Méhviaszos kendők

 Az alternatív csomagolóanyagok között tájékozódva még a Csuporkában láttunk viaszos kendőket. Akkor keveset tudtunk még róla és arról,hogyan lehet használni. Később a Cekkerben is néztük, de az árát sokalltuk, így felmerült a kérdés, hogy lehet-e itthoni eszközökkel készíteni ilyet. 

És persze a válasz: IGEN.

Első lépés: Keress otthon pamutvászon anyagokat. Nálunk a következők lettek a befutók:

A hangyás anyag Pisti gyerekkori ágyneműjének méretre alakítása után maradt meg. Az Eiffel-tornyos Emesétől került hozzánk, amikor egyzser nagyon meg akart szabadulni mindenféle anyagtól. Előkészítésként körbe lockoltam és persze kimostam. A viszolás technikája valóban egyszerű: Két sütőpapír között az apróra tépkedett méhviaszlapokat bele kell vasalni a textilbe.

Látszik, hogy minden színhez egy sárgás árnyalat hozzáadódik. A kéz melegétől a kendő formálható, csomagolható bele szendvics, de letakarható vele bögre, edény. Egy dologra kell figyelni, hogy meleg ne érje,mert kiolvasztja a viaszt. A mostani terveink szerint a nyáreleji meleg beköszöntéig alkalmas uzsonnacsomagolásra. Langyos vízzel tisztítható.

Ezt a videót követtük:

Újrahasznosított uzsonna csomagoló

Akinek van iskolás gyereke, aki otthonról viszi az uzsonnát az iskolába, az tudja, hogy dobozkák, folpack, szalvéta, kulacs hű társa lesz ebben az időszakban. 

Több kulacs is szolgált már, most a kedvenc fémtermosz, amely télen-nyáron használható vagy a hűlés vagy a felmelegedés megakadályozására. A műanyag uzsonnás dobozok védik a tartalmat a tankönyvek nyomásától, és mivel évekig szolgálnak, természetesen maradtak. DE, akkor min lehetne változtatni?

A szendvicsek csomagolására találtuk ki a következő ötletet, melynek az alapja az az ablakos papírzacskó, melyet minden boltban megtalálunk a pékáruk környékén. Természetesen csak azok kapnak új életet, melyeket nem maszatolunk össze krémes, töltelékes sütikkel.

És a szétvágás után van egy akkora lap,amelyben kényelmesen becsomagolható az 1 szendvics.

Na, de miért is csináljuk ezt? Ez a papír nem tapad rá a szendvicsre, vissza lehet hajtogatni, ha még nem fogy el, és az anyag 1 helyett 2 életet kapott. Utána persze kidobjuk, de a kis lépés is lépés!

Kik voltak az ötlet előfutárai? Hát az öreg rokonaim, akiknél a konyhaasztal fiókja szépen kisimított, összehajtogatott kristálycukros, lisztes zacskókat rejtettek. A előbbi az "adok egy kis sütit", az utóbbi az "adok egy kis pogácsát" esetén volt használatos.

MMV - 3. rész

 Miután elkészült a kezdő készlet és még több kétrétegű maszk, eljött az idő, hogy megvarrjam az egyrétegű sorozatot is. Természetesen az újrahasznosítás jegyében a ruháskosarak, zsákok és szatyrok áttúrása közben találtam egy padlizsánszínű csíkos palástot, amit még valamikor Pisti óvodás-kisiskolás korában varrtam. Szépen összehajtva találtam rá, és nem is használtam fel az egészet, csak az aljából vágtam le egy csíkot. A maradék éppen jó egy rövidebb palástnak, ha egyszer valaki majd ilyet kérne tőlem. A másik kiszemelt darab egy csíkos, gumis derekú szoknya volt, amit Bogi ovis korában varrtam, hogy legyen miben bohóckodni. Aztán már nem akart bohóckodni, pontosabban már nem ebben, így ez is várta a sorát. Mindkét darab még anyagként keresztanyutól származott. 

Nos, az előzőek formájában, de csak egy rétegben készültek ezek a maszkok:

De miért is kellettek ezek? Boginak egész nap viselnie kell a suliban, nekem pedig hosszú órákat kell beszélnem maszkban, szóval ezzel a készlettel nem kell minden este a mosással-vasalással bajlódni.

MMV (Mindenki Maszkot Varr) - 2. rész

 A tavasszal készült maszkok mostanában gyakran kerültek mosásba, mivel Boginak is és nekem is naponta több órát kell viselni. Így a készletet bővíteni akartam, így ismét feltúrtam a szekrényeket. A korábbi anyagok maradékai mellé találtam egy virágmintás gyűrt gézszerű anyagot (az igazi nevére már nem is emlékszem, több, mint 20 éve volt divatos az ilyenből készült ruha, szoknya). Bogi már használt belőle a Barbie ruhák gyártásakor, de még így is volt belőle egy szép nagy darab. A másik újdonság a kockás anyag volt, amely előző életében bokszeralsó volt, csak éppen kinőtte a férjem. Túl sokszor nem hordta, mert nem szerette a szövött anyag rugalmatlanságát. De mivel nagyon jó anyaga volt eltettem. Állt a szekrényben vagy 15 évet, a derekába varrt gumi teljesen megadta magát. De most eljött az ideje, mert két rétegben éppen kijött belőle két maszk. Ilyen saját anyagából készült hátoldalú maszk a virágos gézből is készült gondolva arra, hogy az iskolában egész nap viselve könnyebb legyen a levegővétel. egyébként a többi maszk hátoldala egy valaha jobb napokat megélt fehér ing ujjából és elejéből készült. Szóval igazi újrahasznosításról van szó, mert itthonról minden kikerült. Íme az új 10-es csapat:

Vagy a másik oldalról:

És ilyen befogadóak a régi maszkok, hajlandóak keveredni az újakkal:

MMV - azaz mindenki maszkot varr

A hétvégén eljött az idő, hogy megvarrjam a maszkjainkat. A neten sokféle infó terjed,hogy nem is jók a textilmaszkok még akkor sem, ha vasalással fertőtlenítve vannak, de mivel eldobhatót nem lehet kapni, így valamit mégis csak jelent. Egyébként sem járunk kint túl sokat, mondhatni, napi max 30 perc jár szigorúan csak egy családtag számára.
Többféle szabásmintát megnéztem, és végül arra gondoltam, hogy az eldobható maszkot másolom le.
A kincstárban találtam egyszer már használt pamutanyagokat az Emese forrásból. A bélés pedig fehér ingujjakból készült, amiket még akkor táraztam be, amikor a gyerek gyors növekedésekor az ünneplő ing/blúz került kurtításra.
Ilyenek a fiatalság maszkjai mosás előtt:

És ilyenek a szülők maszkjai mosás után:

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a prototípusok rosszul lettek felgumizva és hajtogatva. A szabásminta nagyon kicsit téglalapos forma, és mindkettőt rosszul forgattam a varráskor. Ilyen hosszúkásak lettek prototípusként:

Az a 2 cm különbség hiányzott is a hajtásoknál.
Ami még fontos, hogy az orr részhez drótot varrtam a szegésben, hogy ugyanúgy orrhoz igazítható legyen, mint a papír változat.

Így gondolkodunk zöldben

Manapság gyakran hallható a Gondolkodj zöldben! vagy ehhez hasonló szlogenek. A cél, hogy tegyünk valamit, minél többet a fenntartható környezetért. Azt gondolom, hogy a családom elég jó úton jár, van ami könnyen és gyorsan belesimult az életünkbe, van, ami nehezebben, és van ami biztosan nem. (Korábbi bejegyzésem a témában itt.)

A kép forrása: https://forrasradio.hu

Amit eddig kipróbáltunk és bevált:

• Tisztítószerek lecserélése környezetbarát verzióra. Ennek az volt az előzménye, hogy amikor májusban nagyon-nagyon kijött az allergiám, akkor utánaolvasva a neten azt találtam, hogy a nagyon sokféle tisztítószer vegyi anyaga erősíteni tudja a meglévő allergiát. Lehet benne valami, mert kb 10 éve nyugisak a nyár eleji időszakok. Leginkább a Frosch termékek váltak be: mosogatószer, univerzális tisztító (még a teknősök cuccait is ezzel mossuk), ecetes tisztítószer. Ennyivel mindenféle takarítást megoldunk. Kormos kedvence az ecetes tisztítószer, lelkesen nyalogatja a sprickolófejet is.
• Ecet+szódabikarbóna páros: nagyszerű zsíroldó, tökéletes lefolyótisztító. 
• Ecet a mosogatógép öblítőrekeszébe: Sajnos nem tudtam olyan öblítőszert találni, amely után ne éreztem volna egy kesernyés ízt az evőeszközökön. Ekkor próbáltam ki az ecetet öblítőként.
• Mikroszálas kendők: szinte mindenre használható, a legtöbb esetben csak sima vízzel használom. Ez akkor került be a háztartásba, amikor Bogi kicsi volt és szó szerint mindent végignyalt a bútortól kezdve a tükörig. Amikor az utánzó korszaka volt, akkor nagyon lelkesen takarított ő is a saját kendőjével, ami persze csak vizes, nedves volt.
  Először a férjem kételkedett, hogy ez mekkora hülyeség, hogyan tudná vízzel letörölni a zsíros dolgokat, mondjuk az tapperolás nyomait a monitorról. Mivel jó sokszor mondtam, hogy hogyan, így muszáj volt kipróbálnia.
• Virágöntözés: Amíg a konyhai csaphoz elér a meleg víz kb 4 liter szobahőmérsékletű víz folyik ki. Ezt a vizet szoktam összegyűjteni, és viráglocsolásra használni. Illetve, amikor csak lemosok valamilyen zöldséget vagy gyümölcsöt, akkor az a víz is tökéletes öntözővíz. Télen még sok is. 
• Fűszereket nevelek az erkélyen, amiket frissen is, fagyasztva és szárítva is használok. Nem fedezi a teljes szükségletet, de kevesebb csomagolást veszünk.
• Bevásárláshoz saját szatyrot, kosarat viszek. Nem kell mindennek külön csomagolás, az uborka és cukkini jól elvan egy zacskóban amíg hazaérünk. Új zacskót szinte soha nem kérek, ebben jó vagyok. Visszautasítom sok helyen még a papírtáskát is. Vettem hálós "okos" zsákocskákat a zacskók kiváltására. Az első készletet még Ausztriából hoztam, de már a Spar-ban is kapható. Persze varrok is majd, az anyag már megvan. A hentesnél több alkalommal kértem a húst saját műanyagdobozba. Így nem kell attól tartanom, hogy a vékony zacskó kiszakad amíg hazaérünk.
• Uzsonna csomagolása: Alapban különböző méretű és formájú uzsonnás dobozokba csomagolok, ezen belül pedig lehetőleg papírba. Ebben féléve sokat fejlődtem. Gyűjtöm a papírzacskókat, olyanokat, amibe kiflit, nem töltött pékárut vettem. Van amikor mint zacskót használom fel mondjuk pogácsa iskolai csomagolásához, de a nagyobb zacskó szétvágva tökéletes szendvicsekhez is. Gondoljunk csak arra, hogy a gyorséttermek ilyen papírokban adják a szendvicseiket és wrapjaikat.
• Kulacsot használunk, ha éppen nem hagyjuk el. Ez utóbbiban Bogi a mester, de fejlődik. 
• Mindennapos fogyasztásra nem veszünk ásványvizet. Persze szokott itthon lenni, különösen, ha útra kelünk, de belefáradtam az üres palackok elszállításába. Vettünk vízszűrőkancsót, hogy iható legyen a csapvíz, de pár éve valami történt, és enélkül is iható. Pontosabban nincs semmilyen utóíze. Nyáron elegendő csak lehűteni!
• Szelektíven gyűjtjük a hulladékot.Nem most kezdtük, hanem kb 20 éve. Akkor még csak néhány helyen volt a városban szelektív sziget, a heti bevásárláskor elvittük a palackokat a Tesco parkolóban lévő gyűjtőpontra. A papírt az iskolai papírgyűjtéskor vittük el, hogy legyen az osztálynak egy kis bevétel. Manapság a társasházunknak van sárga fedeles kukája, amibe az üveg kivételével le tudjuk válogatni a hasznosítható hulladékot. Ez nagy könnyebbség, de korábban munkába indulva sem okozott nagy gondot.
• Befőzünk. Nem mindent, de a piac közelsége lehetővé teszi, hogy csomagolásmentesen, dobozban/kosárban nagyobb mennyiségű gyümölcsöt, zöldséget hozzunk haza, saját ízlés szerint feldolgozzuk, és utána élvezzük a munkánk gyümölcsét. A legtöbb esetben jelentős pénzmennyiséget takarítunk meg ezzel. Lásd az alkotásainkat itt.
• A feleslegessé vált vagy kinőtt ruhákat és könyveket eladjuk vagy továbbadjuk. Könyveket adtunk már az iskolai könyvtárnak, a gyerekklinikának, csatlakoztunk egyéb kezdeményezésekhez. A kinőtt babaruhák nagyon baráti áron kerültek eladásra a neten vagy a ruhabörzéken. Pár éve a lányom barátnője válogat magának, a többit pedig anyu szomszédjának visszük.
• Textilek újrahasznosítása: A textilt szeretem még felhasználni, meglátni benne egy új valamit. Mostanában inkább lakástextilben gondolkodom, mert ez futószalagon gyártható, régebben valóban végeztem ruhaátalakításokat, újjászületéseket. Már viseltes terítő vagy paplanhuzat remekül szolgálhat még konyharuhaként, vagy kinőtt ruhákkal, huzatokkal kombinálva edényfogókesztyűként. De a legutóbbi széria teljesen újrahasznosított lesz, mivel külső borítás turiból származó szoknyából, a szigetelőréteg viseltes vékony nyári takaróból, a bélés pedig használt ingből készül. Most még csak szabva és rétegezve vannak. 
• Ha a ruhák, lakástextilek már nem adhatók tovább, vagy nem hasznosíthatók, akkor a H&M ruhagyűjtőjében végzik 500 Ft-os kupon/szatyor áron.
• Konzervdoboz új szerepben: A lakás több pontján vannak különböző időszakokból származó ceruzatartók. Főként dekupázs technikát használtunk, de készült pl Minion-os ajándékba is.
• Home made jégakku: nagyon egyszerű, a folyékonyszappanos tasakokat vízzel betöltve fagyasztjuk le. Előnye, hogy az utazások végén ha fontos, hogy helytakarékosan csomagoljunk, akkor a vizet kiöntve lapos verzióban szállítható. A téli időszakban is helytakarékos.

