a 12 óra is, mert ha sokáig áll a lében, akkor szappanosabb lesz az íze. Szóval reggel leszűrtem, majd 10 percig forraltam még, és tiszta üvegekbe töltöttem. 

Hát, ez nem lett nagy adag, de a próba jól sikerült! Ilyen szép színűek egymás mellett a kis üvegek:

Folyt. köv.

Csalamádé 2.0

 Visszanézve a blogot, látom, hogy már 5 éve annak, hogy elkészült az első csalamádém. Azóta az a mennyiség elfogyott, de a legnagyobb bajom az volt, hogy a hőkezeléstől a zöldségek megpuhultak, és nem maradtak ropogósak. Miközben a hőkezeléssel eltett uborkám, cukkinim roppanós lesz.

Az úgy volt, hogy az utolsó paradicsomok az erkélyen sehogy sem akartak megérni. Nem kell nagy mennyiségre gondolni, a szüretkor 5 zöld és kissé elváltozott színű paradicsomom lett. Hogy ne vesszenek kárba, csináljunk csalamádét! Vagyis kb olyan arányok voltak itthon, mintha gombhoz kerestem volna kabátot. Végül is rendeltem a piacon 5 kg gyalult káposztát (köszönet érte, hogy itthon nem kell vele bajlódnom!), uborkából és színes paprikából összesen 1 kg-ot, pár nagyobb répát, és kb fél kg hagymát szántam erre a projektre. 

Ezt a receptet követtem a Nosalty-ról, persze a mennyiséghez arányosítva. Annyit változtattam, hogy a cukor mennyiségének csak a 2/3-át mértem ki, illetve a szemes bors helyett vegyes színes borsot használtam. A színek gyönyörűek, az illatok nagyon finomak voltak, különösen este, amikor már reggel óta érlelődött az egész. A költségekről: kb 2500 Ft-ot költöttem és lett 10 üvegnyi (+kóstoló adagnyi) csalamádém, amely a saját ízlésemnek tökéletes! 

Ha szerencsés vagyok, akkor a fiam enni fog belőle, a férjemre és Bogira nem igazán számíthatok.
Sebaj, több marad nekem! 😀

Mentás vs bazsalikomos eperdzsem

Az első fűszerezett eperdzsemmel tavaly próbálkoztunk, miután valahol már kóstoltunk ilyeneket. A mentás nagyon hamar elfogyott, a bazsalikomos lassabban, köszönhetően annak, hogy nem emlékeztünk arra, hogy mi is lehet az E+B felirat jelentése. 😉 Akkor nagyon óvatosan bántunk a fűszerekkel, idén bátrabbak voltunk. A mentás két körben, a bazsalikomos csak egy kisebb adagban készült.

Sajnos a képek nem adják vissza a dzsem gyönyörű színét, amely sajnos nagyon múlandó. Bár, amilyen tempóban fogy a mentás, nem lesz ideje kifakulni. 😀

A tavasz elhozta a kicseit a karanténban is

És mi pedig nem tudtunk ellenállni a dolognak. Anyu küldött egy képet a bodzafáról, amely tavaly óta még nagyobbra nőtt és telis-tele van virágokkal.

Két hónapja nem mozdultunk ki a város határán kívülre, így meglátogattuk anyut, szedtünk bodzát és ebédeltünk együtt egyet. Ez már mindannyiunkra ráfért!
A fenti  képekre mondhatnám, hogy ilyen volt-ilyen lett, de a valóságban meg sem látszik, hogy három nagy tálnyi bodzavirágot szedtünk le róla.  Pontosan ugyanígy néz ki a fácska sok-sok kinyílt vagy nyílásban lévő

Holnap már kóstolható lesz!

Újabb falat India

Tavaly kísérleteztünk a konyhában az indiai ízekkel, így több alkalommal készült vajas csirke. Az alapmártás igazából az olaszos mártáshoz hasonlóan készült, persze már fűszerekkel, ami nagy különbség, hogy kesudió vany mogyoró van még benne és így nem leturmixolva.
Gondoltam, hogy gyors vacsorához kellene befőzni ebből. Sajnos ez nagyon hamar megbuggyant. Így arra jutottunk, hogy a ludas az olajos mag lehet. Így idén a nagyon finom napon érett paradicsom csak indiai fűszerezéssel került az üvegekbe:

A bal oldali csoport fűszerezése: fokhagyma, só, kardamon, gyömbér és garam masala
A jobb oldaliaké: fokhagyma, só, kardamon, gyömbér és bombay masala

Ez utóbbiakra a fűszer csomagolásából készültek nyakcímkék, hogy kevesebbet kelljen írni az üvegekre. A papírcímkék egy idő után leváltak, és a matricák lemosása macerás, így tavaly óta nem ragasztom a címkéket, hanem alkoholos filccel írom az oldalára a fűszerezést és évszámot.

