Idén úgy alakult, hogy én faragtam a töklámpást itthonra. Az inspirációt Pöttyös Túró-bonbon csomagolása adta:
A tervnek módosulnia kellett a tök adottságaihoz és menet közben a repedésekhez. Így nem lett szimmetrikus arc, de nekem tetszett! És íme egy bájos tökmosoly:
Tavaly óta dédelgetek egy tervet. Az ötlet nem saját, a szoboszlói temetőben a nagyszüleim sírszomszédjában láttam. A sír le volt fedve, de volt egy kisebb kövirózsabeültetés rajta. A kövirózsa eléggé bírja a hőséget, bírja a telet is. Tetszett, hogy valami mégis él a sok kő között. Mondtam is anyunak, hogy a nagyiék sírjára mindenképpen fogok vinni egy ilyesmit. Az itthoni mennyiség persze nem lett volna elég, így vártam az alkalmat, hogy egyszerre többféle kövirózsám legyen. Csak a forrást kellett megtalálnom. A virágpiacon aranyárban lehet venni, egy nagyobbacskáért 800 Ft-ot kérnek. Bíztam abban, hogy valamelyik áruház árul majd akciós készletet.
Időközben anyu itthagyott minket. Bevallom, nem volt erőm foglalkozni ezzel a a kövirózsa-üggyel. De vasárnap az Aldi jóvoltából jutottam kövirózsához elég baráti áron (Ehhez hasonló, csak ez a kép a Lidl oldaláról származik.). Már csak 3 tálca volt, és olyan nehéz volt a választás. Igazából kettő is elég lett volna, de az egyszerűség kedvéért mindhármat elhoztam. Rögtön ki is próbáltam, hogy milyen lenne egy vegyes beültetés egy virágládában:
A színesség érdekében a meglévő kerámiavirágokból szúrtam néhányat a földbe. Ezt a prototípust magamnak szántam, és ezen kidolgoztam az ültetési praktikákat. Rögtön látszott, hogy a vásárolt virágok bőven elegendőek, így a temetői projektet is újragondoltam. Készült egy kerek beültetés a nagybátyám sírjára, és két nappal később pedig a nagyiék és anyuék beültetése is:
A színes virágokat majd frissítem, szükség esetén pótlom. Esetleg valami selyemvirágra váltok.
Holnap lesz a napja, hogy minden sírra elviszem a minikerteket.
Ma nagy nap van, Bogi egy óra múlva 17 éves lesz. Tegnap szerencsére dolgozott délután így tudtam alkotni. A korábbi számtorta ötletet gondoltam újra, de most szív formában. Egy képet láttam hasonló tortáról a Pinterest-en, és megtetszett ez a nem szokásos szívforma.
Az alap ismét az almáspite tésztája, a krémen módosítottam:
A formát szabadkézzel rajzoltam, a sablon alapján összesen 4 szívet sütöttem, hogy a legjobb 3-ból készítsem a tart-tortát:
És amikor kihűlt, jöhetett a dekorálás/töltés a habzsákba töltött krémmel:
Mindez tegnap történt, hogy legyen ideje összeállni. az éjszakát így töltötte a hűtőben, hogy ma reggel rákerüljön minden dekoráció. Persze van két szökevény középen:
Így néz ki egy szelet torta:
..., hogy minden elemet beletettek-e a tubusba!
A készlet csak 150 darabos, egy 15x10 cm-es képet lehet kirakni belőle.
Ez pont akkora, mint egy képeslap. És valóban, megfordítva mintha egy vintage képeslap lenne:
A mára tervezett programunkat némiképp újraterveztük, és ekkor elsétáltunk a Vidámpark bejárata előtt. Ekkor figyeltem fel a retro-hatású feliratra. Bár újrafestésre szorulna, de mégis jól passzol az eredeti formájú bejárathoz.
 |
| Fotó: Fortepan / Debreceni Állatkert és Vidámpark, 1974 |
Visszatérve a festett felirathoz, valamilyen társasjáték (kártyajáték) feliratára emlékeztet, de az első ötletként az Állatóvoda társasra tippeltem volna:
Örömmel jelentem, hogy a tavalyi helyen (vagyis a műhely ereszalján, a falak és a cserepek takarásában) elindult a második fészekalj nevelése. Azt, hogy hányan vannak és mekkorák nem tudjuk, de a csipogást hallani lehet!
Lassan nyolc hónapja maradtam egyedül sok-sok növénnyel, akikkel próbáljuk a távolban együttélés próbáját. Nem egyszerű, mert a gondoskodás csak havi pár alkalomra korlátozódik, és így persze vannak veszteségek. De a többség él és élni akar. Otthon van az a hely, ahol az orchideák jól érzik magukat és alkalmazkodtak az új körülményekhez. Vagyis nincs minden kedden pár órára vízbeállítás, és valószínűleg nyáron sem fognak kiköltözni a folyosóra, mert megsülnének. Cserébe a benti szobaablakokban egymás társaságában várhatnak rám.
Végül is annyi jó a buli ott, hogy még azok a példányok is virágszárat hoznak, akik az utóbbi időben csak túléltek. Íme a június elején virágzó szépségek:
Tegnap voltam az alumni találkozón a Fazékban.
 |
| Zsédely Teréz grafikájának részlete |
És, énekeltünk oroszul. Mostanában mozgalmi daloknak mondják ezeket is, én akkor (mármint gimis koromban) nem éreztem annak. Most sem, inkább egy korszak gyerekdalait látom bennük, a maguk egyszerű, gyermeki gondolataival. Az egyik dal ez volt:
Солнечный круг,
Небо вокруг –
Это рисунок мальчишки.
Нарисовал он на листке
И подписал в уголке:
Припев (2 раза):
Пусть всегда будет солнце,
Пусть всегда будет небо,
Пусть всегда будет мама,
Пусть всегда буду я...
Persze van még folytatása, de a lényeg ebben a részletben benne van. Ezt a dalt utoljára gimiben énekeltem, amikor még szinte teljes volt az a család, amibe születtem. Eltelt 35 év, és az a család már szinte nem létezik, helyette az általam alapított van. A dal szövegét ma is értem, és éneklés közben rájöttem, hogy már nem tudom olyan gyermeki naivitással nótázni, hiszem először éneklem anyu nélkül.
Kék színű ég, rőt napkorong -
ez volt a kisfiú rajzán.
Kész volt a kép, s műve alá
írta a rajzlapra rá:
Lenne bár napfény mindig
Lenne bár kék ég mindig
Lenne bár anyu mindig
S bárcsak én is lennék…
Tudtuk, hogy két hét alatt a fiókák elhagyják a fészket, és azt is, hogy mire legközelebb megyünk már üres lesz a fagyisdoboz-fészek.
Egy biztos, hogy az udvar egy nagy madárröpde!
Vajon mikor és hol készülnek a szülők a következő költésre?
Miután tudjuk, hogy a tojásokat április 7 és 15 között rakta a kedvenc tojónk, így biztos voltam benne, hogy a hétvégén már a nagycsalád fog várni. Egyből hozzájuk mentem és nem csalódtam:
Szülők egész délelőtt szorgalmasan hozták az élelmet az éhes szájaknak, váltva repkedtek. Egy kicsit megzavartam a családi idillt, de igyekeztem elkerülni a röppályájukat. Az apuka egyszer követő módra váltott, be akart repülni utánam a kamrába. Így figyelni kell, nehogy bezárjam őket valahova.
Szerdán jövök legközelebb, és utána már nem találkozunk, mert mire eljutok a közelükbe el fogják hagyni a fészket.
Hajrá szülők! Sok az éhes száj!
Csak pár virág bomlott ki, de de az illatuk már most is bódító!
Az udvar másik végében a bodza uralkodik virágmennyiségben és illatban is:
Eltelt egy hét és íme a ki büszke madárka:
Semmin sem mertem mozdítani, így a fotó egyben egy Unicum reklám is lehetne, amikor az unalmas estéken az anyuka jobb kedvre deríti magát egy ki kupicával.
És amikor kiröppen, akkor azért rápillantunk a változásokra:
A történetünk itt követhető: https://photos.app.goo.gl/QndftGtrJpnGGMhA8
Mivel nem dőlt el véglegesen, hogy mi lesz a sorsa annak a melléképületnek, amit röviden csak JÁTÉKOSnak hívunk, arra gondoltam, hogy inkább ne költözzön be oda fészekrakó madár. Aztán a szél kifújta az ablakot, és egy jégkrémes dobozt feltettem a kisajtó feletti ablakba.
És egy héttel később tele volt mindenféle fűszálakkal, mohával, és tyúktollakkal szépen körbe volt bélelve. Ekkor már sejtettem, hogy egy rozsdafarkú készülődik tojástrakni.
Arra már nem emlékszem, hogy volt-e valami apróság abban a jégkrémes dobozban. Minden esetre most egy darabig biztosan nem jutok hozzá.
És még egy izgalmas dolog a dobozzal kapcsolatban, hogy amikor Pistike kicsi volt, nagyon szerette a Jupiter nevű Family Forst-os jégkrémet. Ő csak tekervényes jégkrémnek hívta. Anyukám őrizgette ezt a dobozt is, apróbb dolgok tárolására tökéletes volt.
Megtaláltam a tetejét is:
Elhoztam otthonról egy kardigánt, amit még a keresztanyám kötött anyunak sok-sok évvel ezelőtt. (Inkább nem számolgatom az éveket, akkor még én is fiatalka voltam.) Az biztos, hogy jó meleg volt, mert gyapjúfonalból készült, de később a passzéja kinyúlt, így ezt anyu újrakötötte.
Nekem eléggé szúrós a fonal, így lebontom és valami mássá fogom átalakítani. Mert ez az alapanyag megérdemel egy újabb esélyt! A terveimről majd később fogok írni. (T I T O K!)
De szeretném, ha ez az állapot meg lenne örökítve. A mintája nagyon tetszik, egyszer majd ha nagyon öreg leszek, akkor újra megkötöm. Addig is itt a közeli fotó a leszámolóábra helyett:
Ma volt a születésnapi kalendárium utolsó napja, amikor is egy hideg-meleg játékban megtaláltam az aktuális ajándékom:
Ez egy áfonyás-pisztáciás keksz "pora" és rövid leírása. A teljes recept elérhető itt: https://www.everyday-delicious.com/cranberry-shortbread-cookies/
És a további édes ajándék egy fahéjascsiga-torta, melyet délután rakott össze Bogi és a férjem, Pisti pedig megsütötte, mire hazaértünk a Dumaszínházból.
Decemberben én szoktam adventi kalendáriumot készíteni Boginak (pontosabban a rénszarvas zsebeit töltöm meg), Bogi pedig januárban készít nekem hasonlót. Mindenféle dolog kerül bele, csemege, apró tárgy, feladat, rejtvény....
A mai csomagban válogatott lego elemek voltak egy QR-kóddal, amivel az építési útmutatót érhettem el.
Szeretném bizonyítani, hogy sikerült megépíteni a mini-varrógépet:
Már évek óta szokásom, hogy a téli, karácsonyi időszakban kirakok egy (legalább egy) puzzle-t. Ezt tudja a család is, így abban is biztosak lehetnek, hogy egy jó puzzle mindig jól jön. Bár volt itthon még bontatlan, de karácsonyra két 1500 darabot új csomagot kaptam. Sorsolással dőlt el, hogy ez a szépség lesz most kirakva.
A család is besegített, nem azért, mert nem ment volna egyedül, de jó együtt ülni fölötte, hallgatni valami TV műsort és beszélgetni. Egy dolog biztos, hogy az 1500 darab már igen nagy tömeg, nehéz szortírozni, válogatni. Persze jól látszik, hogy ebben a kirakóban nem lehetett igazán jól színre válogatni az elemeket. És, meg kell említeni a méretét is, a rajztábláinknál nagyobb méretű, így egy nagy méretű kartont vet a férjem alátétnek.
A másik puzzle-t hazavittem Bárándra, ki is bontottam, elkezdtem a keret elemeit kiválogatni. Így, hogy csak ritkán látom, lassan halad a dolog, de ami késik, nem múlik!
