Almáspite alaptészta

Ez nálunk egy univerzális alaptészta. Lehet, hogy szerepelt már a blogon, de a biztonság kedvéért leírom külön is. Nemcsak az almáspitéhez használom, hanem a zserbó"pitéhez", gyümölcsös sütihez, számtortához (tarte)... Egy biztos, hogy nyersen is el tud fogyni, de jól fagyasztható. Gyakran a maradékokat is bedobom a fagyasztóba, és a sok maradékból majd egy új süti lesz. 

 

Pl. a minap, amikor a töltelék kimagvalt veres szilva volt (jó sok!) egy kis porcukorral és fahéjjal megszórva. Ehhez a fagysztóból került elő 3 kisebb és egy nagyobb tésztagombóc. A kicsik hamarabb olvadtak, így azokat egybe tudtam gyúrni és ez lett a pite alsó rétege. A legnagyobb gombóc nem akart kellően gyorsan olvadni, így a rácsos felső réteg helyett nagylyukú reszelőn a gyümölcs tetejére reszeltem (és egy kis fahéjjal megszórtam). Nagggyon finom süti lett belőle, szigorúan a zero waste nevében. 😉

Az utóbbi időben a Rama minőségével nem voltam elégedett, tuti, hogy variáltak a receptúrával, így a sütéshez is vajra váltottam.

Az alaptészta receptje:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg Rama (az utóbbi időben vaj)
• porcukor (annyi mennyiség, amely a kávédaráló tartályába belefér)
• 1 teáskanálnyi vaníliás cukor 
• 1 cs sütőpor
• kb 1 evőkanálnyi citromlé (bolti 50%-os)
• kb 1 kis pohárnyi tejföl 

A margarint (vajat) a liszttel elmorzsolom, majd ebbe keverem a porcukrot, vaníliás cukrot és a sütőport. Igyekszem egyenletesen elkeverni. Ezután jönnek a nedves részek, a löttyintésnyi citromlé (ettől néhol a sütőpor felpezseg) és a tejföl. Nem teszem bele egyben az egész pohárnyit, mert nem minden esetben kell. Kb 2/3-a kerül bele első körben, és ahogy gyúrom a tésztát, lehet látni, hogy kell-e még.
Az eredeti recept 2 tojás sárgáját is írta, de egyszer sikerült kifelejteni és a tészta így is működik. Próbáltam már frissen facsart citromlével is, de a bolti citromleves verzió íze jobban tetszik.

Pizzaszósz, sült paradicsomból

A télen elfogyott az összes pizzaszószunk, így idén mindenképpen főznöm kell. A tegnapi lecsó befőzésből maradt paradicsommal kísérleteztem. Több helyen olvastam, hogy van, aki sült paradicsomból készíti. Én inspirációnak EZT A RECEPTET találtam. És ez lett az eredmény:

Ma reggel két kiló paradicsomból nekiláttam a próba sütés-főzésnek. 

• 2 kg paradicsom, csak félbevágva
• 2 nagy fej hagyma cikkekre vágva
• 8 nagy gerezd fokhagyma
• olívaolaj a locsoláshoz 

A paradicsom nem volt nagyon lédús, ennek ellenére az egy óra sütést kevésnek tartottam. Ahhoz, hogy a recept szerinti állapot létrejöjjön, kellett másfél óra. Se a nyers, se a sült állapotot nem fotóztam. A leírást nem követtem a folytatásban, mert biztos, hogy semmilyen paradicsomot nem fogok passzírozni. A sült hagymás, fokhagymás paradicsomot átszedtem egy fazékba és botmixerrel pürésítettem. Na, ezt az állapotot meg tudom mutatni:

Úgy fogalmazhatok, hogy zseniális állagot kaptam! Látszik, hogy a kavarásnyomot nem tudnak elsimulni. Egy kicsit fűszereztem bazsalikommal, oregánóval (a korfui piacon vásárolt 1 eurós szuper aromással) és egy kis sóval. Folyamatos keverés mellett még főztem, mert kíváncsi voltam, hogy fog-e változni az állaga. A víztartalomból még veszített, de a krémes állag végig megmaradt. Amikor elzártam a gázt, egy nagyon pici késhegynyi Na-benzoátot kevertem bele. Végül üvegekbe szedtem, a tetejére öntöttem egy pici olivaolajat, hogy tutira légmentesen lezárja. Ebből a mennyiségből 6 üvegnyi (1,5 decis) szósz lett. Most ott pihennek a tegnapi lecsók között a pokróc alatt.

 

Kisdinnyék

Úgy alakult, hogy reggel a Zsibi felé vettük az irányt, nyári ruha fronton kerestem volna valamit, ami megtetszik. Ehhez társult, hogy a teknősöknek is hozunk száraz kaját. Ruhát nem találtam, az eledelvásárlást is hamar megoldottuk. A piac bejáratánál lévő zöldségesnél láttam igazán friss kisdinnyéket, amik nem tudtak távozni a gondolataimból. Így amikor végeztünk, nem tudtam megállni, hogy vegyek belőlük. Olyan nagyon szépek voltak, nagyobbak-kisebbek, de összességében sokféle méretben. 

Két zacskónyit vettem, ami éppen belefért a zománcos tálba. A nagyobbakat gerezdekre vágtam, a kicsiket feleztem vagy még azt sem.

Végül egy kis kaporral, a szokásos felöntőlével elkészült 4 üvegnyi savanyúság. A színesség kedvéért két üvegbe a maradék spanyol paprikából is tettem. Meglátjuk, hogy az amúgy élénk színek hogy viselkednek a savanyúság levében, különösen, hogy most a borként kihagytam a léből.