Sok-sok évvel ezelőtt (2008) Pisti nagymamájának konyhabútora hozzánk került Bárándra, leváltotta a zöld-fehér bútort. Alapvetően napsugarasabb lett tőle a helység, megszerettük. A legelhasználtabb része a mosogató volt, maga a szekrény stabil (korának megfelelő állapotban), de a medence zománcos bevonata kopott és sérült volt. Nem csoda, Pisti gyerekkora óta emlékszik rá, biztosan sokat használta mami és utána anyu is. Miután a mamák itt hagytak minket (két hónap különbséggel, lassan három éve ❤), eldöntöttem, hogy a medencét ki kellene cserélni. A mérések alapján nagyon hamar kiderült, hogy a ma kapható és a szocializmusban gyártott mosogatók mérete bizony nem egyezik meg. A legnagyobb problémánk az volt, hogy a mostani tálcák keskenyebbek, és így a munkalapon lévő nyílásba nem illeszkednek be. Szóval az, hogy a régit kiszedjük és az újat a helyére tesszük, nem fog működni. Tavaly a Jófogáson találtam egy gránit mosogatót, amelynek ez a szélessége jó volt. Megvettük, és csak ezután jöttünk rá, hogy ez meg hosszabb a szükségesnél. Ha a régi pulton további vágást ejtünk, akkor nem lesz stabil, így egy új pultot vágattunk. A munkafolyamatok több fázisban zajlottak: a pulton a kivágandó és bemarni való rész kijelölése, maga a vágás és marás, munkalapcsere, a mosogató beragasztása és végül az egész szekrény visszaszerelése a helyére. Íme az eredmény:
És lássuk, hogy miből indultunk! Nem volt rossz a két medence, mert a csepegtető szépen beleillett, a teteje egy szintben volt és maga a blokk kb 10 cm-rel kisebb volt. Csak, hát abból kellet dolgozni, ami elérhető volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése