Átalakulás néhány lépésben

A nyár folyamán felújítottam egy régi széket, amit még Papótól hoztunk el. A szék formái mindig is nagyon tetszettek, hihetetlen, hogy régen mennyire igényesek dolgozták ki. A szék eredetileg sötétbarna lakkozású volt, ami persze már akkor is kopottas volt, amikor a széket elhoztuk. Mielőtt Debrecenbe hoztam, fehérre festettem, de már ez is igen kopott volt. A mostani átalakulásról már írtam augusztusban. A képek rendezgetésével most végeztem, így egy bejegyzésben mutatom meg az átalakulás néhány lépését. Egy dolog biztos, hogy nagyon jó volt a festés folyamata, amikor láttam, hogy az egyes darabok hogyan változnak át. 

A szétszedést nehezítette, hogy a fehér festék befolyt a részek közé, és sok helyen összeragasztotta azokat. A szétszedés után itt van minden az asztalon. A csavarok eléggé viseltesek voltak, néhány el is tört, szóval az biztos volt, hogy új csavarokkal lesz összeszerelve.

Amennyire lehetett, visszacsiszoltam a felületeket. Csak a fellazult részeket, és a fehér "ragasztó" festéket akartam eltávolítani, mivel a krétafesték tulajdonképpen minden felületre rá tud tapadni:

Mandula színű krétafestékkel két rétegben festve így néztek ki:

Több helyen visszacsiszoltam a felületeket, pl. a peremeknél, vagy olyan helyeken, ahol a mindennapi használatban is esély van a kopásra. A csiszolás erősségétől függően több helyen is ki tudtam bontani a fa felületet, és a szélén a barna lakkozás maradványát. Vagyis láthatóvá vált a szék története. Az ülőfelület esetén nem volt sikeres ez a próbálkozás, de minden más helyen igen.

Az ülő felületet inkább vissza festettem, és a száraz ecset technikával öregítettem nem csak ott, hanem a csiszolásmentes részeknél is.

Az összeszerelés után egy nagyon stabil székünk lett.

Ilyen volt - ilyen lett

Sok (nagyon sok) éve már, hogy a Papótól örökölt székek fehérre festve velem vannak Debrecenben. Ezidő alatt eléggé kopottak lettek, és már a fehérségüket sem szerettem. Mivel már kipróbáltam, hogy milyen a krétafestékkel dolgozni, így érett a gondolat, hogy valahogy újabb külsőt kellene kapniuk. 

A fehér székből mandulaszín alappal egy vintage stílusú széket varázsoltam. Persze a párna nem illik az új külsőhöz, de majd azt is le fogom cserélni.

Párna nélkül jobban látszik a szék eredeti formája. A mandula színű alapot több helyen visszacsiszoltam, hogy a szék története megmutatkozzon. Van ahol egészen a fáig visszabontottam a rétegeket, így látszik az eredeti sötét lakkszerű réteg és a ráfestett fehér zománc is. Ahol nem volt visszacsiszolás, ott a száraz ecset technikával utólag öregítettem a felületet.

A szék korát nem tudom pontosan megmondani. Mivel Papótól származnak, aki az én emlékeim szerint soha nem vett semmi lakberendezési tárgyat, azt gondolom, hogy 80 éves biztosan megvan. Ez reálisnak tűnik, de már sajnos senki sem tudja pontosítani. A széket új csavarokkal szereltük össze, és sokkal stabilabb, mint a nagykorúvá vált ikeás székeink.