Ma nagy nap van, Bogi egy óra múlva 17 éves lesz. Tegnap szerencsére dolgozott délután így tudtam alkotni. A korábbi számtorta ötletet gondoltam újra, de most szív formában. Egy képet láttam hasonló tortáról a Pinterest-en, és megtetszett ez a nem szokásos szívforma.
Az alap ismét az almáspite tésztája, a krémen módosítottam:
40 dkg mascarpone
2 dl habtejszín
10 dkg porcukor
1 teáskanál vaníliás porcukor
1 cs habfixáló
kb fél citrom leve
A formát szabadkézzel rajzoltam, a sablon alapján összesen 4 szívet sütöttem, hogy a legjobb 3-ból készítsem a tart-tortát:
És amikor kihűlt, jöhetett a dekorálás/töltés a habzsákba töltött krémmel:
Mindez tegnap történt, hogy legyen ideje összeállni. az éjszakát így töltötte a hűtőben, hogy ma reggel rákerüljön minden dekoráció. Persze van két szökevény középen:
Ismét nyár elején vagyunk és ez nálunk Bogi születésnapját jelenti. Bizony telnek az évek, de az idei születésnapnak az volt az érdekessége, hogy az ünnepelt nem volt itthon. Olyan volt már, hogy éppen nyaraltunk vagy kirándultunk valamerre, de akkor ugye együtt voltunk. De, ha már így ráértünk, akkor kitaláltuk apával, hogy sütünk egy tortát, mire Bogi hazaér. Sok, sok-sok izgalom után ez lett a végeredmény:
Bogi imádja a gyümölcszselés/gyümölcskocsonyás tortákat, ezért is esett erre a választás. Az inspirációt adó videót a poszt végére fogom beilleszteni.
A torta belseje (az a fehér rész) egy szokásos réteges torta vakolva. A lapokat krémmel rétegezve a tortakarimában állítottuk össze, majd egy kicsit lehűtöttük. Amikor levettük a karimát, akkor egy kicsit bevakoltuk az oldalát, de nem kellett nagyon szépen elsimítani, mert erre "ragasztottuk" a dekorációt.
A gyümölcsöket random elhelyeztük a felületen úgy, hogy minél jobban befedjék a krémet. Cseresznye, ribizli, áfonya és sárgabarack került rá, és citromfű levelek.
Ekkor ismét hűtőbe tettük. Addig lamináló fóliából egy hosszú csíkot készítettünk, hogy körbe tudjuk tekerni a torta körül, és az majd megtartsa a zselatint. Na itt azért voltak problémák azzal hogy a zselatin ne folyjon ki minden létező résen. 2 réteg folpack nem volt elég, 2 réteg folpack + 2 réteg vastag alufólia sem. Pedig felhajtogattuk, körberagasztottuk. És csak bizakodtunk. A zselatinos réteg betöltésével már hajnali 1 körül végeztünk. Persze reggelre a zselatin egy része megszökött, egyenletesen befedte a hűtő polcát. Ekkor a tartalék zselatint visszamelegítettem, és újrapróbálkoztam. Ekkor alul már nem tudott megszökni. Íme az eredmény:
Levéve a karimát, ilyen szépen megállt a gyümölcskocsonya a torta tetején és oldalán:
Szóval SIKERÜLT! Boginak nagyon tetszett.
A tortánkat ez a videó inspirálta:
A piskóta receptje innen származik:
Egy 4 tojásos verziót egy lapként sütöttünk és a kerek lapokat utólag vágtuk ki belőle. Két körlap szépen kijött, a másik kettő csak úgy, hogy illeszteni kellett. De mivel krémmel rétegeztük, nem okozott gondot. A torta krémje pedig nagyon egyszerű mascarponés tejszínes krém:
1 doboz (500 g) mascarpone
1 zacskó (250 ml) habtejszín
1 csomag habfixáló
porcukor és citromlé ízlés szerint
A tejszínt a habfixálóval felverjük és utána a a mascaroonéval szépen kikeverjük. A porcukrot inkább apránként keverjük a masszába, nehogy túl édes legyen, ez a mennyiség egy teljes citrom levét felvette. A krém éppen elég lett egy 17 cm-es torta töltéséhez és bevonásához úgy, hogy belül 3 réteg krém volt.
A zselatinos bevonáshoz 20 gramm zselatinhoz számoltam 7 dl folyadékot. Ez bőven elég lett, de kellett is, mert sokat elpancsoltunk. A zselés réteg igazából egy jó citromos limonádé volt.
