Plusz 1 az erkélyre is

A másik rátóti csikótojást is megfaragtuk, szinte a másolata a Papa tökfejének:

Papának, mert vicces

Ez a szlogen, amikor olyan töklámpást faragunk, amit kiviszünk a temetőbe. Az idei annyiban volt különleges, hogy magát a tököt Vácrátótról hoztunk. Igazi csikótojás! 😉

Egy mosolygó száj csálé fogakkal, ívelt szem, és kész a vidám pofa, ami így mutat a temetőben:

A megunhatatlan almás pite-torta (31.)

Tegnap volt Pisti születésnapja, de ma tudjuk megköszönteni, és akkor viszünk is tortát az ünnepeltnek. A kémünk azt jelentette, hogy egy almás pite-tortának örülne, így ezt készült, de egy kissé díszesebben.

 

Az inspirációt a Pinterest-en találtam. 

 

Sokféle dekor volt, a fonott-szövött díszítést most nem éreztem magaménak, így a fentihez hasonló megoldásban gondolkodtunk az itthoni kiszúrókészlettel. Jó persze, a makk és az apró virágokat most reggel nyomtattunk. És aztán jött a kreatív rész, a sok apró dísz lyukasztása, a makk kupakjának és a levelek erezetének rajzolása:

Itt már befedtük az almás réteget:

És végül felkerültek az apróságok is tojással rögzítve, majd az egész felületet lekentük tojással.

 

Tökfej-lámpás - a befejezés

A lámpakészítésem gyenge pontja a lakkom volt, pontosabban az, hogy megromlott. Nem is volt időm újat venni és közben eszembe jutott, hogy anyunál lehet, hogy van belőle. És valóban, az egyik fióknak találtam egy kis doboznyit, ami bontott volt ugyan, de még használható. Szóval ma folytattam a lámpást.

A lakkozás után a nyakára tekertem és ragasztottam a makraméfonalat, aminek a végét az üveg szájába dugtam, hogy a dugó majd beszorítja. A nyaki rész alját üresnek találtam, így oda egy csinos masni került:

 És bekapcsolva szépen világítanak a nem festett részek:

 

Tökfej-lámpás - a kezdetek

Pár hete találtam egy Unicum-os üveget otthon a spájzban. Ahogy kézbe vettem, már láttam magam előtt, hogy ez egy töklápmás. Ugye?

 

Így hát hazahoztam, és már csak a lámpásságát kellett kitalálnom. A KIK-ben lehet kapni olyan dugót, ami LED-es fénysorban végződik. Emlékeztem ilyesmire, régebben hasonlót vett Mariann is az egyik utazásunkkor. Nagyon vártam, hogy az őszi szünetben eljussak oda, hogy megvalósítsam ezt a tökfejet!

Első körben az üvegen lévő címkéket leszedtem, a ragasztót lemostam. A tervem az volt, hogy a maszkoló szalaggal lefedek egy nagyobb területet, rárajzolom az arc kontúrját és sniccerrel körbevágom. Ez a módszer jónak bizonyult, megkaptam ezt az arcocskát:

Nem akartam, hogy ecsetvonások legyenek a festett területen, így kipróbáltam a szivacsos festést. Mosogatószivacsból vágtam egy darabot, és a festékbe mártva kissé ütögetve, nyomkodva vittem fel a festéket a felületre. Látszott, hogy több réteg kell majd, de felület olyan lett, mint amire gondoltam.

Nem lett teljesen egyenletes, a maszkolástól megszabadítva ilyen lett:

Sajnos ekkor derült ki, hogy a lakkom az évek alatt megbüdösödött (kérdés: Mikor használtam utoljára?). De próbaként összeállítottam a lámpatervemet:

 

Házi gulyáskrém

Régóta izgatott, hogy valamilyen paprikakrémet készítsek, végül a nyáron több oldalon is rátaláltam a házi gulyáskrém receptjére. Igazából az összetevők arányában tértek el egymástól, az alap a kápia (vagy kaliforniai) paprika, hagyma, fokhagyma, zeller és paradicsomlé.

Ma reggel gyönyörű paprikákat és egy fél zellergumót (a zöldjével együtt) vettem a piacon. Így eldőlt, hogy ez az a nap, amikor elkészül a gulyáskrém.

 

A korábban talált receptek alapján ezt valósítottam meg:

• 1 kg kápia paprika,
• fél zellergumó a zöldjével együtt,
• 4 közepes vöröshagyma,
• 6 gerezd fokhagyma,
• fél liter paradicsomlé (sűrű),
• +fűszerek  

Megtisztítottam és felszeleteltem a zöldségeket, a hagymát kockákra vágtam, a fokhagymát pedig apróra. Kevés olajon elkezdtem dinsztelni lassú tűzön. Amikorra már elég jól összeesett, egy kis leve is lett, jöttek bele a fűszerek. 
Az ízesítés: 1 csapott evőkanál só, 2 kk őrölt kömény, 1 kk bors, 2 kanál őrölt paprika és 3 db babérlevél. Ezekkel még főztem egy kicsit, utána öntöttem bele a paradicsomlevet. Addig főztem, amíg jól besűrűsödött. A babérleveleket kivettem, botmixerrel leturmixoltam. Felforraltam, majd egy nagyon pici, (kb egy késhegynyi) Na-benzotátot kevertem bele és üvegekbe raktam. Száraz dunsztban hagyom kihülni.
Ez a mennyiség 10 kicsi üvegre lett elég. 

Alakul az őszi dekoráció!

  

Legelőször a manó került az ajtó elé, akit a Penny-ben vettem. Megsajnáltam, hogy a sapkáján lévő foltokat elengedte a ragasztó, és ahhoz, hogy felvarrjam mindenképpen haza kellett hoznom. Még az ebéddel is várni kellett, hogy a foltok a helyükre kerüljenek!

Aztán a KIK-ből  hoztam a kis ládát, mert a Manó nagyon alacsonyan volt. Arra gondoltam, hogy a ládát majd mindenféle őszi terméssel megtöltöm. Ennek az első lépése volt, hogy az Árpád téri gesztenyefák alatt már lehet találni termést is, és magát a gesztenye héját is. Ebből hoztam haza egy marékkal. Ez kevésnek bizonyult, de gondoltam, hogy majd alakulnak a dolgok, lesznek szép levelek, termések még máshol is. 
És a mostani állapot végső lépése az volt, hogy tegnap varrtam két textiltököt Anyu egyik pulóverének az ujjából. 

Most már otthonos Manó úr őrhelye!