Születésnapomra kaptam ezt a szép elefántkirakót.
Ez az első fából készült kirakóm. Nagyon-nagyon pontosan illeszkednek az elemek, a festés és a minta is szép. Nemcsak így egyben nézve, hanem az elemeken külön-külön is.
Nagyon izgatott, hogy minden elem benne volt-e a csomagban! Szóval leellenőriztem, és igen!
Ma reggel bontottam ki, az agyarakkal kezdtem, utána jöttek a fülek szélei, majd a munkanap után este szépen sorban a többi részlet.😀
Köszönöm Bogi!
Milyen jó, ha az ember lányának felnőtt és szinte felnőtt gyereke van! Már ők sütik a tortát! Most ezt a szépséget kaptam:
Anyukám, ma lennél 80 éves! A hétvégén buliztunk volna, és talán megcsináltuk volna a 80-as dobozt is 80 meglepetéssel, hasznos dologgal. A korábbi filmedet kiegészítettük volna...
Ehelyett máshogy, de meglátogatunk ezzel kis aprósággal:
Ma nagy nap van, Bogi egy óra múlva 17 éves lesz. Tegnap szerencsére dolgozott délután így tudtam alkotni. A korábbi számtorta ötletet gondoltam újra, de most szív formában. Egy képet láttam hasonló tortáról a Pinterest-en, és megtetszett ez a nem szokásos szívforma.
Az alap ismét az almáspite tésztája, a krémen módosítottam:
A formát szabadkézzel rajzoltam, a sablon alapján összesen 4 szívet sütöttem, hogy a legjobb 3-ból készítsem a tart-tortát:
És amikor kihűlt, jöhetett a dekorálás/töltés a habzsákba töltött krémmel:
Mindez tegnap történt, hogy legyen ideje összeállni. az éjszakát így töltötte a hűtőben, hogy ma reggel rákerüljön minden dekoráció. Persze van két szökevény középen:
Így néz ki egy szelet torta:
Ma volt a születésnapi kalendárium utolsó napja, amikor is egy hideg-meleg játékban megtaláltam az aktuális ajándékom:
Ez egy áfonyás-pisztáciás keksz "pora" és rövid leírása. A teljes recept elérhető itt: https://www.everyday-delicious.com/cranberry-shortbread-cookies/
És a további édes ajándék egy fahéjascsiga-torta, melyet délután rakott össze Bogi és a férjem, Pisti pedig megsütötte, mire hazaértünk a Dumaszínházból.
Decemberben én szoktam adventi kalendáriumot készíteni Boginak (pontosabban a rénszarvas zsebeit töltöm meg), Bogi pedig januárban készít nekem hasonlót. Mindenféle dolog kerül bele, csemege, apró tárgy, feladat, rejtvény....
A mai csomagban válogatott lego elemek voltak egy QR-kóddal, amivel az építési útmutatót érhettem el.
Szeretném bizonyítani, hogy sikerült megépíteni a mini-varrógépet:
Ismét nyár elején vagyunk és ez nálunk Bogi születésnapját jelenti. Bizony telnek az évek, de az idei születésnapnak az volt az érdekessége, hogy az ünnepelt nem volt itthon. Olyan volt már, hogy éppen nyaraltunk vagy kirándultunk valamerre, de akkor ugye együtt voltunk. De, ha már így ráértünk, akkor kitaláltuk apával, hogy sütünk egy tortát, mire Bogi hazaér. Sok, sok-sok izgalom után ez lett a végeredmény:
Bogi imádja a gyümölcszselés/gyümölcskocsonyás tortákat, ezért is esett erre a választás. Az inspirációt adó videót a poszt végére fogom beilleszteni.
A torta belseje (az a fehér rész) egy szokásos réteges torta vakolva. A lapokat krémmel rétegezve a tortakarimában állítottuk össze, majd egy kicsit lehűtöttük. Amikor levettük a karimát, akkor egy kicsit bevakoltuk az oldalát, de nem kellett nagyon szépen elsimítani, mert erre "ragasztottuk" a dekorációt.
A gyümölcsöket random elhelyeztük a felületen úgy, hogy minél jobban befedjék a krémet. Cseresznye, ribizli, áfonya és sárgabarack került rá, és citromfű levelek.
Ekkor ismét hűtőbe tettük. Addig lamináló fóliából egy hosszú csíkot készítettünk, hogy körbe tudjuk tekerni a torta körül, és az majd megtartsa a zselatint. Na itt azért voltak problémák azzal hogy a zselatin ne folyjon ki minden létező résen. 2 réteg folpack nem volt elég, 2 réteg folpack + 2 réteg vastag alufólia sem. Pedig felhajtogattuk, körberagasztottuk. És csak bizakodtunk. A zselatinos réteg betöltésével már hajnali 1 körül végeztünk. Persze reggelre a zselatin egy része megszökött, egyenletesen befedte a hűtő polcát. Ekkor a tartalék zselatint visszamelegítettem, és újrapróbálkoztam. Ekkor alul már nem tudott megszökni. Íme az eredmény:
Szóval SIKERÜLT! Boginak nagyon tetszett.
