Emese szülinapi ajándékaként elmentünk mandalát festeni a Harmóniaházba. Ennek az alaptechnikája az volt, hogy akrilfestékkel alapoztunk, majd struktúrapasztával stencil segítségével az alapmintát felvittük a vászonra, és végül még egy kis festés, árnyalás következett.
A nyár folyamán felújítottam egy régi széket, amit még Papótól hoztunk el. A szék formái mindig is nagyon tetszettek, hihetetlen, hogy régen mennyire igényesek dolgozták ki. A szék eredetileg sötétbarna lakkozású volt, ami persze már akkor is kopottas volt, amikor a széket elhoztuk. Mielőtt Debrecenbe hoztam, fehérre festettem, de már ez is igen kopott volt. A mostani átalakulásról már írtam augusztusban. A képek rendezgetésével most végeztem, így egy bejegyzésben mutatom meg az átalakulás néhány lépését. Egy dolog biztos, hogy nagyon jó volt a festés folyamata, amikor láttam, hogy az egyes darabok hogyan változnak át.
A szétszedést nehezítette, hogy a fehér festék befolyt a részek közé, és sok helyen összeragasztotta azokat. A szétszedés után itt van minden az asztalon. A csavarok eléggé viseltesek voltak, néhány el is tört, szóval az biztos volt, hogy új csavarokkal lesz összeszerelve.
Sok (nagyon sok) éve már, hogy a Papótól örökölt székek fehérre festve velem vannak Debrecenben. Ezidő alatt eléggé kopottak lettek, és már a fehérségüket sem szerettem. Mivel már kipróbáltam, hogy milyen a krétafestékkel dolgozni, így érett a gondolat, hogy valahogy újabb külsőt kellene kapniuk.
A fehér székből mandulaszín alappal egy vintage stílusú széket varázsoltam. Persze a párna nem illik az új külsőhöz, de majd azt is le fogom cserélni.
Sok évvel ezelőtt vettünk az IKEÁ-ban egy kosársorozatot, melynek a különböző méretű tagja a lakás különböző szegleteiben kaptak helyet. A kosarak négyzetes alakúak, az előlapjuk középen alacsonyabb, és mindenféle lakkozás, kezelés nélküli vesszőkből készültek. A legkisebb a fiam szobájában tolltartóként funkcionált, majd egyszer csak eltűnt, és egy nagyobb átpakoláskor került elő, az egyik oldalán törötten, szakadtan. Eltettek a saját kacataim közé, hogy majd jó lesz még valamire. Először arra gondoltam, hogy karácsony környékén használom fel a dekoráció részeként, de valahogy nem jött az ihlet.
Mivel mostanában előkerültek az akril festékek, ki akartam próbálni, hogy hogyan lehetne festeni egy ennyire strukturált felületet. Végül is nagyot nem hibázhatok, mert ha nem tudom megoldani, vagy nem tetszik az eredmény, akkor nem egy új tárgyat rontok el.
Az alapfesték egy elefántcsont színű akril volt, melyet vékony ecsettel próbáltam felvinni, hogy a vesszőszálak közé minél jobban bele tudjak festeni. Ez nagyjából sikerült is, de nem volt célom, hogy olyan tökéletesen fedett legyen,, mintha ilyen színű szálakból fonták volna. De így még olyan uncsi volt. És akkor volt még egy kis padlizsán metál festék , amivel antikolást akartam csinálni. Aztán találtam egy menő angolvöröset, majd napsárgát majd krómoxid zöldet. És ezekkel színekkel is tettem a felületre egy -egy kis maszatot száraz ecset technikával. Egy-egy szín után mindig volt száradási idő, és mivel a vesszők kezeletlenek voltak, nagyon gyorsan száradt minden réteg.
Sajnos itt sem készült a műveletek előtt és közben fotó, de íme a végeredmény:
Végül is nem végezte a kukában, a lyuk körül ragasztóval rögzítettem egymáshoz a szálakat. A száradás után eléggé masszív lett. Ha lesz ötletem arra, hogy milyen módon fedhetném be a lyukat, akkor még folytatom a tuningot, egyelőre így marad.
Régóta a konyhai tv mellett van egy kis kis kosár az éppen aktuális lomoknak. Ide dobom be a tollat, jegyzetfüzetet, cérnát, kisollót, szóval mindent, amitől kacattár lehetne a tv előtt. Eredetileg Bogi kapott benne egy húsvéti összeállítást zöld műfűvel, csokitojásokkal, csokinyuszival. A tartalom elfogyott, a műfű szezonális, így lomos kosárrá neveztük ki. Sajnos nem fényképeztem a teljes megújulását, amely tavaly azzal kezdődött, hogy megváltam a fülétől. Alapban fehérre volt festve, amely már zavart. Régen nagyon jó volt "terápiás" munkaként a festés, csak húzom szép lassan az ecsetet, miközben a tárgy átalakul. Nyugtató hatású a folyamat, tisztul az agyam még akkor is, ha éppen valami sorozat megy a tv-ben. Szóval a fehér kosár először elefántcsont színű lett kívülről, és belül csak a széle és még egy sor a fonásból. Akkor még azt gondoltam, hogy ki fogom bélelni mintás vászonnal vagy filc anyaggal. Másnap rám tört a pakolási láz, és átnéztem és rendszereztem a dekupázshoz felgyűlt szalvétáimat. Ekkor találtam rá egy régi kedvencemre, amelyből több gipszkép is készült. Középen volt egy levét és ezt keretezi több mintasor. A mintasor ma már nem tetszik, így csak a belső levélmotívumot használtam. Szerencsére volt elég példány, melyeket a kosár oldalára dekupázsoltam, Ilyesmit csináltam már régen is, hogy a minta alapja egyáltalán nem volt sima. (Ebben a bejegyzésben a sünis kosár.) Végül arra gondoltam, hogy a széle legyen sötétebb. Találtam Bogi festékei között egy nagyon menő padlizsán színű metál akril festéket, amely nagyon tetszett, de túl sötétnek találtam. egy kis fehérrel keverve érdekesen váltott át szürkébe. És a tuti megoldás végül az lett, hogy száraz ecset technikával kopottas (vintage) hatást értem el. Először csak a szélén. Aztán az éleken. Aztán a levelek között. És végül a belsejében is. Szóval látszik, hogy a lényeg az volt, hogy csináljak valamit, de nem volt sem tervem, sem koncepcióm, csak úgy alakult a történetünk. Íme az eredmény:
A hosszabb oldalakra 2 a rövebbbekre 1 levél került.
