Bárándra receptes naptárt vettem az idén, így minden hónapban más sütiben vagy tortában gyönyörködhetünk. Áprilisban egy madártejtorta szerepelt. Bogi többször is elmondta, hogy ezt meg kellene sütni, ez nap júliusban jött el.
Mivel forró tésztára nyomtam a habcsókokat, 3 perc is elég volt, hogy megpiruljon a hab teteje. Szerintem át is sült ennyi idő alatt a grillfokozat alatt. Így nézett ki a sütés előtt és után:
Sok-sok évvel ezelőtt (2008) Pisti nagymamájának konyhabútora hozzánk került Bárándra, leváltotta a zöld-fehér bútort. Alapvetően napsugarasabb lett tőle a helység, megszerettük. A legelhasználtabb része a mosogató volt, maga a szekrény stabil (korának megfelelő állapotban), de a medence zománcos bevonata kopott és sérült volt. Nem csoda, Pisti gyerekkora óta emlékszik rá, biztosan sokat használta mami és utána anyu is. Miután a mamák itt hagytak minket (két hónap különbséggel, lassan három éve ❤), eldöntöttem, hogy a medencét ki kellene cserélni. A mérések alapján nagyon hamar kiderült, hogy a ma kapható és a szocializmusban gyártott mosogatók mérete bizony nem egyezik meg. A legnagyobb problémánk az volt, hogy a mostani tálcák keskenyebbek, és így a munkalapon lévő nyílásba nem illeszkednek be. Szóval az, hogy a régit kiszedjük és az újat a helyére tesszük, nem fog működni. Tavaly a Jófogáson találtam egy gránit mosogatót, amelynek ez a szélessége jó volt. Megvettük, és csak ezután jöttünk rá, hogy ez meg hosszabb a szükségesnél. Ha a régi pulton további vágást ejtünk, akkor nem lesz stabil, így egy új pultot vágattunk. A munkafolyamatok több fázisban zajlottak: a pulton a kivágandó és bemarni való rész kijelölése, maga a vágás és marás, munkalapcsere, a mosogató beragasztása és végül az egész szekrény visszaszerelése a helyére. Íme az eredmény:
És lássuk, hogy miből indultunk! Nem volt rossz a két medence, mert a csepegtető szépen beleillett, a teteje egy szintben volt és maga a blokk kb 10 cm-rel kisebb volt. Csak, hát abból kellett dolgozni, ami elérhető volt.
Holnap lesz Bogi szóbeli érettségije, ahová buzgó anyukaként viszek sütiket.
 |
| Az illusztrációt a Gemini NanoBanana generálta. |
Természetesen Bogi kérését tartom szem előtt, az ő választása a márványos bögrés kókuszos süti lett. Ez régóta nagy kedvenc, így nemcsak belinkelem, hanem bemásolom a receptet:
A lisztet, a kókuszreszeléket, a sót, a cukrot és a sütőport keverd el egy tálban. Add hozzá a tejet, a tojást és az étolajat, és keverj belőle csomómentes tésztát. A masszát vedd kétfelé, és az egyik adaghoz keverd hozzá a kakaóport, egy teáskanál cukrot, reszeld bele a csokit, és lazítsd egy evőkanál tejjel.
A sima tésztát egyengesd el egy 20x20 centis kivajazott-kilisztezett tepsiben. Öntsd a tetejére a kakaós részt, és óvatos mozdulatokkal keverd egy kicsit össze, hogy szép márványos mintát vegyen fel. Told 180 fokos sütőbe nagyjából 25 percre, amíg a beleszúrt villára nem ragad már rá a tészta.
A mascarponét a darált keksszel, a porcukorral, a vaníliás cukorral, a kávéval összedolgozzuk. Az eredeti arányokkal nekem kissé száraz volt, nem tudtam golyókat formázni, végül a a massza felvett még egy fél doboznyi mascarponét. Ezért módosítottam az arányokon. Fontos, hogy édességeknél általában a kiírt mennyiség fele és kétharmada közötti cukormenyiséget használunk, de most az a 3 evőkanálnyi kell bele.
Kézzel gombócokat formálunk belőle és kakaóporban megforgatjuk. Az eredeti leírásban csak a sima kakaópor volt leírva. A férjemen tesztelve úgy döntöttünk, hogy a barna külsőhöz a legjobb a fele-fele arányban kevert sima és cukrozott kakaó. Végül legalább1-2 órára hűtőbe tesszük.
