Pizza-arcok

Kánikula ide, kánikula oda, Bogit nem zavarja. Így tegnap kitalálta, hogy süssünk minipizzákat a Boris könyv alapján. A tészta a szokásos volt, de most salátás tálkával kis kerek pizzák készültek, melyekből arcok és mandalák lettek.

Saját termés

A jó munka meghozza jutalmát. Így van ez az itthoni kis kertünkkel. Nem erre alapozzuk a család fogyasztását, de igen jól esik, ha valamit le tudunk szedni. A  nyaralás alatt szépen érett a fekete paradicsom, ami nálunk inkább sötétzöld lett valószínűleg a mellette lévő piros fajtával aló összeporzódás eredményeképp.

Barack, barack, barack...

Tegnap, részben tervezetten barackvásárlásra adtuk a fejünket. Alapban az őszibarack befőzését akartuk megejteni, de a végén találunk jó fajta illatos sárgát is, szóval mindent bedolgoztunk az üvegekbe.

Ezt az őszbarackhegyet kellett meg pucolnunk, hogy legyen 23 üveg befőtt:

Koooormooos! Miért lassú az itthoni net?

Az utóbbi időben az itthoni net eléggé lassú volt, így a férjem ki akarta deríteni az okát.
Már a rooter  lecserélésén gondolkodott, amikor a biztonság kedvéért megnézte, hogy mi van a kábellel:

A képen látható szakaszon 42 !! nyúlmetszés látható, de az egészen biztos, hogy sokkal több. Végül is nem tette teljesen lehetetlenné a kapcsolatot a gépeink között, de a szédítő sebességért felelős vezetéket rendesen kinyírta.
A kivágott vezetéket végül megkapta, de mágneses mező nélkül nem is izgalmas a dolog. :-D

Aszfaltra írva

Július elsején Egerben jártunk. Hirtelen elhatározás volt, igazából egy lánclépcsőt néztünk meg beszerelt állapotban.
De, ha már itt vagyunk, csaptunk egy kört a városban, hogy lássuk, milyen lett a felújított városközpont. Ekkor volt az egészségügyi dolgozók napja, és a kórház előtti aszfaltra valaki/valakik ezt írták:

Nagyon kedves gesztus, szívet melengető!
Muszáj volt lefotózni, de csak ma találtam meg a telefonomban.

Munkaruha

Ma megkaptam azt a munkaruhámat, melyet jövő csütörtökön kell majd viselnem. Na persze nem nagy dolog, csak egy póló, ami most használható színű, természetesen a flotta jelzéseivel díszítve:-)

Az esemény: Campus fesztivál

Gyerekkorom levese

Mostanában sikerült pár gyerekkori ízt megalkotnom a konyhában. Ez első pár hete a egy pörkölt volt, ami mindenféle szándék nélkül egy pörkölt volt. Amikor megkóstoltam, akkor azt az ízt éreztem benne, amikor a nagymamám a sparhelten megfőzte. Ma sem tudom, hogy mi volt az, ami ezt kihozta, de az eredmény igazán jó lett.

Utána volt egy nagyon retró gulyásleves. Na az is igazán jó lett, ott az alapba került paprikára gyanakszom. :-)

Tegnap pedig egy húsleves (pontosabban nyakleves) volt  a nálunk méltánytalanul elfeledett levesbetéttel, a grízgaluskával befőzve.  Az köztudott, hogy én nem eszek húslevest, most sem tettem, de az illata a régi vasárnapokat idézte....