Rozsdafarkú akcióban

Mivel nem dőlt el véglegesen, hogy mi lesz a sorsa annak a melléképületnek, amit röviden csak JÁTÉKOSnak hívunk, arra gondoltam, hogy inkább ne költözzön be oda fészekrakó madár. Aztán a szél kifújta az ablakot, és egy jégkrémes dobozt feltettem a kisajtó feletti ablakba. 

És egy héttel később tele volt mindenféle fűszálakkal, mohával, és tyúktollakkal szépen körbe volt bélelve. Ekkor már sejtettem, hogy egy rozsdafarkú készülődik tojástrakni.

Arra már nem emlékszem, hogy volt-e valami apróság abban a jégkrémes dobozban. Minden esetre most egy darabig biztosan nem jutok hozzá. 

És még egy izgalmas dolog a dobozzal kapcsolatban, hogy amikor Pistike kicsi volt, nagyon szerette a Jupiter nevű Family Forst-os jégkrémet. Ő csak tekervényes jégkrémnek hívta. Anyukám őrizgette ezt a dobozt is, apróbb dolgok tárolására tökéletes volt. 

Megtaláltam a tetejét is: 

 Ez a cuki kis madárka igazi újrahasznosító! Egy több mint 20 éves, szép emlékeket idéző dobozka most egy madárcsalád otthonává válik.

Valamire készülök!

Elhoztam otthonról egy kardigánt, amit még a keresztanyám kötött anyunak sok-sok évvel ezelőtt. (Inkább nem számolgatom az éveket, akkor még én is fiatalka voltam.) Az biztos, hogy jó meleg volt, mert gyapjúfonalból készült, de később a passzéja kinyúlt, így ezt anyu újrakötötte. 

 

Nekem eléggé szúrós a fonal, így lebontom és valami mássá fogom átalakítani. Mert ez az alapanyag megérdemel egy újabb esélyt! A terveimről majd később fogok írni. (T I T O K!)

De szeretném, ha ez az állapot meg lenne örökítve. A mintája nagyon tetszik, egyszer majd ha nagyon öreg leszek, akkor újra megkötöm. Addig is itt a közeli fotó a leszámolóábra helyett:

Törött kosárka - újrafestve maradhat

Sok évvel ezelőtt vettünk az IKEÁ-ban egy kosársorozatot, melynek a különböző méretű tagja a lakás különböző szegleteiben kaptak helyet. A kosarak négyzetes alakúak, az előlapjuk középen alacsonyabb, és mindenféle lakkozás, kezelés nélküli vesszőkből készültek. A legkisebb a fiam szobájában tolltartóként funkcionált, majd egyszer csak eltűnt, és egy nagyobb átpakoláskor került elő, az egyik oldalán törötten, szakadtan. Eltettek a saját kacataim közé, hogy majd jó lesz még valamire. Először arra gondoltam, hogy karácsony környékén használom fel a dekoráció részeként, de valahogy nem jött az ihlet. 

Mivel mostanában előkerültek az akril festékek, ki akartam próbálni, hogy hogyan lehetne festeni egy ennyire strukturált felületet. Végül is nagyot nem hibázhatok, mert ha nem tudom megoldani, vagy nem tetszik az eredmény, akkor nem egy új tárgyat rontok el.

Az alapfesték egy elefántcsont színű akril volt, melyet vékony ecsettel próbáltam felvinni, hogy a vesszőszálak közé minél jobban bele tudjak festeni. Ez nagyjából sikerült is, de nem volt célom, hogy olyan tökéletesen fedett legyen,, mintha ilyen színű szálakból fonták volna. De így még olyan uncsi volt. És akkor volt még egy kis padlizsán metál festék , amivel antikolást akartam csinálni. Aztán találtam egy menő angolvöröset, majd napsárgát majd krómoxid zöldet. És ezekkel színekkel is tettem a felületre egy -egy kis maszatot száraz ecset technikával. Egy-egy szín után mindig volt száradási idő, és mivel a vesszők kezeletlenek voltak, nagyon gyorsan száradt minden réteg.

Sajnos itt sem készült a műveletek előtt és közben fotó, de íme a végeredmény:

Végül is nem végezte a kukában, a lyuk körül ragasztóval rögzítettem egymáshoz a szálakat. A száradás után eléggé masszív lett. Ha lesz ötletem arra, hogy milyen módon fedhetném be a lyukat, akkor még folytatom a tuningot, egyelőre így marad.

Egy kis kosár megújulása

Régóta a konyhai tv mellett van egy kis kis kosár az éppen aktuális lomoknak. Ide dobom be a tollat, jegyzetfüzetet, cérnát, kisollót, szóval mindent, amitől kacattár lehetne a tv előtt. Eredetileg Bogi kapott benne egy húsvéti összeállítást zöld műfűvel, csokitojásokkal, csokinyuszival. A tartalom elfogyott, a műfű szezonális, így lomos kosárrá neveztük ki. Sajnos nem fényképeztem a teljes megújulását, amely tavaly azzal kezdődött, hogy megváltam a fülétől. Alapban fehérre volt festve, amely már zavart. Régen nagyon jó volt "terápiás" munkaként a festés, csak húzom szép lassan az ecsetet, miközben a tárgy átalakul. Nyugtató hatású a folyamat, tisztul az agyam még akkor is, ha éppen valami sorozat megy a tv-ben. Szóval a fehér kosár először elefántcsont színű lett kívülről, és belül csak a széle és még egy sor a fonásból. Akkor még azt gondoltam, hogy ki fogom bélelni mintás vászonnal vagy filc anyaggal. Másnap rám tört a pakolási láz, és átnéztem és rendszereztem a dekupázshoz felgyűlt szalvétáimat. Ekkor találtam rá egy régi kedvencemre, amelyből több gipszkép is készült. Középen volt egy levét és ezt keretezi több mintasor. A mintasor ma már nem tetszik, így csak a belső levélmotívumot használtam. Szerencsére volt elég példány, melyeket a kosár oldalára dekupázsoltam, Ilyesmit csináltam már régen is, hogy a minta alapja egyáltalán nem volt sima. (Ebben a bejegyzésben a sünis kosár.) Végül arra gondoltam, hogy a széle legyen sötétebb. Találtam Bogi festékei között egy nagyon menő padlizsán színű metál akril festéket, amely nagyon tetszett, de túl sötétnek találtam. egy kis fehérrel keverve érdekesen váltott át szürkébe. És a tuti megoldás végül az lett, hogy száraz ecset technikával kopottas (vintage) hatást értem el. Először csak a szélén. Aztán az éleken. Aztán a levelek között. És végül a belsejében is. Szóval látszik, hogy a lényeg az volt, hogy csináljak valamit, de nem volt sem tervem, sem koncepcióm, csak úgy alakult a történetünk. Íme az eredmény:

A hosszabb oldalakra 2 a rövebbbekre 1 levél került.

Ezen a képen nagyon jól látszik, hogy a kicsi kínai munkások nem tudták jól követni a téglalapos formát. Nem is a legtartósabb kosárkáról van szó, de egy darabig biztosan kiszolgál még minket.

a

Méhviaszos kendők

 Az alternatív csomagolóanyagok között tájékozódva még a Csuporkában láttunk viaszos kendőket. Akkor keveset tudtunk még róla és arról,hogyan lehet használni. Később a Cekkerben is néztük, de az árát sokalltuk, így felmerült a kérdés, hogy lehet-e itthoni eszközökkel készíteni ilyet. 

És persze a válasz: IGEN.

Első lépés: Keress otthon pamutvászon anyagokat. Nálunk a következők lettek a befutók:

A hangyás anyag Pisti gyerekkori ágyneműjének méretre alakítása után maradt meg. Az Eiffel-tornyos Emesétől került hozzánk, amikor egyzser nagyon meg akart szabadulni mindenféle anyagtól. Előkészítésként körbe lockoltam és persze kimostam. A viszolás technikája valóban egyszerű: Két sütőpapír között az apróra tépkedett méhviaszlapokat bele kell vasalni a textilbe.

Látszik, hogy minden színhez egy sárgás árnyalat hozzáadódik. A kéz melegétől a kendő formálható, csomagolható bele szendvics, de letakarható vele bögre, edény. Egy dologra kell figyelni, hogy meleg ne érje,mert kiolvasztja a viaszt. A mostani terveink szerint a nyáreleji meleg beköszöntéig alkalmas uzsonnacsomagolásra. Langyos vízzel tisztítható.

Ezt a videót követtük:

Újrahasznosított uzsonna csomagoló

Akinek van iskolás gyereke, aki otthonról viszi az uzsonnát az iskolába, az tudja, hogy dobozkák, folpack, szalvéta, kulacs hű társa lesz ebben az időszakban. 

Több kulacs is szolgált már, most a kedvenc fémtermosz, amely télen-nyáron használható vagy a hűlés vagy a felmelegedés megakadályozására. A műanyag uzsonnás dobozok védik a tartalmat a tankönyvek nyomásától, és mivel évekig szolgálnak, természetesen maradtak. DE, akkor min lehetne változtatni?

A szendvicsek csomagolására találtuk ki a következő ötletet, melynek az alapja az az ablakos papírzacskó, melyet minden boltban megtalálunk a pékáruk környékén. Természetesen csak azok kapnak új életet, melyeket nem maszatolunk össze krémes, töltelékes sütikkel.

És a szétvágás után van egy akkora lap,amelyben kényelmesen becsomagolható az 1 szendvics.

Na, de miért is csináljuk ezt? Ez a papír nem tapad rá a szendvicsre, vissza lehet hajtogatni, ha még nem fogy el, és az anyag 1 helyett 2 életet kapott. Utána persze kidobjuk, de a kis lépés is lépés!

Kik voltak az ötlet előfutárai? Hát az öreg rokonaim, akiknél a konyhaasztal fiókja szépen kisimított, összehajtogatott kristálycukros, lisztes zacskókat rejtettek. A előbbi az "adok egy kis sütit", az utóbbi az "adok egy kis pogácsát" esetén volt használatos.

MMV - 3. rész

 Miután elkészült a kezdő készlet és még több kétrétegű maszk, eljött az idő, hogy megvarrjam az egyrétegű sorozatot is. Természetesen az újrahasznosítás jegyében a ruháskosarak, zsákok és szatyrok áttúrása közben találtam egy padlizsánszínű csíkos palástot, amit még valamikor Pisti óvodás-kisiskolás korában varrtam. Szépen összehajtva találtam rá, és nem is használtam fel az egészet, csak az aljából vágtam le egy csíkot. A maradék éppen jó egy rövidebb palástnak, ha egyszer valaki majd ilyet kérne tőlem. A másik kiszemelt darab egy csíkos, gumis derekú szoknya volt, amit Bogi ovis korában varrtam, hogy legyen miben bohóckodni. Aztán már nem akart bohóckodni, pontosabban már nem ebben, így ez is várta a sorát. Mindkét darab még anyagként keresztanyutól származott. 

Nos, az előzőek formájában, de csak egy rétegben készültek ezek a maszkok:

De miért is kellettek ezek? Boginak egész nap viselnie kell a suliban, nekem pedig hosszú órákat kell beszélnem maszkban, szóval ezzel a készlettel nem kell minden este a mosással-vasalással bajlódni.

MMV (Mindenki Maszkot Varr) - 2. rész

 A tavasszal készült maszkok mostanában gyakran kerültek mosásba, mivel Boginak is és nekem is naponta több órát kell viselni. Így a készletet bővíteni akartam, így ismét feltúrtam a szekrényeket. A korábbi anyagok maradékai mellé találtam egy virágmintás gyűrt gézszerű anyagot (az igazi nevére már nem is emlékszem, több, mint 20 éve volt divatos az ilyenből készült ruha, szoknya). Bogi már használt belőle a Barbie ruhák gyártásakor, de még így is volt belőle egy szép nagy darab. A másik újdonság a kockás anyag volt, amely előző életében bokszeralsó volt, csak éppen kinőtte a férjem. Túl sokszor nem hordta, mert nem szerette a szövött anyag rugalmatlanságát. De mivel nagyon jó anyaga volt eltettem. Állt a szekrényben vagy 15 évet, a derekába varrt gumi teljesen megadta magát. De most eljött az ideje, mert két rétegben éppen kijött belőle két maszk. Ilyen saját anyagából készült hátoldalú maszk a virágos gézből is készült gondolva arra, hogy az iskolában egész nap viselve könnyebb legyen a levegővétel. egyébként a többi maszk hátoldala egy valaha jobb napokat megélt fehér ing ujjából és elejéből készült. Szóval igazi újrahasznosításról van szó, mert itthonról minden kikerült. Íme az új 10-es csapat:

Vagy a másik oldalról:

És ilyen befogadóak a régi maszkok, hajlandóak keveredni az újakkal:

MMV - azaz mindenki maszkot varr

A hétvégén eljött az idő, hogy megvarrjam a maszkjainkat. A neten sokféle infó terjed,hogy nem is jók a textilmaszkok még akkor sem, ha vasalással fertőtlenítve vannak, de mivel eldobhatót nem lehet kapni, így valamit mégis csak jelent. Egyébként sem járunk kint túl sokat, mondhatni, napi max 30 perc jár szigorúan csak egy családtag számára.
Többféle szabásmintát megnéztem, és végül arra gondoltam, hogy az eldobható maszkot másolom le.
A kincstárban találtam egyszer már használt pamutanyagokat az Emese forrásból. A bélés pedig fehér ingujjakból készült, amiket még akkor táraztam be, amikor a gyerek gyors növekedésekor az ünneplő ing/blúz került kurtításra.
Ilyenek a fiatalság maszkjai mosás előtt:

És ilyenek a szülők maszkjai mosás után:

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a prototípusok rosszul lettek felgumizva és hajtogatva. A szabásminta nagyon kicsit téglalapos forma, és mindkettőt rosszul forgattam a varráskor. Ilyen hosszúkásak lettek prototípusként:

Az a 2 cm különbség hiányzott is a hajtásoknál.
Ami még fontos, hogy az orr részhez drótot varrtam a szegésben, hogy ugyanúgy orrhoz igazítható legyen, mint a papír változat.

Újratervezés

Ezen a nyáron igazán nem panaszkodhat a varrógépem, mert több alkalommal is elővettem. Voltak javítanivalók, konyharuhaszegések, de most új életet kapott egy bizonyos anyag. Lássuk mi lett belőle:

És mi volt előtte?
Hát Pisti autós ülésének volt ez a huzata. Pontosabban ez volt a háttámlán, az ülőfelületre még akkor kellett egy új huzatot kreálnom. Egyébként eléggé strapabíró pamut anyagról van szó, amit semmiképpen sem akartam kidobni. Ebből is látszik, hogy Pisti nem mostanában volt kisgyerek, amikor még pamuttal borították a gyereküléseket (kb 20 éve).
Ez a háthuzat belülről volt egy kis vlizzel bélelve, így csak egy vékony réteggel kellett bélelnem, hogy edényfogókesztyű legyen belőle.
És a kesztyű szolgálatteljesítési helye nem nálam lesz, hanem megkapta az eredeti tulajdonos. Hasznát veszik majd az albérletben.

Varrás, végre varrás!!!!

Mostanában csak arra van (??) időm varrás terén, hogy ami azonnal javításra szorul, azt gyorsan megvarrom. Új alkotás végtelen idővel ezelőtt született. :(
De pár hete csak azért vettem meg a turiban egy gyerekruhát, hogy edényfogókesztyűvé alakuljon át.
Tegnap este szabtam, ma reggel varrtam, és Bogi pedig kisajátította :).

Rájöttem, hogy az előző garnitúrát kb 12 éve varrtam, amikor még Pisti volt alsós. Akkor kikísérleteztem egy jó technikát, amivel gyorsan, és elcsúszás mentesen lehet a sok réteget varrni. Most minden esetre fotóztam a fázisokat:

Minion-ceruzatartó a legjobb barátnőnek

Lili éppen most Minion-mániás. Ezért mi mást kaphatott volna a 10. szülinapjára, mint sk ceruzatartót.

Itt még a szülinapos tábla nélkül:

És a nálunk maradó Minion-baráttal:

Saját minion: Bob macival

Nemrég már megmutattam,. hogy tetszik a saját készítésű, ceruzatartóként használható minion Kifli és levendula jóvoltából.  Tegnapi kezdéssel ma elkészült Bob, a macis minion.

A legtöbb munkát Bogi végezte, alapozott, festett, rajzolt, válogatott a kupakok között, ragasztott. Én már csak segéd vagyok. :(. Mindenesetre most már tudjuk, hogy az itthon körlyukasztó éppen akkora kört vág ki a lapból, amit egy sima ásványvizes kupakba tudunk ragasztani.
A macit a kacatok között találtuk, de nem akartuk ráragasztani, így a zseníliadrót kéz tartja.

És persze vannak menüből származó barátok is:

Pedagógusnap 2014

Eredetileg péntekre terveztük, de végül holnap köszöntjük a tanító néniket. Az osztály nevében szeretnénk kényeztetni a tanerőt, és befizetjük őket egy jó hosszú masszázsra. Erről egy utalványt kapnak, melyet ezek a borítékok rejtenek:

Persze lesz mellé virág is, amit kora reggel a virágpiac legjobb árusa rendez csokorba.
És ha már virág, akkor ma elkészültek virágbefőtt idei verziója három példányban. (A tanító néniken kívül a festészettanár is kap.)

Hógömb (2012)

Tavaly elkészült ez első hógömbünk. Igazából nem is gömb, mert nem volt kerekebb formájú üvegünk itthon.
A tetőre felragasztottunk egy hóember, amely karácsonyfadísznek túl nehéz volt, és mindig kijárt az akasztója. Kapott társnak egy kis fenyőfát. Az üveget feltöltöttük vízzel és glicerinnel, és belekevertünk kellően sok csillámot. Bogi az aranyszínűt választotta. Rácsavartuk a tetőt és kész is a hógömb.
Egy kicsit szivárgott, ezért este titokban az üveg széléhez ragasztottam a kupakot.

A hóemberünk a hóviharban

Vihar előtt...

Barbie ágya

Barbie nem tudott aludni, mert nem volt ágya. Így csináltan neki egyet. Az alap egy fénymásoló papíros doboz volt, aminek a magasságát kellett levágni. A doboz tetejére 1 cm vastag szivacsot ragasztottam, és bevontam a kiválasztott anyaggal. Ezután a fejtámla formáját is bevontam előbb szivaccsal, majd az anyaggal. Ezután milton kapcsokkal rögzítettem a fejtámlát a helyére. Végül a doboz alját beleragasztottam a kárpitozott tetőbe.
Jól bírja, már 3 éve használjuk.

Ágyneművel:

 Barbie és a Herceg alszanak:

Sünik - mindenhol

Visszavonhatatlanul közeleg az ősz.
Egyre több a lehullott levél, és a héten már találtunk lehullott gesztenyét is. Ilyenkor képzelem, hogy jönnek a sünik, és a hátukon viszik a gyümölcsöket, szépen sorban, egymás után. Bár itt a városban egyszer láttam egy süncsaládot, gyerekkoromban volt több is körülöttünk.
A szomszéd házban sokáig nem laktak, nőtt a gaz és nagy dzsungel volt. Na, ott laktak a süncsaládok. Egyszer az egyik anyuka úgy gondolta, hogy a legbiztosabb hely a kicsik felnevelésére a kazánházunkban tárolt rongyoszsákok egyike lesz. Nagy meglepetés volt, amikor belenyúlva a zsákba apró, puha tüskés sünik kerültek elő. De nem mentek el ezután,  csak amikor már nagyobbak voltak.
Idén egyszer találkoztam egy sünnel. Ljubljanában, egy éjszakai séta során.
De minden nap itt vannak körülöttünk. Például Bogi ceruzatartóján

Kacatos doboz az ősz jegyében:

És a következő egy eredetileg zöld színű kosárka volt, amibe virágok voltak ültetve, de a nap nagyon csúnyán kifakította. Akrillal alapozva kipróbáltam a dekupázst ilyen egyenetlen felületen. És nagyon tetszett az eredmény. Bogi rögtön kisajátította, választott egy nagyon durva bélést bele, és azóta a hajba valókat tárolja benne.

 Vajon mire költöznek még sünik? Még van pár szalvétám.