Kisdinnyék

Úgy alakult, hogy reggel a Zsibi felé vettük az irányt, nyári ruha fronton kerestem volna valamit, ami megtetszik. Ehhez társult, hogy a teknősöknek is hozunk száraz kaját. Ruhát nem találtam, az eledelvásárlást is hamar megoldottuk. A piac bejáratánál lévő zöldségesnél láttam igazán friss kisdinnyéket, amik nem tudtak távozni a gondolataimból. Így amikor végeztünk, nem tudtam megállni, hogy vegyek belőlük. Olyan nagyon szépek voltak, nagyobbak-kisebbek, de összességében sokféle méretben. 

Két zacskónyit vettem, ami éppen belefért a zománcos tálba. A nagyobbakat gerezdekre vágtam, a kicsiket feleztem vagy még azt sem.

Végül egy kis kaporral, a szokásos felöntőlével elkészült 4 üvegnyi savanyúság. A színesség kedvéért két üvegbe a maradék spanyol paprikából is tettem. Meglátjuk, hogy az amúgy élénk színek hogy viselkednek a savanyúság levében, különösen, hogy most a borként kihagytam a léből.

 

Sk felöntőlé savanyúsághoz

Sikerült egy éretlen dinnyét vásárolnunk, így arra döntöttem, hogy savanyúság lesz belőle. De, hogy kísérletezzek is, a korábbi felöntőlét saját verzióra cseréltem:

• 3 liter víz
• 8 ek só
• 16 ek cukor
• 3 dl 10%-os ecet
• 1 kiskanálnyi mustármag, bors, 
• 2 babérlevél apróra tépve
• 1/2 mokkáskanálnyi borkén és nátriumbenzoát

A víz felét felmelegítettem, és feloldottam benne a sót, cukrot, beleöntöttem az ecetet, és beletettem a fűszereket és forrás közeléig melegítettem. Visszahűtöttem a maradék vízzel, majd a borként és náriumbenzoátot belekevertem.

Ennyi lé éppen elég lett 5 db 1,7 literes üveg felöntéséhez.

Csalamádé 2.0

 Visszanézve a blogot, látom, hogy már 5 éve annak, hogy elkészült az első csalamádém. Azóta az a mennyiség elfogyott, de a legnagyobb bajom az volt, hogy a hőkezeléstől a zöldségek megpuhultak, és nem maradtak ropogósak. Miközben a hőkezeléssel eltett uborkám, cukkinim roppanós lesz.

Az úgy volt, hogy az utolsó paradicsomok az erkélyen sehogy sem akartak megérni. Nem kell nagy mennyiségre gondolni, a szüretkor 5 zöld és kissé elváltozott színű paradicsomom lett. Hogy ne vesszenek kárba, csináljunk csalamádét! Vagyis kb olyan arányok voltak itthon, mintha gombhoz kerestem volna kabátot. Végül is rendeltem a piacon 5 kg gyalult káposztát (köszönet érte, hogy itthon nem kell vele bajlódnom!), uborkából és színes paprikából összesen 1 kg-ot, pár nagyobb répát, és kb fél kg hagymát szántam erre a projektre. 

Ezt a receptet követtem a Nosalty-ról, persze a mennyiséghez arányosítva. Annyit változtattam, hogy a cukor mennyiségének csak a 2/3-át mértem ki, illetve a szemes bors helyett vegyes színes borsot használtam. A színek gyönyörűek, az illatok nagyon finomak voltak, különösen este, amikor már reggel óta érlelődött az egész. A költségekről: kb 2500 Ft-ot költöttem és lett 10 üvegnyi (+kóstoló adagnyi) csalamádém, amely a saját ízlésemnek tökéletes! 

Ha szerencsés vagyok, akkor a fiam enni fog belőle, a férjemre és Bogira nem igazán számíthatok.
Sebaj, több marad nekem! 😀

Az első csalamádém

Minden gyümölcs és dinnyehéj már régen az üvegekbe zárva várja a telet, és lassan le is kellene vinni a befőző automatát a pincébe. Csak még muszáj kipróbálnom, hogy milyen csalamádét lehet benne tartósítani.