Amit biztosan nem fogunk meglépni:

• Papír zsebkendő és wc-papír elhagyása. Nemrég volt erről riport, de nekem nem jön be a mosható verziót ötlete. Ugyanilyen okok miatt eldobható pelenkát használtam mindkét gyerekemnél és az eldobható betétek kényelme is fontosabb, mint a környezetbarátság.

Ezek tetszenek, de most nincs rá lehetőségünk:

• Komposztálás: tudom, hogy van lakásban is működtethető megoldás a giliszták segítségével, de valahogy ne látom a helyét nálunk. Inkább a társasház udvarán tudnék elképzelni komposztálót. De meg kell mondanom, hogy ezek olyan városi népek, szinte biztos, hogy menne a szenvedés, hogy csúnya látvány, büdös. Apu szándékosan nem komposztált, viszont soha semmilyen növényi hulladék, nyesedék, héj első körben a tyúkudvaron landolt, utána pedig egymásra rétegezve "lebomlott".  
• Szürkevíz felhasználása: A szürkevíz a kézmosásnál és a mosásnál keletkező víz, ami  a WC öblítésére kiválóan használható. Sajnos nálunk a társasház gépészete ezt nem teszi lehetővé, a víz keletkezési helye és az öblítendő wc a lakás ellentétes végében található. Egyszer, talán...

Újratervezés

Ezen a nyáron igazán nem panaszkodhat a varrógépem, mert több alkalommal is elővettem. Voltak javítanivalók, konyharuhaszegések, de most új életet kapott egy bizonyos anyag. Lássuk mi lett belőle:

És mi volt előtte?
Hát Pisti autós ülésének volt ez a huzata. Pontosabban ez volt a háttámlán, az ülőfelületre még akkor kellett egy új huzatot kreálnom. Egyébként eléggé strapabíró pamut anyagról van szó, amit semmiképpen sem akartam kidobni. Ebből is látszik, hogy Pisti nem mostanában volt kisgyerek, amikor még pamuttal borították a gyereküléseket (kb 20 éve).
Ez a háthuzat belülről volt egy kis vlizzel bélelve, így csak egy vékony réteggel kellett bélelnem, hogy edényfogókesztyű legyen belőle.
És a kesztyű szolgálatteljesítési helye nem nálam lesz, hanem megkapta az eredeti tulajdonos. Hasznát veszik majd az albérletben.