Na, mi készül?

Ma, "hirtelen felindulásból" a piacról ilyen alapanyagokkal tértem haza:

Persze a paradicsom-bazsalikom aránya nem éppen ez volt, kb 20 kg paradicsom került darabolás és turmixolás áldozatává.

Ugye milyen szép?

 A fenti mennyiség 20 üveg (7,5 decis) lasagne alapra és 15 üveg (3-4 decis) spagettimártásra lett elég. A lasagne alap kevesebb ideig fő, és így hígabb. De ez pontosan így jó, mert a tészta ebben a mártásban fő meg. Az ízesítés: só, bors, hagyma, fokhagyma, oregánó és persze bazsalikom olívaolaj alapon.
Ha mindent beleszámolok a fűszerektől a paradicsomig, akkor a bolti ár (600 Ft/üveg) negyedéből hoztam ki a dolgot. És akkor csak az üvegek számával kalkuláltam és az űrtartalmukkal nem.
Bogi szerint ha kitör a világ vége, akkor sem fogunk éhen halni. :)

Ismét barackok

Ma egy kisebb befőzéssel indítottuk a napot. Vettem a piacon 8,5 kg finom, sárga húsú, magvaváló és héjaváló barackot. Ez a legtökéletesebb fajta volt, mivel rekord idő -kevesebb, mint 1 óra - alatt dolgoztunk fel. És, hogy legyen feljegyzés arról, hogy ebből mennyi befőtt lesz: ez éppen egy menet a befőzőautomatában, vagyis éppen 16 üvegre volt elegendő.

 

Itt már fürdőznek az automatában, csak a tető hiányzik róluk:

 

Mire hazajöttünk a városból, kész is volt a dunsztolás.

Újabb kísérlet a konyhában

A nyaralás alatt (sőt már korábban is) az egyszerű Margherita pizzát ettem, hogy magát az alapmártás ízét érezzem.
De miért is? Lehet kapni kész mártást/szószt a boltban is. Eddig én is vettem, sőt szerettük is az U n i v e r termékét, csak az utóbbi időben valamit változtattak a receptúrán, megváltozott az állaga, az íze és nehezen lehetett szétkenni a tésztán. Lazításként a spagettiszószomat használtam.
És ekkor jött a gondolat, hogy tudok én saját, adalékmentes verziót készíteni. Pistivel ízlelgettünk, és arra jutottunk, hogy a paradicsom ízén kívül bazsalikom, fokhagyma és só kell csak bele.
És ez lett a kísérlet tárgya. Egy kg befőző paradicsomot lehámozva apró kockára vágtam, hogy a vágások mentén minél több paradicsomvíz távozzon. Ezt a levet nem kell elfőznöm a sűrítés során.
A bazsalikom egy részét már az elején a paradicsomkockák közé kevertem.

A főzés közben szépen sűrűsödött, a végén azért a botmixerrel beleturmixoltam, és utóízesítettem.

És ta-dam! Kész is lett a jól kenhető pizzaszószon. Igazából csak három kis üvegnyi lett, kóstolónak mindenképpen elég.
A próbasütésre több, mint két hetet vártunk, mivel a rövidke nyaralás alatt annyi pizzát ettünk, hogy egyáltalán nem kívántuk már. De érdekelt az a bivalymozzarella is, amit hazautaztattunk.
Szóval a próbasütés során olyan finom lett a margherita is, és a sonkás verzió is, hogy tudtam, rengeteg pizzaszószt kell főznöm.
Ma a piacon megvettem a paradicsomos nénim összes (5 kg, mert már csak ennyi volt :( ) házi befőzésre való jó húsos paradicsomát, és a fenti technikával bevarázsoltam az üvegeimbe.
Még a végén Mamma leszek!

Paradicsom és paradicsom

Valószínűleg az idén ez volt az utolsó nagyobbnak mondható befőzésem. Vettem 10 kg Lucullus paradicsomot, aminek kevés magja van, és jó sűrű mártás főzhető belőle. Az érettekből fűszeres (főként spagettire szánt) mártást főztem hagyma, fokhagyma, só, bazsalikom (friss és szárított) és orgenó felhasználásával. 13 üveget töltöttem meg, a maradék kb másfél adagot azonnali tesztnek vetettük alá. A fiúk szerint igen jól sikerült.

A kevésbé érettekből savanyítottam ezen ötlet alapján felbuzdulva. Igazából az zöld paradicsomok közé is szokott érettebb (de nem teljesen érett) bekerülni, szóval remélem, hogy ez is jó lesz.

Újítás: A szokásos (k n o r r) felöntőlébe 2,5 dl 10 %-os ecet és 1,5 dl almaecet (idei nagy favorit!) került.

De mi is a szokásos? Elkészítem a leírás szerint 1.8 l vízzel, felfőzéssel, 5 ek cukorral, 4 dl ecettel a felöntőlevet. Egy kicsit áll, a fűszerek nagy része leül az aljára, és csak a felső, szinte fűszermentes levet használom.  De ez nekem nagyon tömény, így amikor a paradicsomkarikákat betöltöttem az üvegbe, akkor kb a 2/3-ig töltöm csak ezzel a lével a többit vízzel pótoltam. Most nem akartam hőkezelni az automatában, ezért melegen töltöttem fel az üvegeket, majd száraz dunsztba kerültek a mártások mellé. Remélem, hogy jó lesz!

Úgy is csak én eszem ilyesmit a családban.. :-(

A nyár ízei...

... ismét bekerültek az üvegbe. Hirtelen jött ötletből vezérelve a szombati piacról 12 kg érett ökörszív paradicsommal tértem haza és délre már kész is volt a 15 üvegnyi mediterrán jellegű paradicsommártás. Ezek az üvegek is 7,2 decisek, szóval nagyobbak, mint a bolti forgalomban lévők. De pontosan olyanok, mint amilyennek szeretjük: hagymás, fokhagymás, oliva olajos, bazsalikomos. 

Bogi hősiesen pucolta a fokhagymát, és közben azt is kitaláltuk, hogy ez a mai lesz a barack-nap is! A fiúk hazahoztak 24 kg barackot, és ebéd után nekiláttunk a feldolgozáshoz. A három segédem folyamatos minőségellenőrzést is folytatott, hogy csak is a legfinomabb barackok kerüljenek az üvegbe. Sok kuktával sok a veszteség, de így is sikerült 43 befőttel gazdagítani a raktárkészletet.

Sajnos dzsemnek nem maradt egy-két kiló sem, szóval még vennem kell.

Alma, nektarin, körte - ugorj az üvegbe!

A tegnapi szalonnasütésről hazaérkezve láttam, hogy vagy egy kb 1 kilónyi vegyes gyümölcs, ami sajnos reggelre teljesen használhatatlan lesz. Így éjjel 11-kor fazékba kerültek, hogy ilyen csodálatos színű (és különleges ízű) dzsemmé alakuljanak. 

Éjfélre már a mosogatáson is túl voltam, fél egykor pedig hallottam a tetők pattanását.

Ezt sem terveztem...

...de végül mégis befőztem. :-D

Igazából a héten átnéztem a spájzbeli készletünket, és úgy döntöttem, hogy az idén nem fogom nagyon akarni a lekvárfőzést. Akkora készletünk van, hogy talán két teljes telet kihúzhatnák vele. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha úgy alakul, akkor nem készül valamilyen kompozíció. 

És a mai egy ilyen kihagyhatatlan alkalom lett. A fehér húsú őszibarack nem volt igazán finom, de cserébe könnyen pucolható, maradt még pár szem nektarin, és málna is. Összesen nem sok gyümölcs, de azért éppen elég ahhoz, hogy elővegyem a lábaskámat:

Ebből éppen négy üveg fahéjas finomság lett!

Na, ez nem volt betervezve a hétvégébe!

És mégis elkészült.
Történt ugyanis, hogy elmentünk anyuhoz epret szedni és elhozni a már leszedetteket. Sokat szedtünk, még többet ettünk, és a maradék a fazékban végezte. Váratlanul jött a dolog, máskor mindig átválogatom az üvegeket, és még nem is vettem meg az idei pektin-mennyiséget.
De ez nem tántorított el, az eperdzsem elkészült. Sajnos a bodzavirágot a levéltetvek ellepték, de egy kis bodzaszörppel megbolondítottam. És megettem az idei első vajas-lekváros kenyeret. (Szigorúan frissen készült lekvárból/dzsemből!)
Íme az eklektikus üveggyűjtemény:

Miből készülhet dzsem télen?

Jó kérdés!
Mivel volt még nagyon finom, de sok maggal és ragaszkodó héjjal bíró mandarinunk, így akkor legyen ebből dzsem.
Kicsit macerás volt, mert ki kellett filézni. De fél kg konyhakész mandarin, 3 evőkanál barna cukor, pici fahéj és fél csomag zselésítő eredménye lett  ez az üveg, amely még a teljes kihűlést sem érhette meg:

Este fánkot sütöttünk, amely természetesen kívánta az ilyen finom lekvárt.