Kerek évforduló - születésnap

Nem szoktam a saját születésnapjaimról posztolni. De talán ez a kerek évforduló megérdemel ennyit. Persze nem azt fogom megmutatni, hogy kaptam toronyórát láncostól vagy milyen egzotikus utazást a családommal. Mert, hogy nem ilyeneket kaptam, nem vágytam rá és ezt tudta is a családom. 

Ilyen volt a reggelim:

Házi készítésű nankenyér, fokhagymás joghurttal, vörös pesztóval és tükörtojással. Ezt a fúziós összeállítást a gyerekeim készítették a Street Kitchen inspirációja alapján.

A nap során kiderült, hogy a kertben kinyíltak a hóvirágok. Hát, micsoda világot élünk, minden össze van kavarodva, még az időjárás is. Ezek a szegény virágok meg sem várták a tél végét! 

És végül a délutáni tortát mutatom meg, amely egy barackos túró torta volt a Kiss Virág cukrászda jóvoltából:

Amikor megtudod.....

hogy valaki, aki egykoron fontos volt, már soha többé nem érhető el, az kegyetlen érzés.

"Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül... váratlanul."

Egy nap margójára (június 27.)

Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (...) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.

(Steve Jobs, 2005.)

Your time is limited, so don't waste it living someone else's life. Don't be trapped by dogma - which is living with the results of other people's thinking. Don't let the noise of other's opinions drown out your own inner voice. And most important, have the courage to follow your heart and intuition. They somehow already know what you truly want to become. Everything else is secondary.

Gombolyítja fonalát

"És látsz százezer nagymamát,
Hogy gombolyítja fonalát,"

                                                                                        (Korál: Hazafelé)

Valami ilyesféle érzések kerítettek hatalmukba, amikor anyunál a padlásról lekerültek a régi fonalak. Valamikor gimnazista koron táján a keresztanyámék a soproni szőnyeggyárból hoztak egy elég tisztességes mennyiséget, amely nem is motringokban voltak, hanem csak 10-12 méteres szálak voltak kötegelve. akkor elég sokat felgombolyítottunk, de maradt egy utolsó. Igazából pulóvernek nem volt jó, mert a szálak kemények, de kézműveskedni viszont igen jó.

Bogi a szövőszakkörre már vitt fonalakat, és megnéztük még a mamánál lévő készletet is. Ekkor került elő ez az utolsó köteg, amit nagyon lelkesen gombolyítani kezdett:

A többit persze én kaptam meg, így visszarepültem az időben, valahova a 80-as évek második felébe.

Ne bánd fiam...

Emlékszem erre a mondatra, és nagyon régen nem mondta nekem senki. A nagymamám mondta olykor, de akkor az volt az értelme, hogy ne bántsd, ne piszkáld.
Hétfőn  férjem egyik nagymamájának temetésen voltunk. Hát igen, nemcsak öröm és boldogság az élet.
Akkor hallottam újra, hogy ne bánd fiam...de most más jelentése volt.