Megjegyzés: Zselés torta készült a Mestercukrász 2. évad 12. adásában. Zselékészítéshez az arányok: 50 gramm zselatin, 100 gramm cukor, 1 liter víz
Ma sorakozót fújtam a kisebb üvegeimnek, mert hosszas tipródás után mégis úgy döntöttem, hogy nem hagyom veszni a "mentatermésünket" és idén is készüljön mentás eperdzsem. De, ha már nekikezdek, akkor legyen bazsalikomos is.
A piacról és a sarki árutól beszereztem kb 5 kiló epret. Persze nem tudom megmondani pontosan, hogy mennyi volt, mert mindkét helyre egy-egy nagy tupper tálat vittem, és tele kértem. A mosásnál volt némi veszteség vagy a menthetetlenül kidobandóság miatt, vagy kivágandó hibák miatt, vagy egyszerűen le kellett tesztelni az alapanyagot. A maradék biztosan megvolt 4 kiló, melyet egyből két külön edénybe daraboltam:
Ehhez mér csak némi cukor (kb 25 deka összesen), dzsemfix+pektin kellett, és persze a fűszerek:
Fantasztikus fűszeres illatok lepték el az egész konyhát. Az eredmény színét sajnos egyetlen fotó sem tudja visszaadni, annyira szép, mély piros színe lett mindkét dzsemnek! Majdnem minden üvegre szükség volt, de pulton nem készültek képek, de a polcra pakolva így néznek ki:
Beköltöztek a tavalyi maradványkészlet mellé, a betűk a fűszerre utalnak, a 22 pedig az évjáratra. Pár éve nem ragasztok címkéket, mert a matricát utálom leszedni, az enyves pedig egy idő után elhagyja az üveget és utána nem fejtem meg, hogy mit rajt az üveg. Az alkoholos filctoll pedig tökéletes, később könnyen lemosható, már csak a kódokat kell észben tartani. :)
A nyár folyamán felújítottam egy régi széket, amit még Papótól hoztunk el. A szék formái mindig is nagyon tetszettek, hihetetlen, hogy régen mennyire igényesek dolgozták ki. A szék eredetileg sötétbarna lakkozású volt, ami persze már akkor is kopottas volt, amikor a széket elhoztuk. Mielőtt Debrecenbe hoztam, fehérre festettem, de már ez is igen kopott volt. A mostani átalakulásról már írtam augusztusban. A képek rendezgetésével most végeztem, így egy bejegyzésben mutatom meg az átalakulás néhány lépését. Egy dolog biztos, hogy nagyon jó volt a festés folyamata, amikor láttam, hogy az egyes darabok hogyan változnak át.
A szétszedést nehezítette, hogy a fehér festék befolyt a részek közé, és sok helyen összeragasztotta azokat. A szétszedés után itt van minden az asztalon. A csavarok eléggé viseltesek voltak, néhány el is tört, szóval az biztos volt, hogy új csavarokkal lesz összeszerelve.
Amennyire lehetett, visszacsiszoltam a felületeket. Csak a fellazult részeket, és a fehér "ragasztó" festéket akartam eltávolítani, mivel a krétafesték tulajdonképpen minden felületre rá tud tapadni:
Mandula színű krétafestékkel két rétegben festve így néztek ki:
Több helyen visszacsiszoltam a felületeket, pl. a peremeknél, vagy olyan helyeken, ahol a mindennapi használatban is esély van a kopásra. A csiszolás erősségétől függően több helyen is ki tudtam bontani a fa felületet, és a szélén a barna lakkozás maradványát. Vagyis láthatóvá vált a szék története. Az ülőfelület esetén nem volt sikeres ez a próbálkozás, de minden más helyen igen.
Az ülő felületet inkább vissza festettem, és a száraz ecset technikával öregítettem nem csak ott, hanem a csiszolásmentes részeknél is.
Az összeszerelés után egy nagyon stabil székünk lett.
Ismét születésnapra készültünk, a fiam 26 éves lett. Mivel nem igazán szereti a hagyományos tortákat, így egy korábbi almás pitére gondoltam, annyi csavarral, hogy a töltelékbe rebarbara is került. Ha már torta, akkor legyen több rétege, így a két almás-rebarbarás réteg közé még egy tésztaréteg került. A torta legyen a szokásosnál különlegesebb látvány, így nem beborítottam egy rétegnyi tésztával, hanem a teteje őszi dekorációt kapott az alma, körte, gomba és levél formák random elhelyezésével.
A sütés során eléggé megemelkedtek a tésztarétegek és a tetején lévő formák. Kicsit aggódtam is, hogy esetleg nem lehet majd felismerni azokat a végén. De, végül is jól sikerült.
A tálalás utáni pillanat. A csipkés tortapapírtól eltekintettünk, de Bogi szép kék tányérja viszont eléggé fiússá tette a látványt.