Környezettudatosan élek?

Mostanában sok helyen kerül szóba a téma, és ma elgondolkodtam azon, hogy mennyit teszek a környezetemért.

Nos, ezek jutottak az eszembe:

• Szelektíven gyűjtjük a papírt, pet-palackot, fémdobozt, kupakot, nejlonzacskót, üveget, elemeket, izzókat. 
• Nem veszünk, vagy csak ritkán ásványvizet. A sima csapvíznek furcsa íze van, ezért Britázunk. Ennek előnye, hogy az ételeink is tisztított vízzel készülnek. 
• Igyekszem nem pazarolni a vizet.  Amíg a konyhába elér a meleg víz, 4 liter vizet lehet kiengedni. Ezt szoktam begyűjteni, és a virágok locsolására használom. De bármire jó, mivel ez teljesen tiszta víz.
• A kinőtt, de még használható ruhákat a börzén vagy net-en eladom, ami mégis megmarad, azt eladományozom. Néhány kedvenc darab eltéve az utókornak, az idén pl. Pistinek készül a gyerekkor-takarója. A sok-sok kedvenc ruha részletéből fog összeállni a takaró.
• Textilt csak végső esetben dobok ki.  És most már nem is a kukába, hanem a H&M textilgyűjtőjébe. A cég bármilyen márkájú ruhaneműt, és lakástextilt begyűjt, és szatyronként 500 Ft-os kupont ad. A kupont 2500 Ft feletti vásárlásonként váltható be. A begyűjtött textileket válogatják, az arra alkalmasak adományba kerülnek, a maradékot is válogatják az újrahasznosítás szempontjai szerint. Pl mikroszálas kendőket, vagy szigetelőanyagot lehet készíteni belőlük. Ami végképp semmire sem jó, az a hulladékégetőben végzi. A kezdeményezés szuper, több helyen kellene ilyen lehetőség, már csak az zavar, hogy h&m boltjaiban elég sok vacak, egynyári, 10 mosásnyi cuccot árulnak. Na, azokat le sem kellene gyártani.
• A használható cipők a Tesco melletti gyűjtőbe kerülnek.
• Az elektronikai hulladékokat a pincében gyűjtjük, és időnként a telepre visszük. (Decemberben megvolt!)
• Nem vásárolok feleslegesen dolgokat.
• Az utóbbi években egyre többet befőzök, amit korábban el sem tudtam képzelni magamról. Élvezem, különösen a tavalyi befőző automata megvásárlása óta! Kikapcsol, pihentet, nincs főnök, határidő, elvárás... Az üvegek szépen megtelnek, már csak egy dolog szab határt a dolognak: a spájz mérete. Az igazán jó az lenne, hogy saját termésű zöldség és gyümölcs kerülne az üvegekbe, de helyette elég sok dolgot igyekszem nem a kereskedőktől venni, hanem termelőktől. Van egy bejáratott család, akiktől sokat vásárolunk. A fő termékük a főzni való kukorica, ami mellé mindig kerül más is. Ügyesek, jól csinálják, őket szívesen támogatom, mert tesznek azért, hogy jobban menjen az életük.
• Környezetbarát tisztítószereim vannak: Frosch mosogatószer, általános, ecetes és levendulás tisztítószer. Ezeket használjuk mindenre. Ezt a teknőseink és a nyuszink is értékeli. Az ecetes tisztítószert Kormos meg is inná, ha tehetné.
  (Ezekre a szerekre akkor váltottam, amikor olyan mértékű lett a nyár eleji allergiám, hogy csak ülve tudtam egy kicsit aludni. Akkor utána olvastam, hogy a gondot okozhatja a lakásban lévő vegyszerek keveredése, illetve keresztallergia is. akkor egy hét alatt kisepertem mindent a lakásól, és láss csodát, a következő allergiaszezonban alig volt bajom, nem könnyezik a szeme, és csak orrot fújok. Ez így kibírható lett.)
• Súrolószer nincs, helyette szódabikarbóna+ecet kombinációt használom, illetve az Amway fém szivacsát (Ez utóbbi szuper!! Megéri az árát.).
• Ablaktisztítóm nincs, helyette Frosh ecetes tisztítószer spricc van és mikroszálas törlőkendő.
• Szinte minden felületet nyirkos mikroszálas kendővel tisztítok. Erre akkor szoktam rá, amikor Boginak az volt a szokása, hogy végignyalta a bútorokat, tükröt, ajtót. 
• Öblítő helyett sokszor használok  ecetet. Meglepő ugyan, de teregetéskor egyáltalán nem lehet érezni az ecetszagot.
• Az erősen szennyezett ruhák mosásához mosószódát adok, egyébként folyékony mosószert használok, mivel Pisti bőre érzékeny volt a ruhában ragadt mosószószer maradványokra.
• Vízkő ellen ecetes Frosch és Amway fémszivacs.
• A mosogatógép öblítőtartályát ecettel töltöm fel, és szépen csillognak az edények és nincs furcsa, keserű íze az evőeszköznek.

Karácsonyfa

Egy újrahasznosított ötlet:

Forrás: krokotak

Apróbb dolgok csomagolása

Forrás: http://www.howtoinstructions.org/how-to-make-cute-gift-boxes-with-recycled-coke-bottles-step-by-step-diy-tutorial-instructions/

Pedagógusnap 2014

Eredetileg péntekre terveztük, de végül holnap köszöntjük a tanító néniket. Az osztály nevében szeretnénk kényeztetni a tanerőt, és befizetjük őket egy jó hosszú masszázsra. Erről egy utalványt kapnak, melyet ezek a borítékok rejtenek:

Persze lesz mellé virág is, amit kora reggel a virágpiac legjobb árusa rendez csokorba.
És ha már virág, akkor ma elkészültek virágbefőtt idei verziója három példányban. (A tanító néniken kívül a festészettanár is kap.)

Unalmas pólók helyett

avagy hogyan csináljunk két felsőből egyet.

forrás

http://hopestudios.blogspot.hu/2010/01/t-shirt-rehab.html

Csillagdísz

Ilyen csillagdísz nem csináltunk a karácsonyfára, de a következő karácsonyra biztosan! :-)

Forrás: krokotak

Ajándékok az ovis ballagásra

Az ovis ballagásra nagyon készültünk. Nemcsak itthon Bogival, hanem a Pillangó csoport nagy csoportosaival is.
Itthon készültek hercegnők, illetve szívecske és virág befőttek.

Ez utóbbiak több estén át készültek, mert rengeteg figurát kellett lyukasztanunk mindenféle szép, színes maradék papírból. Nagy gyűjtögető vagyok, a szép papírokat nem szeretem kidobni, mert hátha jó lesz még valamire. Most ezek egy részét dolgoztuk fel. A sok virágot és szívecskét kimosott joghurtos flakonba töltöttük, felcímkéztük, és az óvó nénik kapták, hogy a kisebbekkel felhasználhassák.

A Pillangó csoportból idén csak nyolcan ballagtak. A szülők többsége támogatta, hogy ne csak vásárolt ajándékkal búcsúzzunk az óvó néniktől és a dadus nénitől, hanem legyen valami a gyerekek közreműködésével.
Egy másik anyukával itt és itt nézelődtünk, és végül megalkottuk a saját verziónkat. A sima fehér pólókat a Decathlonban vettük, a kreatív boltban pedig Pentart textilfestéket, amely száradás után vasalással rögzíthető. Csak alapszíneket választottunk, mert ezek jól keverhetők. Az igazságosság kedvéért sorsolással döntöttük el, hogy ki hányadiknak és milyen színnel tenyerelhet a pólóra. A gyerekekre nagyon büszkék voltunk, mert nem volt vita, türelmesen kivárták a sorukat. Ami még ennél is fontosabb volt, hogy több, mint egy hétig nem árulták el, hogy mi készült! 
Íme a frissen festett pólók a mosdó padlóján:

Végső simításként itthon felkerültek a nevek a tenyérlenyomatok mellé. Ezeket itthon vasalós papírra nyomattuk, a férjem pedig volt olyan türelmes, hogy egyesével kivagdosta. :-)

Mindegyik minta egy picit más lett attól, hogy hogyan sikerültek a lenyomatok.
Köszönjük a közreműködést Pannának, Ákosnak, Marcinak, Boginak, Mírának, Kírának, Sárinak és Sacának! :-)