Nem igazán szeretem (és értem) a mémeket, de a 6-7 eléggé ismertté vált a családban. Amikor a hétvégi temetőlátogatásra készültem, csak akkor jutott eszembe, hogy apu születési dátuma, a június 7-e, éppen six-seven. Szóval, milyen menő lehetett volna ezzel tavaly. Idén viszont szép kerek évfordulója van a születésnapnak, ma lenne 90 éves.
De a menő Papa már régóta nincs velünk. 17 éve halt meg. Bogi kétéves volt ekkor, így szinte már nem is emlékszik rá, csak az elmesélt történetekből. Így hát a szülői házban kint vannak a képek, hogy emlékezzünk rá. És persze rengeteg dolog változatlan, a szerszámokat mindig visszarakjuk a helyükre, oda, ahova még apu rendezte el; gondoskodunk a régi dió- és szilvafákról, a házról, amely egyfajta megújult keveréke az egykori háznak és a mai igényeinknek. Sajnos a nádast le kellett bontanunk, mert nagyon megdőlt, de az egyik oldalán a kerítést meghagytuk a folyondárral. Az egyik oszlopon ott van egy évszámfaragás, amit még nem sikerült megfejtenem. 1995-ös dátum, de ebben az évben már régen állt a nádas, szóval nem tudom, hogy miért volt ilyen fontos.
Tegnap nagyon büszke lett volna apu ránk! Pisti indián banánfái fölé szerkesztettünk egy árnyékolót. Az eredeti tervek szerint a régi szőlőlugas oszlopaihoz erősítettünk volna egy fából készült tartóállvány a hálónak. De aztán megláttuk a kerti ruhaszárító állvány első verzióját a melléképület tetején. Ez két T-alakú vas, amin a felső csőnek az egyik oldalon hosszabbnak kellene lennie. A toldás két fabetétes felmosónyélből készült. Igazi újrahasznosítás! Reméljük, hogy a kis fék értékelik majd az erőfeszítésünket!
Kanyarodjunk vissza a mai naphoz. Egy szép kerek évfordulóhoz. A temetőben apu kertész-énjét szerettem volna életre kelteni. Két új növényt kapott: egy díszcsalánt és egy napimádót. (A szimmetria miatt anyu is ezeket kapta, csak más színben.) A dekoráció részeként leszúrtam két kis kerti szerszámot, hanyagul eldöntöttem egy kis kerámia-cserepet, és leszúrtam a 90-es számot és egy kis madárházikót is. Ez utóbbi kettő nyomtatással készült.
Idén Mészi főz és barkácsol tanácsai alapján frissítettem a receptúrát. Igaz, hogy az ő szörpje mentás-citromfüves volt, de a szirupba nem tette bele csak a citrom sárga héját és a kifacsart levét.
A cukrot egy kis forró vízben feloldom, majd felöntöm a maradék vízzel. Még a langyos szirupba beleteszem a citromhájakat, a kifacsart citromlevet és a citromsavat. A bodza virágait óvatosan lerázogatom, hogy a bogarak, száraz részek kiessenek belőle, csak a virágernyőket teszem a szirupba úgy, hogy a szárak kilógnak. Így könnyű lesz kivenni és a szárakból nem ázik bele semmilyen kesernyés íz. Lefedve beteszem a spájzba. Egy éjszaka áznak, utána leszűröm és már fogyasztható is.
Ha nem friss fogyasztásra szánom, akkor másnap a leszűrt szörpöt felfőzöm, ekkor a virágokból belekerült szennyeződések feljönnek a tetejére hab formájában, ezeket leszedem. Nem forralom hosszan, és amikor elzárom a gázt alatta, akkor egy késhegynyi nátrium-benzoátot keverek bele. Tiszta üvegekbe töltöm, lezárom és száraz dunsztba teszem.
Ma végre elkészültem a napraforgós kirakómmal, így minden virág kinyílt az asztalon:
Majdnem két éve annak, hogy Emesével mandalafestő workshop-on voltunk. Már akkor eldöntöttük, hogy ki fogjuk próbálni a pöttyözős technikát is. Ma ezeket a szépségeket alkottam:
