Régóta küzdök azzal, hogy a hallgatóim mi mindent nem tudnak. Itt most nem lexikális tudásra gondolok, hanem a valós világhoz való kapcsolódásra. Tökéletesen pötyögnek a telefonon a két hüvelykujjukkal, de a mérnöki-műszaki képességek sokkal rosszabbak, mint a pályám elején. Csak néhány probléma: mi mekkora, milyen vastag valami, belefér-e oda egy tárgy, elég-e a papírlapom hozzá..... és sorolhatnám. Csak mondogattam az érzéseimet, de nem végeztem alapos kutatómunkát, nem publikáltam róla, de ragaszkodom a 19 éves korosztálynál a papíron történő szerkesztéshez, eszközhasználathoz, a problémák felbontásához, a részlépésekre bontáshoz. Csupa "old school" dolgot csinálunk az órán. Egy év alatt láttam már fejlődést. Tudom, hogy sokaknál már későn vagyunk, de sokaknál még tudok hatni.
Miért kell ezt (ábrázoló geometriát) tanulnom? Azért, mert alapképességeket fejleszt. Az iskolán kívül soha senki nem fog ebből "vizsgáztatni", de a problémamegoldás menetét, a helyes vázolás és ábrázolás folyamatát, a pontosságot, a szem-kéz koordinációt, a monotonitástűrést életünk végéig használjuk. Nincs alapvizsga a hintázásból vagy a cipőfűző bekötéséből. De az előbbi a finommotorikát fejleszti, ami kell majd ahhoz, hogy az a masni megszülessen. Aki tud masnit kötni (akár úgy is, hogy nem néz oda), az elért egy szintet az ujjainak használatában. Régen a nők hímeztek, horgoltak, varrtak, kötöttek, a konyhában maguk gyúrták és formázták a tésztát, a férfiak szereltek, fúrtak-faragtak... szóval alkottak a kezeikkel. Lett tapasztalatuk a különféle anyagokkal, formákkal, azok viselkedésével.
Aki látja ezt a bejegyzést, nézze meg ezt a videót! Minden ott kezdődik, hogy mit teszünk és engedünk a kisgyerekeinknek.