És egy vágott verzió, hogy a rétegek is látszódjanak. Ami a legjobb volt, hogy tálaláskor még langyos volt a süti belseje, a külseje roppant, szóval igazán jól sikerült.
Sok (nagyon sok) éve már, hogy a Papótól örökölt székek fehérre festve velem vannak Debrecenben. Ezidő alatt eléggé kopottak lettek, és már a fehérségüket sem szerettem. Mivel már kipróbáltam, hogy milyen a krétafestékkel dolgozni, így érett a gondolat, hogy valahogy újabb külsőt kellene kapniuk.
A fehér székből mandulaszín alappal egy vintage stílusú széket varázsoltam. Persze a párna nem illik az új külsőhöz, de majd azt is le fogom cserélni.
Párna nélkül jobban látszik a szék eredeti formája. A mandula színű alapot több helyen visszacsiszoltam, hogy a szék története megmutatkozzon. Van ahol egészen a fáig visszabontottam a rétegeket, így látszik az eredeti sötét lakkszerű réteg és a ráfestett fehér zománc is. Ahol nem volt visszacsiszolás, ott a száraz ecset technikával utólag öregítettem a felületet.
A szék korát nem tudom pontosan megmondani. Mivel Papótól származnak, aki az én emlékeim szerint soha nem vett semmi lakberendezési tárgyat, azt gondolom, hogy 80 éves biztosan megvan. Ez reálisnak tűnik, de már sajnos senki sem tudja pontosítani. A széket új csavarokkal szereltük össze, és sokkal stabilabb, mint a nagykorúvá vált ikeás székeink.
Mivel maradt még rengeteg levendulánk, így arra gondoltunk, hogy lehetne egy újabb adag levendulaszörpöt készíteni. Ebben a mosatni verzióban csak a lila virágokat használtuk, a recept az előző volt, de az eredmény mégis kissé más. Sokkal erőteljesebb színe lett:
Íme a legújabb ajtódíszünk a mindent látó szemmel!😉 Ha már ennyi levendula került a kezem közé, akkor egy kicsit kreatívkodtam belőle.
A koszorú ötlete viszonylag hamar megvolt, csak megfelelő koszorúalapot nem találtam. Amit itthon elő tudtam keresni, az túlságosan kövér és nagy volt. Viszont a szörpkészítés maradékaként egy nagy köteg levendulaszár maradt, amit nem akartam kidobni. Így a zero vaste jegyében abból készült a koszorúalap. Semmi bonyolítás, csak varrócérnával tekertem körbe az egyre növő köteget, majd körré formáztam és folytattam a körbecérnázást, amíg meg nem lett a tökéletes forma:
Ezután folytattam körbetekerést, csak kisebb csokor levendulákat szorítottam az alapra. Ezzel körbeérve egy igen csinos koszorút kaptam. Itt a képen lehet viszonyítani a cérna és az olló méretéhez.
Végül egy kis masnit és egy akasztót kapott:
Mire végeztem, lett az előbbinél sokkal nagyobb köteg levendula száram. Mivel most jól formázható még, újabb négy koszorúalapot "fontam" belőle.
Miután Bogi hazahozta a levendula-rakományt, gyorsan kerestünk szörpreceptet, és egyeztettünk Erikáékkal is. Végül is a következő leírás győzött:
Cukorszirupot kell főzni a következőkből:
1 liter víz
1 kg 70 dkg cukor
1 citrom leve
1 evőkanál citromsav
Ebbe kell 1 bögrényi leszedett levendulavirágot. Vigyáztunk arra, hogy minél kevesebb szárrész legyen benne. Vegyesen csipkedtük a virágokat, kétféle lila, fehér és rózsaszín is volt benne. Nagyjából koncepció nélkül, ahogy sikerült. A meleg létől még jobban átjárta a konyhát a levendula illat, a virágok azonnal elszíneződtek.
Elvileg egy napig kellett volna állni hagyni, de egyes leírások szerint elég a 12 óra is, mert ha sokáig áll a lében, akkor szappanosabb lesz az íze. Szóval reggel leszűrtem, majd 10 percig forraltam még, és tiszta üvegekbe töltöttem.
Hát, ez nem lett nagy adag, de a próba jól sikerült! Ilyen szép színűek egymás mellett a kis üvegek:
Korábban voltak már hasonló megoldásaink és próbálkozásaink. Idén viszonylag korán (magunkhoz képest!), a második adventi hétvégén sütöttük meg a mézes első verzióját, és ebből készültek a mű alkatrészei is. Az idei meseváros formáit Bogi készítette és dekorálta, én csak az angyalkát díszítettem.