Csak az idővel ne lenne gondom...
Végül is ma úgy döntöttem, hogy most, vagy soha!
Megvettem a káposztát, uborkát, paprikát, és leszedtem a kertben a zöld paradicsomokat.
És ezek a szépségek kerültek a hőkezelés alá:

A recept a nosalty.hu oldalról származik. A kiírt mennyiségből nekem csak 8 üveg lett. Annyit változtattam, hogy nem kaptam sehol sem koriandert, így az kimaradt, illetve a felöntőlé csak 2,5 dl 10%-os ecet, 8 csapott evőkanál cukor, a sós zöldséglé+1 evőkanál só felhasználásával készült. (2,5 l) Az illata szuper volt, Kormos is teljesen lázban égett a zöldségektől. 

Éppen most érte el a befőző a 90 C fokot. :-)

Hmmm... ecetes paradicsom

Ezen már én is gondolkodtam, hogy hogyan lehetne üvegbe zárni a piros paradicsomokat. Mondjuk én a zöldet is szeretem savanyúságnak. Pár éve elhoztuk anyutól az utolsó 100 kiló (na jó, ez túlzás!) zöld paradicsomot, mert sajnáltam, hogy lefagyjon. 20 üveg savanyúság lett belőle úgy, hogy ebben 2 literes is volt. Akkor került szinte minden üvegbe kissé piros, de még nem teljesen érett paradicsom is.
De ez egészen más:

A teljes leírás: http://stranamasterov.ru/node/819519?tid=451
Jövőre kipróbálom!

Dinnye a befőttes üvegben

Ez nálam nem újdonság. Azon gondolkodom, hogy az idei készlet elég lesz egy magamnak. :-)
Ebben az a jó, hogy a szezonvégi, már nem olyan finom dinnye megmenekül a kidobástól. Persze most nálam a dinnye héjak is az üvegben végezték. Így nekem van savanyúságom, és nem kellett a kukába dobni ezt az értékes alapanyagot.
Minden esetre ez a recept is megér egy próbát, vagy kettőt....

Forrás: http://receptystrav.com.ua/domashnya-konservatsiya/67-kavuni-konservovan.html

Felöntőlé savanyúsághoz

Csak, hogy ne kelljen keresgélnem:

1 cs. K n o r r savanyúságtartósító, amelyet a leírás alapján 1,8 l vízzel, 5 ek cukorral felfőzök, és végül 4 dl 10%-os ecetet keverek bele. Ez áll kb 10 percig, ez idő alatt a fűszerek leülnek benne, és csak a felső fűszermentes levet használom. Korábban mindenestől öntöttem, de akkor a fűszerek még tovább ízesítették a savanyúságot, ami nekem már túl fűszeres volt.

Nos, miután kész a lé, bepakolom az üvegbe a zöldséget, vagy most éppen a dinnye héját, 1 ek cukrot teszek rá, majd az üveget a feléig (egy kicsit talán tovább) öntöm a lével, és a többit sima vízzel pótolom. És utána mehet az automatába 85-90 C°-ra és 30 percig. Általában elég a 85 fok, de ha nagyon kemény alapanyag is van (pl. répa hasáb), akkor jobb a 90 fok.

Pl. ilyen finomságok készültek:

 

 

Sárga - fehér, barack - szilva és piros - sárga, dinnye

Az úgy volt, hogy nem sikerült túl jól a sárgabarack választás a piacon, kidobni pedig nagyon sajnáltam volna. Így feljavítottam egy kis fehér szilvával, ami pontosabban most zöld, de ha megérne is sárga lenne...
Na mindegy is, hogy milyen a színe, a lényeg, hgy összeházasítottam őket:

Lassan tele a kamra

Általában hirtelen felindulásból szoktam befőzni. Reggel még nem is tudom, aztán elmegyek a piacra, és meglátom az alapanyagot. És akkor, ott megszületik az elhatározás.
Lássuk, csak, mi készült az idén. Abszolút új a repertoárban: piros dinnye savanyítva. Sajnos Lőrinc elintézte azt a dinnyét, amit vettünk, de nem volt szívem kidobni. anyósom régebben savanyított már piros dinnyét, a férjemmel mindketten szeretjük. Így születtek ezek a szépségek. Nagyon remélem, hogy finomak is lesznek!

De most időrendben a többi: