Lenne bár napfény mindig...

Tegnap voltam az alumni találkozón a Fazékban. 

Zsédely Teréz grafikájának részlete

 A nosztalgia órák egyike egy orosz óra volt, amit a D-sek osztályfőnöke tartott. Először kérte tanárnő, hogy mutatkozzunk be oroszul, de erre láthatóan nem voltunk felkészülve, és így csak ő és néhány "kisdiák" mesélt magáról. Utána különféle feladatokat oldottunk meg, ilyen volt, hogy egyszerű mondatot kellett minél hosszabban bővíteni, betűhiányos szavakat kiegészíteni, állathangot utánzó orosz szavakat párosítani az állok nevével. 

És, énekeltünk oroszul. Mostanában mozgalmi daloknak mondják ezeket is, én akkor (mármint gimis koromban) nem éreztem annak. Most sem, inkább egy korszak gyerekdalait látom bennük, a maguk egyszerű, gyermeki gondolataival. Az egyik dal ez volt: 

Пусть всегда будет солнце

Солнечный круг,
Небо вокруг –
Это рисунок мальчишки.
Нарисовал он на листке
И подписал в уголке:

Припев (2 раза):
Пусть всегда будет солнце,
Пусть всегда будет небо,
Пусть всегда будет мама,
Пусть всегда буду я...

Persze van még folytatása, de a lényeg ebben a részletben benne van. Ezt a dalt utoljára gimiben énekeltem, amikor még szinte teljes volt az a család, amibe születtem. Eltelt 35 év, és az a család már szinte nem létezik, helyette az általam alapított van. A dal szövegét ma is értem, és éneklés közben rájöttem, hogy már nem tudom olyan gyermeki naivitással nótázni, hiszem először éneklem anyu nélkül. 

Lenne bár napfény

Kék színű ég, rőt napkorong -
ez volt a kisfiú rajzán.
Kész volt a kép, s műve alá
írta a rajzlapra rá:

Lenne bár napfény mindig
Lenne bár kék ég mindig
Lenne bár anyu mindig
S bárcsak én is lennék…