Üvegékszerek ismét

Vasárnap ismét ékszerkészítő workshop volt Faludi Gabinál. Már napokkal korábban tervezgettem, hogy milyen medált fogok készíteni, de amikor megérkeztünk, valahogy rám tört az alkotói válság. Aztán Bogira is, de később magunkra találtunk.
Bogi barátságmedált készített magának és Lilinek, és egy fonást imitálót. Én pedig egy crazy medált, amely cukorkásra lett sütve, és két nagyon hasonló, felületében  hullámzót. A vegyes színek nagy előnye, hogy sokféle ruhával hordható, a mostani egyszerű bordás pulóvereimet igazán feldobja.

Ebben az állapotban hagytuk Gabinál.

És így érkeztek haza.

Újabb kísérlet a konyhában

A nyaralás alatt (sőt már korábban is) az egyszerű Margherita pizzát ettem, hogy magát az alapmártás ízét érezzem.
De miért is? Lehet kapni kész mártást/szószt a boltban is. Eddig én is vettem, sőt szerettük is az U n i v e r termékét, csak az utóbbi időben valamit változtattak a receptúrán, megváltozott az állaga, az íze és nehezen lehetett szétkenni a tésztán. Lazításként a spagettiszószomat használtam.
És ekkor jött a gondolat, hogy tudok én saját, adalékmentes verziót készíteni. Pistivel ízlelgettünk, és arra jutottunk, hogy a paradicsom ízén kívül bazsalikom, fokhagyma és só kell csak bele.
És ez lett a kísérlet tárgya. Egy kg befőző paradicsomot lehámozva apró kockára vágtam, hogy a vágások mentén minél több paradicsomvíz távozzon. Ezt a levet nem kell elfőznöm a sűrítés során.
A bazsalikom egy részét már az elején a paradicsomkockák közé kevertem.

A főzés közben szépen sűrűsödött, a végén azért a botmixerrel beleturmixoltam, és utóízesítettem.

És ta-dam! Kész is lett a jól kenhető pizzaszószon. Igazából csak három kis üvegnyi lett, kóstolónak mindenképpen elég.
A próbasütésre több, mint két hetet vártunk, mivel a rövidke nyaralás alatt annyi pizzát ettünk, hogy egyáltalán nem kívántuk már. De érdekelt az a bivalymozzarella is, amit hazautaztattunk.
Szóval a próbasütés során olyan finom lett a margherita is, és a sonkás verzió is, hogy tudtam, rengeteg pizzaszószt kell főznöm.
Ma a piacon megvettem a paradicsomos nénim összes (5 kg, mert már csak ennyi volt :( ) házi befőzésre való jó húsos paradicsomát, és a fenti technikával bevarázsoltam az üvegeimbe.
Még a végén Mamma leszek!

Edwin

A nyár végére két kollégám is megnősült. Az egyikük és a felesége ilyen csomagolásban kapta meg az ajándékunkat:

És ez a szép, pillangós-virágos-írásos csomag Edwint rejtette:

Pontosabban Betört Kancsótojáshéjfejű Edwint.

Új ruhák a Barbie-knak

Bogi végre Barbizhatott két barátnőjével. Azonban volt egy kis probléma: már kinőttek a hercegnős korszakból, és alig van hétköznapi, divatos ruha Barbie méretben. És akkor jött a kérés, hogy olyan nagyon jó lenne, ha készülne néhány menő felső, szoknya, mert a nagy báli ruhák már nem igazán jók.
És akkor elővettem az Emesétől elhozott maradék anyagokat, és ilyen csiniségek készültek két sorozatban: az egyik Bogié és a másik a barátnő-testvérpáré.
Valószínűleg ez volt az utolsó nagy Barbie-ruha varrásom, mivel ezek a csajszik rövidesen valóban kinőnek a babázós korszakból.
Na, de lássuk, mi készült!

Nyuszitorta

A hétvégén tartottuk Bogi születésnapját családi körben. Természetesen volt torta is, olyan, amiből ő is szívesen eszik, de valami formai újítást azért szerettem volna. Így készült el ez a szép fehér nyuszi:

Hősünk a hátán vitte a 10 szál lobogó gyertyát. (Rohan az idő...)
Az ötletet INNEN vettem, de torta belseje azért megőrizte a mostanában menő muffingolyós belsőt.
De lássunk néhány fázisfotót!
Az eleje egy szokásos kerek torta volt, amelynek a középső rétege áfonyás muffingolyókból, körben epres mini piskótatekercsekből állt, a közöttük lévő réseket vaníliás krémmel töltöttem ki. Mikor ez jól kihűlt, és összeállt jött az átszabás és szobrászkodás.

 Itt még csak a fő formák voltak meg, a domborodó hát, a levágott részekből fej és combok. Bár a fel még nem végleges formájú, egy kicsit laposítani kell rajta.  A gerinc vonalában viszont látszanak a piskótatekercsek.

Ezután krémmel bevontam (pontosabban a férjemmel itt már közösen formáztuk), és kipróbáltuk, hogy mivel lehetne a szőrös hatást legjobban visszaadni. A villával, habkártáyval való vonalazás sajnos nem mutatott elég jól, a krém sem volt teljesen egyenletesen felhordva.

Közben rájöttünk, hogy a babapiskóta fül sem elég nagy, így egy egytojásos piskótát kevertem, amit a babapiskóta köré sütöttünk fülformában. Persze ezen is kellett még faragni, de saslikpálcával sikerült a rögzítése, és a szőrhatásra a kókusszórást találtuk a legjobbnak.

A tappancsok piskótatallérból készültek.

Oldalról és szemből is elég nyuszis lett a forma, és ebben a fázisban ment éjszakára a hűtőbe.
A nyuszipofát másnap Pisti alkotta meg:

Csokigyólyók, M&M cukorka, piskótatallér, ropi, és két rágó ilyen jól adja a nyulat.

És végül a fej is megkapta a kókuszszórást.

Album az alsó tagozatos évekről

Az évek alatt sok dolog került be a különböző fiókokba, könyvek közé, amit akkor nagyon fontosnak gondoltunk. Aztán amikor a télen pakolászni kezdtem, látszott, hogy ez bizony szép kis gyűjtemény a bulimeghívókból, oklevelekből, itt-ott készült képekből. Így született ez az album. A tartalmát nem fogom megmutatni itt a blogon, csak azt, hogy milyen formában kapta meg a tulajdonosa az évzáró után, amikor éppen a vacsoráját várta a Kasmír étteremben.

Érdekesség, hogy szinte az összes Sodexo-s étlap is benne van. Mondtam, hogy erre nagyon vigyázzunk, még a végén értékes gyűjtemény lehet belőle. 😀

Ajándék a tanítónéniknek a 4. d.-től

Bogi osztálya idén befejezte a 4. osztályt, szóval jövőre irány a felső tagozat. Amikor a másodikos tanító néniktől búcsúztak, akkor készítettünk egy olyan albumot, amelyben voltak képek és gyerekmunkák is. Erre emlékeztek a gyerekek is, így most ismét ilyesmivel készültünk, de most ketté szedtük a dolgot: Készült egy külön fotókönyv válogatott eseményekből, és lett egy mappa, amelybe lefűztük a gyerekek munkáit. Ezekkel a határidős dolgokkal minden késik valaki, ma az évzárón is sikerült begyűjteni még néhány rajzot.
És a gyerekek kérték, hogy a két angolt tanítótól is búcsúzzuk valamivel, nekik a Szalai kiadó egyik felnőtt színezőkönyvét vettük meg.

A zzik-zakkos mappák rejtik a gyerekmunkákat, a pöttyös könyvek a fotókönyvek Kati néninek és Gabi néninek.
Az újságpapíros csomagolás egyedi matricával a színezőket rejti.