Idén is hozott a Jézuska két puzzle-t is. Az egyiket nagyon hamar kivégeztem, pontosabban összeraktam. Élvezetes volt a sokféle címlap keresgélése. Mivel belátható időn belül kirakható, így szétszedve tettem el, mert pár óra alatt bármikor újraépítem.
A karácsony előtti időszakban még egy adag mézeskalács készült, melyből kóstoló csomagokat is készítettem.
Illetve előre elkészült a hókifli is, de a biztonság kedvéért elrejtettem a szekrényben, hogy az ünnepre biztosan maradjon belőle.
Korábban voltak már hasonló megoldásaink és próbálkozásaink. Idén viszonylag korán (magunkhoz képest!), a második adventi hétvégén sütöttük meg a mézes első verzióját, és ebből készültek a mű alkatrészei is. Az idei meseváros formáit Bogi készítette és dekorálta, én csak az angyalkát díszítettem.
Az alternatív csomagolóanyagok között tájékozódva még a Csuporkában láttunk viaszos kendőket. Akkor keveset tudtunk még róla és arról,hogyan lehet használni. Később a Cekkerben is néztük, de az árát sokalltuk, így felmerült a kérdés, hogy lehet-e itthoni eszközökkel készíteni ilyet.
És persze a válasz: IGEN.
Első lépés: Keress otthon pamutvászon anyagokat. Nálunk a következők lettek a befutók:
Látszik, hogy minden színhez egy sárgás árnyalat hozzáadódik. A kéz melegétől a kendő formálható, csomagolható bele szendvics, de letakarható vele bögre, edény. Egy dologra kell figyelni, hogy meleg ne érje,mert kiolvasztja a viaszt. A mostani terveink szerint a nyáreleji meleg beköszöntéig alkalmas uzsonnacsomagolásra. Langyos vízzel tisztítható.
Ezt a videót követtük:
Akinek van iskolás gyereke, aki otthonról viszi az uzsonnát az iskolába, az tudja, hogy dobozkák, folpack, szalvéta, kulacs hű társa lesz ebben az időszakban.
Több kulacs is szolgált már, most a kedvenc fémtermosz, amely télen-nyáron használható vagy a hűlés vagy a felmelegedés megakadályozására. A műanyag uzsonnás dobozok védik a tartalmat a tankönyvek nyomásától, és mivel évekig szolgálnak, természetesen maradtak. DE, akkor min lehetne változtatni?
A szendvicsek csomagolására találtuk ki a következő ötletet, melynek az alapja az az ablakos papírzacskó, melyet minden boltban megtalálunk a pékáruk környékén. Természetesen csak azok kapnak új életet, melyeket nem maszatolunk össze krémes, töltelékes sütikkel.
És a szétvágás után van egy akkora lap,amelyben kényelmesen becsomagolható az 1 szendvics.
Na, de miért is csináljuk ezt? Ez a papír nem tapad rá a szendvicsre, vissza lehet hajtogatni, ha még nem fogy el, és az anyag 1 helyett 2 életet kapott. Utána persze kidobjuk, de a kis lépés is lépés!
Kik voltak az ötlet előfutárai? Hát az öreg rokonaim, akiknél a konyhaasztal fiókja szépen kisimított, összehajtogatott kristálycukros, lisztes zacskókat rejtettek. A előbbi az "adok egy kis sütit", az utóbbi az "adok egy kis pogácsát" esetén volt használatos.
Visszanézve a blogot, látom, hogy már 5 éve annak, hogy elkészült az első csalamádém. Azóta az a mennyiség elfogyott, de a legnagyobb bajom az volt, hogy a hőkezeléstől a zöldségek megpuhultak, és nem maradtak ropogósak. Miközben a hőkezeléssel eltett uborkám, cukkinim roppanós lesz.
Az úgy volt, hogy az utolsó paradicsomok az erkélyen sehogy sem akartak megérni. Nem kell nagy mennyiségre gondolni, a szüretkor 5 zöld és kissé elváltozott színű paradicsomom lett. Hogy ne vesszenek kárba, csináljunk csalamádét! Vagyis kb olyan arányok voltak itthon, mintha gombhoz kerestem volna kabátot. Végül is rendeltem a piacon 5 kg gyalult káposztát (köszönet érte, hogy itthon nem kell vele bajlódnom!), uborkából és színes paprikából összesen 1 kg-ot, pár nagyobb répát, és kb fél kg hagymát szántam erre a projektre.
Ezt a receptet követtem a Nosalty-ról, persze a mennyiséghez arányosítva. Annyit változtattam, hogy a cukor mennyiségének csak a 2/3-át mértem ki, illetve a szemes bors helyett vegyes színes borsot használtam. A színek gyönyörűek, az illatok nagyon finomak voltak, különösen este, amikor már reggel óta érlelődött az egész. A költségekről: kb 2500 Ft-ot költöttem és lett 10 üvegnyi (+kóstoló adagnyi) csalamádém, amely a saját ízlésemnek tökéletes!
Ha szerencsés vagyok, akkor a fiam enni fog belőle, a férjemre és Bogira nem igazán számíthatok.
Sebaj, több marad nekem! 😀
Ebben az évben is lett egy jeles szülinaposunk a fiam személyében. 25 év nem igazán kerek évforduló, de mégis egy negyed század, és így igyekeztünk különlegesebbé tenni. Készült egy fotókönyv az első 25 évből, melyet igyekeztem nem a cuki-muki, édi-bédi stílusúra venni (persze ilyen oldal is volt benne), inkább témakörökhöz, tevékenységekhez kapcsolódóan ugráltunk az időben. Maga forrásanyag keresése is egy igazi időutazás volt. A lényeg, hogy az ünnepeltnek tetszett a könyv is és a 25-ös ajándékdoboz. Ennek lényege, hogy 25 hasznos / kedves / vágyott dolog kerüljön bele.
Tartalma:
