Egy igazi 6-7 születésnap

Nem igazán szeretem (és értem) a mémeket, de a 6-7 eléggé ismertté vált a családban. Amikor a hétvégi temetőlátogatásra készültem, csak akkor jutott eszembe, hogy apu születési dátuma, a június 7-e, éppen six-seven. Szóval, milyen menő lehetett volna ezzel tavaly. Idén viszont szép kerek évfordulója van a születésnapnak, ma lenne 90 éves. 

De a menő Papa már régóta nincs velünk. 17 éve halt meg. Bogi kétéves volt ekkor, így szinte már nem is emlékszik rá, csak az elmesélt történetekből. Így hát a szülői házban kint vannak a képek, hogy emlékezzünk rá. És persze rengeteg dolog változatlan, a szerszámokat mindig visszarakjuk a helyükre, oda, ahova még apu rendezte el; gondoskodunk a régi dió- és szilvafákról, a házról, amely egyfajta megújult keveréke az egykori háznak és a mai igényeinknek. Sajnos a nádast le kellett bontanunk, mert nagyon megdőlt, de az egyik oldalán a kerítést meghagytuk a folyondárral. Az egyik oszlopon ott van egy évszámfaragás, amit még nem sikerült megfejtenem. 1995-ös dátum, de ebben az évben már régen állt a nádas, szóval nem tudom, hogy miért volt ilyen fontos.

Tegnap nagyon büszke lett volna apu ránk! Pisti indián banánfái fölé szerkesztettünk egy árnyékolót. Az eredeti tervek szerint a régi szőlőlugas oszlopaihoz erősítettünk volna egy fából készült tartóállvány a hálónak. De aztán megláttuk a kerti ruhaszárító állvány első verzióját a melléképület tetején. Ez két T-alakú vas, amin a felső csőnek az egyik oldalon hosszabbnak kellene lennie. A toldás két fabetétes felmosónyélből készült. Igazi újrahasznosítás! Reméljük, hogy a kis fék értékelik majd az erőfeszítésünket!

Kanyarodjunk vissza a mai naphoz. Egy szép kerek évfordulóhoz.  A temetőben apu kertész-énjét szerettem volna életre kelteni. Két új növényt kapott: egy díszcsalánt és egy napimádót. (A szimmetria miatt anyu is ezeket kapta, csak más színben.) A dekoráció részeként leszúrtam két kis kerti szerszámot, hanyagul eldöntöttem egy kis kerámia-cserepet, és leszúrtam a 90-es számot és egy kis madárházikót is. Ez utóbbi kettő nyomtatással készült. 

Ezen a képen nem látszik a napimádó színe. Ez a vásárlás pillanatában sem látszott, az eladó szerint fehér színt kell várnunk. De mire beültettük, már kinyílt és egy igazán különleges cirmos szirmai lettek. Ilyen felülről:

 

Anyukám, ma lennél 80 éves!

Anyukám, ma lennél 80 éves! A hétvégén buliztunk volna, és talán megcsináltuk volna a 80-as dobozt is 80 meglepetéssel, hasznos dologgal. A korábbi filmedet kiegészítettük volna...

Ehelyett máshogy, de meglátogatunk ezzel kis aprósággal:

Sok-sok kövirózsa

Tavaly óta dédelgetek egy tervet. Az ötlet nem saját, a szoboszlói temetőben a nagyszüleim sírszomszédjában láttam. A sír le volt fedve, de volt egy kisebb kövirózsabeültetés rajta. A kövirózsa eléggé bírja a hőséget, bírja a telet is. Tetszett, hogy valami mégis él a sok kő között.  Mondtam is anyunak, hogy a nagyiék sírjára mindenképpen fogok vinni egy ilyesmit. Az itthoni mennyiség persze nem lett volna elég, így vártam az alkalmat, hogy egyszerre többféle kövirózsám legyen. Csak a forrást kellett megtalálnom. A virágpiacon aranyárban lehet venni, egy nagyobbacskáért 800 Ft-ot kérnek. Bíztam abban, hogy valamelyik áruház árul majd akciós készletet. 

Időközben anyu itthagyott minket. Bevallom, nem volt erőm foglalkozni ezzel a a kövirózsa-üggyel. De vasárnap az Aldi jóvoltából jutottam kövirózsához elég baráti áron (Ehhez hasonló, csak ez a kép a Lidl oldaláról származik.). Már csak  3 tálca volt, és olyan nehéz volt a választás. Igazából kettő is elég lett volna, de az egyszerűség kedvéért mindhármat elhoztam. Rögtön ki is próbáltam, hogy milyen lenne egy vegyes beültetés egy virágládában:

A színesség érdekében a meglévő kerámiavirágokból szúrtam néhányat a földbe. Ezt a prototípust magamnak szántam, és ezen kidolgoztam az ültetési praktikákat. Rögtön látszott, hogy a vásárolt virágok bőven elegendőek, így a temetői projektet is újragondoltam. Készült egy kerek beültetés a nagybátyám sírjára, és két nappal később pedig a nagyiék és anyuék beültetése is:

A színes virágokat majd frissítem, szükség esetén pótlom. Esetleg valami selyemvirágra váltok.
Holnap lesz a napja, hogy minden sírra elviszem a minikerteket.

A gyertya mellé...

Már el is telt az első év ezóta.

Pozsonyi emlékezés

A hétvégén Pozsonyban jártunk. A terv a karácsonyi vásározáson kívül a város felfedezése volt. De most nem útikalauzra készültem, hanem csak azt örökítettem meg, hogy ebben az évben volt valaki, aki emlékére gyertyát gyújtok.
A pozsonyi Szent Márton dómban (amely egykoron több magyar király koronásának helyszíne volt)  keresztanyura emlékezve egy mécses égett 2019. december 15-én:

Ugye milyen szép az a templom?

Egy meg nem élt születésnapra

Ma is gyújtottam gyertyát. Apu ma lenne 83 éves. Így ez a gyertya neki égett a Karl-Rahner Platz-on álló Jezsuita templomban, Innsbruckban.

Maga a templom azért volt különleges, mert a falak fehérek voltak, és csak domborodó mintázat, a fények és árnyékok játéka törte meg a nagy felületeket. Nem biztos, hogy ez a legjobb szó rá, olyan elegáns volt.

Neked égett ma

Ez a kis mécses (az alsó sorban magányosan) Neked égett ma az Innsbrucki St. Jacob dómban:

És a születésnapodhoz közeledve egy idézet:

"Tudjátok, azt mondják, kétszer halunk meg:
Egyszer, mikor nem lélegzünk tovább.
És egyszer... Amikor az utolsó ismerősünk nevez meg minket."

Ha még egyszer....

Hihetetlen, hogy ez velünk történik. Nem így kellene lennie. Tegnap mindkettőnknek dolgozni kellett volna mennie. A héten utoljára, hogy várhassuk a hétvégét.
De Te már régóta nem dolgozol és nem várod a hétvégét.
Mindig azt gondoltam, hogy mi még fogunk ülni a Balaton parton, és mesélünk egymásnak, mint régen. Megvitatjuk az élet dolgait, nézzük a vizet, szól valami zene, vagy nem...
Szeretném visszatekerni az időt, hogy ezt még megvalósítsuk, de ebben a földi életben mi soha többé nem fogunk beszélgetni. Soha.

Ha még egyszer itt lennél...
Tegnap valahogy mégis együtt voltunk. Egy utolsó séta erejéig. Csak hát ez nem ugyanaz.

Így hát most már tudom, hogy hol vagy, és mindig ott leszel. Bármilyen nehéz is ez így Andinak.

Megálltam sírva  nyughelyed előtt. Kegyetlenül nehéz volt. De az emlékeimben ugyanaz a 19 éves srác vagy, akivel ültünk a Balaton parton a Róna üdítőnkkel, néztük a vizet, és azt hittük, hogy minket nem érhet baj. De néha, ha éppen a Dózsavárosban járok, akkor  elmegyek a sírodhoz. Remélem később könnyebb lesz majd.

Ha valahol föntről lenézhetsz, akkor remélem látni fogod, ahogy én itt a Földön öregszem.

Amikor megtudod.....

hogy valaki, aki egykoron fontos volt, már soha többé nem érhető el, az kegyetlen érzés.

"Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül... váratlanul."

A sötétben...

Egy nappal korábban mentünk abba a temetőbe, és még nem voltak kint az út melletti fáklyák. De  a sírokon már pislákoltak a fények. A telefon lámpáját bekapcsoltuk, bár az utat anélkül is tudom.

Ez egy öt-hat éves parcella, a síremlékek modernek, van közöttük kifejezetten ötletes, ízléses is. Mi a nagy műmárvány emlékművek között egy apróbb sírhoz készültünk. A nagybátyám sírjához. Azt gondoltam, hogy valószínűleg én leszek az első, de mégis szíven ütött, hogy a selyemvirágok között burjánzott a gaz. Persze nem ért derékig, a sötétben olyannak tűnt, mintha valami talajtakaró növényként ültették volna.
Pisti kérdése: Ő volt a család fekete báránya, hogy senki sem jár ide?

Csak, hogy ne felejtsem el...

"Az életet az apró hülyeségek teszik széppé"