A tortánkat ez a videó inspirálta:
A piskóta receptje innen származik:
Egy 4 tojásos verziót egy lapként sütöttünk és a kerek lapokat utólag vágtuk ki belőle. Két körlap szépen kijött, a másik kettő csak úgy, hogy illeszteni kellett. De mivel krémmel rétegeztük, nem okozott gondot. A torta krémje pedig nagyon egyszerű mascarponés tejszínes krém:
A tejszínt a habfixálóval felverjük és utána a a mascaroonéval szépen kikeverjük. A porcukrot inkább apránként keverjük a masszába, nehogy túl édes legyen, ez a mennyiség egy teljes citrom levét felvette. A krém éppen elég lett egy 17 cm-es torta töltéséhez és bevonásához úgy, hogy belül 3 réteg krém volt.
A zselatinos bevonáshoz 20 gramm zselatinhoz számoltam 7 dl folyadékot. Ez bőven elég lett, de kellett is, mert sokat elpancsoltunk. A zselés réteg igazából egy jó citromos limonádé volt.
Megjegyzés: Zselés torta készült a Mestercukrász 2. évad 12. adásában. Zselékészítéshez az arányok: 50 gramm zselatin, 100 gramm cukor, 1 liter víz
A kolléganőkkel pár éve megleptük H-t a 40. születésnapján 40 dologgal. Az volt az első ilyen alkalom, hogy ilyen meglepetéssel készültünk, ráadásul meg is kellett szervezni, hogy tutira a helyszínen legyen és ne sejtsen semmit. Az évfordulós ajándékokat azóta beépítettük a családi ünnepekbe is.
Idén én kerültem sorra. Az éveim száma persze szaporodik, és ez így van jól, mivel sokan már nem követnek az utamon. Ennél a kerek számnál csak egy dolog jutott eszembe, hogy már nincs annyi előttem, mint amennyi mögöttem van. Nem hagyom, hogy ez az érzés hatalmába kerítsen, inkább csak úgy lenne jó élni, hogy legyen minden fontos dologra időm és energiám.
De mi is történt ma? Hát, M.-nal mindenféle beszámolós papírokat kellett (volna) kitöltenünk. Miután régóta online iskolában vagyunk, és a következő félév is így indul, kifejezetten jó ötletnek tűnt, hogy ezt személyesen oldjuk meg. És aztán végül is a lapok kitöltése elmaradt, mert M., Sz. és A. várt egy kis meglepetéssel. Volt egy sk. csokitorta is, amit M. sütött, és egy fedeles kosárban várt az 50 dolog. Minden, egyesével volt külön csomagolva, hogy nagyobb legyen az izgalom.
Ezen a képen majdnem minden tárgy látszik. Kivéve ez a fehér nyuszi:
És végül a fedeles dobozom, amit a kreatív dolgaim tárolására fogok használni:
Ebben az évben is lett egy jeles szülinaposunk a fiam személyében. 25 év nem igazán kerek évforduló, de mégis egy negyed század, és így igyekeztünk különlegesebbé tenni. Készült egy fotókönyv az első 25 évből, melyet igyekeztem nem a cuki-muki, édi-bédi stílusúra venni (persze ilyen oldal is volt benne), inkább témakörökhöz, tevékenységekhez kapcsolódóan ugráltunk az időben. Maga forrásanyag keresése is egy igazi időutazás volt. A lényeg, hogy az ünnepeltnek tetszett a könyv is és a 25-ös ajándékdoboz. Ennek lényege, hogy 25 hasznos / kedves / vágyott dolog kerüljön bele.
Tartalma:
25 évvel ezelőtt hihetetlenül távolinak tűnt a mai nap. Egyrészt a fiatalságomból adódóan rendelkeztem egy nagy adag naivitással, amit azóta is nagyon jó lenne visszaszerezni. Azt biztosan tudtam, hogy rengeteg kalandban lesz részem, részünk, mivel éppen 25 éve ezen a napon berobbant az életünkbe Pistike. Ma már csak kedveskedésből híjuk így, akkor is csak szigorúan szűk családi körben. Mivel a vírushelyzetben nem akartunk sehova sem menni ünnepelni, így erre a jeles napra Bogival egy mákos-málnás-mascarpones tortával készültünk.
A függőleges rétegek úgy készültek, hogy a mákos piskótából készült piskótatekercs is málna lekvárral, melyből szeleteket vágtunk, és ezzel töltöttük meg a középső réteget. Persze ahhoz, hogy a végén a torta megálljon, és rendesen pontosabban nagyjából be tudjuk vonni krémmel, egy éjszakára a hűtőbe tettük.
Mivel nem volt cél, hogy tökéletesen bevont torta legyen, így nem készültek további fázisfotók, inkább csak a gyümölccsel, mentalevelekkel és mákszórattal dekorált változatot fényképeztem.
Azt hiszem, hogy elég Pistis lett! Boldog születésnapot!
