Almás-rebarbarás pitetorta

Ismét születésnapra készültünk, a fiam 26 éves lett. Mivel nem igazán szereti a hagyományos tortákat, így egy korábbi almás pitére gondoltam, annyi csavarral, hogy a töltelékbe rebarbara is került. 

Az alaptészta receptje:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg Rama 
• porcukor (annyi mennyiség, amely a kávédaráló tartályába belefér)
• 1 teáskanálnyi vaníliás cukor 
• 1 cs sütőpor
• kb 1 evőkanálnyi citromlé (bolti 50%-os)
• kb 1 kis pohárnyi tejföl 

 A margarint a lisztbe elmorzsálom, majd ebbe keverem a porcukrot, vaníliás cukrot és a sütőport. Igyekszem egyenletesen elkeverni. Ezután jönnek a nedves részek, a löttyintésnyi citromlé (ettől néhol a sütőpor felpezseg) és a tejföl. Nem teszem bele egyben az egész pohárnyit, mert nem minden esetben kell. Kb 2/3-a kerül bele első körben, és ahogy gyúrom a tésztát, lehet látni, hogy kell-e még.
Az eredeti recept 2 tojás sárgáját is írta, de egyszer sikerült kifelejteni és a tészta így is működik.

Ha már torta, akkor legyen több rétege, így a két almás-rebarbarás réteg közé még egy tésztaréteg került. A torta legyen a szokásosnál különlegesebb látvány, így nem beborítottam egy rétegnyi tésztával, hanem a teteje őszi dekorációt kapott az alma, körte, gomba és levél formák random elhelyezésével.

A sütés során eléggé megemelkedtek a tésztarétegek és a tetején lévő formák. Kicsit aggódtam is, hogy esetleg nem lehet majd felismerni azokat a végén. De, végül is jól sikerült.

A tálalás utáni pillanat. A csipkés tortapapírtól eltekintettünk, de Bogi szép kék tányérja viszont eléggé fiússá tette a látványt.

És egy vágott verzió, hogy a rétegek is látszódjanak. Ami a legjobb volt, hogy tálaláskor még langyos volt a süti belseje, a külseje roppant, szóval igazán jól sikerült.