Bárándra receptes naptárt vettem az idén, így minden hónapban más sütiben vagy tortában gyönyörködhetünk. Áprilisban egy madártejtorta szerepelt. Bogi többször is elmondta, hogy ezt meg kellene sütni, ez nap júliusban jött el.
Mivel forró tésztára nyomtam a habcsókokat, 3 perc is elég volt, hogy megpiruljon a hab teteje. Szerintem át is sült ennyi idő alatt a grillfokozat alatt. Így nézett ki a sütés előtt és után:
Holnap lesz Bogi szóbeli érettségije, ahová buzgó anyukaként viszek sütiket.
 |
| Az illusztrációt a Gemini NanoBanana generálta. |
Természetesen Bogi kérését tartom szem előtt, az ő választása a márványos bögrés kókuszos süti lett. Ez régóta nagy kedvenc, így nemcsak belinkelem, hanem bemásolom a receptet:
A lisztet, a kókuszreszeléket, a sót, a cukrot és a sütőport keverd el egy tálban. Add hozzá a tejet, a tojást és az étolajat, és keverj belőle csomómentes tésztát. A masszát vedd kétfelé, és az egyik adaghoz keverd hozzá a kakaóport, egy teáskanál cukrot, reszeld bele a csokit, és lazítsd egy evőkanál tejjel.
A sima tésztát egyengesd el egy 20x20 centis kivajazott-kilisztezett tepsiben. Öntsd a tetejére a kakaós részt, és óvatos mozdulatokkal keverd egy kicsit össze, hogy szép márványos mintát vegyen fel. Told 180 fokos sütőbe nagyjából 25 percre, amíg a beleszúrt villára nem ragad már rá a tészta.
A mascarponét a darált keksszel, a porcukorral, a vaníliás cukorral, a kávéval összedolgozzuk. Az eredeti arányokkal nekem kissé száraz volt, nem tudtam golyókat formázni, végül a a massza felvett még egy fél doboznyi mascarponét. Ezért módosítottam az arányokon. Fontos, hogy édességeknél általában a kiírt mennyiség fele és kétharmada közötti cukormenyiséget használunk, de most az a 3 evőkanálnyi kell bele.
Kézzel gombócokat formálunk belőle és kakaóporban megforgatjuk. Az eredeti leírásban csak a sima kakaópor volt leírva. A férjemen tesztelve úgy döntöttünk, hogy a barna külsőhöz a legjobb a fele-fele arányban kevert sima és cukrozott kakaó. Végül legalább1-2 órára hűtőbe tesszük.
Milyen jó, ha az ember lányának felnőtt és szinte felnőtt gyereke van! Már ők sütik a tortát! Most ezt a szépséget kaptam:
Ma nagy nap van, Bogi egy óra múlva 17 éves lesz. Tegnap szerencsére dolgozott délután így tudtam alkotni. A korábbi számtorta ötletet gondoltam újra, de most szív formában. Egy képet láttam hasonló tortáról a Pinterest-en, és megtetszett ez a nem szokásos szívforma.
Az alap ismét az almáspite tésztája, a krémen módosítottam:
A formát szabadkézzel rajzoltam, a sablon alapján összesen 4 szívet sütöttem, hogy a legjobb 3-ból készítsem a tart-tortát:
És amikor kihűlt, jöhetett a dekorálás/töltés a habzsákba töltött krémmel:
Mindez tegnap történt, hogy legyen ideje összeállni. az éjszakát így töltötte a hűtőben, hogy ma reggel rákerüljön minden dekoráció. Persze van két szökevény középen:
Így néz ki egy szelet torta:
Ma volt a születésnapi kalendárium utolsó napja, amikor is egy hideg-meleg játékban megtaláltam az aktuális ajándékom:
Ez egy áfonyás-pisztáciás keksz "pora" és rövid leírása. A teljes recept elérhető itt: https://www.everyday-delicious.com/cranberry-shortbread-cookies/
És a további édes ajándék egy fahéjascsiga-torta, melyet délután rakott össze Bogi és a férjem, Pisti pedig megsütötte, mire hazaértünk a Dumaszínházból.
Gyerekkorom kedvenc sütije volt. Emlékszem, ahogy anyu a konyhaasztal végére tette a nyújtódeszkát, meggyúrta a tésztáját, és együtt kiszaggattuk. Előttem vannak a mozdulatai, a téli esték falusi illata, és az is, amikor szólt, hogy ne csípjek többet a tésztából, egyem majd akkor, ha kisült. Nagyon régen nem sütöttünk huszárcsókot, mert valahogy felváltották a modernebb vagy éppen divatosabb sütik. Tavaly már eszembe jutott, hogy jó lenne, de annyi dolgom volt, hogy az "összeragasztós" sütit inkább elvetettem.
Egy nappal az év vége előtt hazaszaladtam ránézni a házra, és gondoltam, hogy megkeresem az igazi, hamisíthatatlan receptet. Azt tudtam, hogy egy régi szakácskönyv utolsó lapjain kell keresgélnem, a kézzel írt részben. Azt hittem, hogy egy egész oldal róla szól, de aztán az egyik lap alján, a harmadik receptként találtam rá. Olyan régen ettem ilyet, hogy akkor este meg is sütöttem.
Anyunak nem ilyen cikk-cakkos szélű volt a szaggatója, hanem csak sima
karika, majd megnézem, hogy megvan-e még neki. Az is lehet, hogy otthon
hagyom és alkalomadtán veszek majd egyet. A karikák tetejét tojásfehérjével kentük meg és így forgattuk a darált dióba. Régen cukorba forgatottakat is csináltunk, de az már nem ízlene. A karikák közepéről kiesett kis köröket is kisütöttük, úgy, mint régen. Talán be kellene hoznom a virágos zománcos tálat otthonról, hogy a tepsiről abba csúsztassam a kész sütiket.
A konyhát átjárta az édeskés-citromos sütiillat, egy kis pirult dióval. Bogival ketten voltunk a konyhában, kérdezte, hogy mikor mi lesz a következő lépés, persze ő is megkóstolta a nyers tésztát. Az első adagot sárgabarack lekvárral ragasztotta össze, amikor az elfogyott, akkor szilvalekvárra váltottunk. Bár vannak itthon trükkös, fűszeres lekvárok, de most inkább a hagyományos került bele ragasztóként. Örülök, hogy ezzel is megidéztem anyut és a régi emlékeket. És itt a recept is:
A szilveszteri készülődésben sok ötletelés után arra jutottunk, hogy egy régről bevált túrós pogácsa alapján szerencsehozó malacokat sütünk. A net tele van ilyen pogácsamalacokkal, melyek közös jellemzője az volt, hogy nincs két egyforma arc, mivel nehéz szabályozni, hogy a tészta hogyan kelljen a sütés közben. Szóval belevágtunk, és a következő partiarcok készültek:
A szemeket borsból raktuk, és igazából nem kellett leszedni evés közben, mert nem volt annyira erős. Látszik, hogy mindegyik malacka más, a tészta frissen roppanós, kihűlve is kellően puha marad a túrónak köszönhetően. A foltokat is a belesült túrórögöcskék adják. Nekünk nagyon tetszett az ötlet, így a szilveszteri bulikba is bátran vittük, sőt vittünk Pistiéknek és Pannáéknak is. BUÉK!
Ismét nyár elején vagyunk és ez nálunk Bogi születésnapját jelenti. Bizony telnek az évek, de az idei születésnapnak az volt az érdekessége, hogy az ünnepelt nem volt itthon. Olyan volt már, hogy éppen nyaraltunk vagy kirándultunk valamerre, de akkor ugye együtt voltunk. De, ha már így ráértünk, akkor kitaláltuk apával, hogy sütünk egy tortát, mire Bogi hazaér. Sok, sok-sok izgalom után ez lett a végeredmény:
Bogi imádja a gyümölcszselés/gyümölcskocsonyás tortákat, ezért is esett erre a választás. Az inspirációt adó videót a poszt végére fogom beilleszteni.
A torta belseje (az a fehér rész) egy szokásos réteges torta vakolva. A lapokat krémmel rétegezve a tortakarimában állítottuk össze, majd egy kicsit lehűtöttük. Amikor levettük a karimát, akkor egy kicsit bevakoltuk az oldalát, de nem kellett nagyon szépen elsimítani, mert erre "ragasztottuk" a dekorációt.
A gyümölcsöket random elhelyeztük a felületen úgy, hogy minél jobban befedjék a krémet. Cseresznye, ribizli, áfonya és sárgabarack került rá, és citromfű levelek.
Ekkor ismét hűtőbe tettük. Addig lamináló fóliából egy hosszú csíkot készítettünk, hogy körbe tudjuk tekerni a torta körül, és az majd megtartsa a zselatint. Na itt azért voltak problémák azzal hogy a zselatin ne folyjon ki minden létező résen. 2 réteg folpack nem volt elég, 2 réteg folpack + 2 réteg vastag alufólia sem. Pedig felhajtogattuk, körberagasztottuk. És csak bizakodtunk. A zselatinos réteg betöltésével már hajnali 1 körül végeztünk. Persze reggelre a zselatin egy része megszökött, egyenletesen befedte a hűtő polcát. Ekkor a tartalék zselatint visszamelegítettem, és újrapróbálkoztam. Ekkor alul már nem tudott megszökni. Íme az eredmény:
Szóval SIKERÜLT! Boginak nagyon tetszett.
A tortánkat ez a videó inspirálta:
A piskóta receptje innen származik:
Egy 4 tojásos verziót egy lapként sütöttünk és a kerek lapokat utólag vágtuk ki belőle. Két körlap szépen kijött, a másik kettő csak úgy, hogy illeszteni kellett. De mivel krémmel rétegeztük, nem okozott gondot. A torta krémje pedig nagyon egyszerű mascarponés tejszínes krém:
A tejszínt a habfixálóval felverjük és utána a a mascaroonéval szépen kikeverjük. A porcukrot inkább apránként keverjük a masszába, nehogy túl édes legyen, ez a mennyiség egy teljes citrom levét felvette. A krém éppen elég lett egy 17 cm-es torta töltéséhez és bevonásához úgy, hogy belül 3 réteg krém volt.
A zselatinos bevonáshoz 20 gramm zselatinhoz számoltam 7 dl folyadékot. Ez bőven elég lett, de kellett is, mert sokat elpancsoltunk. A zselés réteg igazából egy jó citromos limonádé volt.
Megjegyzés: Zselés torta készült a Mestercukrász 2. évad 12. adásában. Zselékészítéshez az arányok: 50 gramm zselatin, 100 gramm cukor, 1 liter víz
Ismét születésnapra készültünk, a fiam 26 éves lett. Mivel nem igazán szereti a hagyományos tortákat, így egy korábbi almás pitére gondoltam, annyi csavarral, hogy a töltelékbe rebarbara is került. Ha már torta, akkor legyen több rétege, így a két almás-rebarbarás réteg közé még egy tésztaréteg került. A torta legyen a szokásosnál különlegesebb látvány, így nem beborítottam egy rétegnyi tésztával, hanem a teteje őszi dekorációt kapott az alma, körte, gomba és levél formák random elhelyezésével.
A karácsony előtti időszakban még egy adag mézeskalács készült, melyből kóstoló csomagokat is készítettem.
Illetve előre elkészült a hókifli is, de a biztonság kedvéért elrejtettem a szekrényben, hogy az ünnepre biztosan maradjon belőle.
Korábban voltak már hasonló megoldásaink és próbálkozásaink. Idén viszonylag korán (magunkhoz képest!), a második adventi hétvégén sütöttük meg a mézes első verzióját, és ebből készültek a mű alkatrészei is. Az idei meseváros formáit Bogi készítette és dekorálta, én csak az angyalkát díszítettem.
25 évvel ezelőtt hihetetlenül távolinak tűnt a mai nap. Egyrészt a fiatalságomból adódóan rendelkeztem egy nagy adag naivitással, amit azóta is nagyon jó lenne visszaszerezni. Azt biztosan tudtam, hogy rengeteg kalandban lesz részem, részünk, mivel éppen 25 éve ezen a napon berobbant az életünkbe Pistike. Ma már csak kedveskedésből híjuk így, akkor is csak szigorúan szűk családi körben. Mivel a vírushelyzetben nem akartunk sehova sem menni ünnepelni, így erre a jeles napra Bogival egy mákos-málnás-mascarpones tortával készültünk.
A függőleges rétegek úgy készültek, hogy a mákos piskótából készült piskótatekercs is málna lekvárral, melyből szeleteket vágtunk, és ezzel töltöttük meg a középső réteget. Persze ahhoz, hogy a végén a torta megálljon, és rendesen pontosabban nagyjából be tudjuk vonni krémmel, egy éjszakára a hűtőbe tettük.
Mivel nem volt cél, hogy tökéletesen bevont torta legyen, így nem készültek további fázisfotók, inkább csak a gyümölccsel, mentalevelekkel és mákszórattal dekorált változatot fényképeztem.
Azt hiszem, hogy elég Pistis lett! Boldog születésnapot!
A Feminán találtam egy nagyon inspiráló képet, és mivel régóta készültem egész csirkét sütni, így itt volt az alkalom, hogy a hús és köret egyben elkészüljön. Ilyen volt - ilyen lett:
