Idén is hozott a Jézuska két puzzle-t is. Az egyiket nagyon hamar kivégeztem, pontosabban összeraktam. Élvezetes volt a sokféle címlap keresgélése. Mivel belátható időn belül kirakható, így szétszedve tettem el, mert pár óra alatt bármikor újraépítem.
A karácsony előtti időszakban még egy adag mézeskalács készült, melyből kóstoló csomagokat is készítettem.
Illetve előre elkészült a hókifli is, de a biztonság kedvéért elrejtettem a szekrényben, hogy az ünnepre biztosan maradjon belőle.
Korábban voltak már hasonló megoldásaink és próbálkozásaink. Idén viszonylag korán (magunkhoz képest!), a második adventi hétvégén sütöttük meg a mézes első verzióját, és ebből készültek a mű alkatrészei is. Az idei meseváros formáit Bogi készítette és dekorálta, én csak az angyalkát díszítettem.
Az alternatív csomagolóanyagok között tájékozódva még a Csuporkában láttunk viaszos kendőket. Akkor keveset tudtunk még róla és arról,hogyan lehet használni. Később a Cekkerben is néztük, de az árát sokalltuk, így felmerült a kérdés, hogy lehet-e itthoni eszközökkel készíteni ilyet.
És persze a válasz: IGEN.
Első lépés: Keress otthon pamutvászon anyagokat. Nálunk a következők lettek a befutók:
Látszik, hogy minden színhez egy sárgás árnyalat hozzáadódik. A kéz melegétől a kendő formálható, csomagolható bele szendvics, de letakarható vele bögre, edény. Egy dologra kell figyelni, hogy meleg ne érje,mert kiolvasztja a viaszt. A mostani terveink szerint a nyáreleji meleg beköszöntéig alkalmas uzsonnacsomagolásra. Langyos vízzel tisztítható.
Ezt a videót követtük:
Akinek van iskolás gyereke, aki otthonról viszi az uzsonnát az iskolába, az tudja, hogy dobozkák, folpack, szalvéta, kulacs hű társa lesz ebben az időszakban.
Több kulacs is szolgált már, most a kedvenc fémtermosz, amely télen-nyáron használható vagy a hűlés vagy a felmelegedés megakadályozására. A műanyag uzsonnás dobozok védik a tartalmat a tankönyvek nyomásától, és mivel évekig szolgálnak, természetesen maradtak. DE, akkor min lehetne változtatni?
A szendvicsek csomagolására találtuk ki a következő ötletet, melynek az alapja az az ablakos papírzacskó, melyet minden boltban megtalálunk a pékáruk környékén. Természetesen csak azok kapnak új életet, melyeket nem maszatolunk össze krémes, töltelékes sütikkel.
És a szétvágás után van egy akkora lap,amelyben kényelmesen becsomagolható az 1 szendvics.
Na, de miért is csináljuk ezt? Ez a papír nem tapad rá a szendvicsre, vissza lehet hajtogatni, ha még nem fogy el, és az anyag 1 helyett 2 életet kapott. Utána persze kidobjuk, de a kis lépés is lépés!
Kik voltak az ötlet előfutárai? Hát az öreg rokonaim, akiknél a konyhaasztal fiókja szépen kisimított, összehajtogatott kristálycukros, lisztes zacskókat rejtettek. A előbbi az "adok egy kis sütit", az utóbbi az "adok egy kis pogácsát" esetén volt használatos.
Visszanézve a blogot, látom, hogy már 5 éve annak, hogy elkészült az első csalamádém. Azóta az a mennyiség elfogyott, de a legnagyobb bajom az volt, hogy a hőkezeléstől a zöldségek megpuhultak, és nem maradtak ropogósak. Miközben a hőkezeléssel eltett uborkám, cukkinim roppanós lesz.
Az úgy volt, hogy az utolsó paradicsomok az erkélyen sehogy sem akartak megérni. Nem kell nagy mennyiségre gondolni, a szüretkor 5 zöld és kissé elváltozott színű paradicsomom lett. Hogy ne vesszenek kárba, csináljunk csalamádét! Vagyis kb olyan arányok voltak itthon, mintha gombhoz kerestem volna kabátot. Végül is rendeltem a piacon 5 kg gyalult káposztát (köszönet érte, hogy itthon nem kell vele bajlódnom!), uborkából és színes paprikából összesen 1 kg-ot, pár nagyobb répát, és kb fél kg hagymát szántam erre a projektre.
Ezt a receptet követtem a Nosalty-ról, persze a mennyiséghez arányosítva. Annyit változtattam, hogy a cukor mennyiségének csak a 2/3-át mértem ki, illetve a szemes bors helyett vegyes színes borsot használtam. A színek gyönyörűek, az illatok nagyon finomak voltak, különösen este, amikor már reggel óta érlelődött az egész. A költségekről: kb 2500 Ft-ot költöttem és lett 10 üvegnyi (+kóstoló adagnyi) csalamádém, amely a saját ízlésemnek tökéletes!
Ha szerencsés vagyok, akkor a fiam enni fog belőle, a férjemre és Bogira nem igazán számíthatok.
Sebaj, több marad nekem! 😀
Ebben az évben is lett egy jeles szülinaposunk a fiam személyében. 25 év nem igazán kerek évforduló, de mégis egy negyed század, és így igyekeztünk különlegesebbé tenni. Készült egy fotókönyv az első 25 évből, melyet igyekeztem nem a cuki-muki, édi-bédi stílusúra venni (persze ilyen oldal is volt benne), inkább témakörökhöz, tevékenységekhez kapcsolódóan ugráltunk az időben. Maga forrásanyag keresése is egy igazi időutazás volt. A lényeg, hogy az ünnepeltnek tetszett a könyv is és a 25-ös ajándékdoboz. Ennek lényege, hogy 25 hasznos / kedves / vágyott dolog kerüljön bele.
Tartalma:
25 évvel ezelőtt hihetetlenül távolinak tűnt a mai nap. Egyrészt a fiatalságomból adódóan rendelkeztem egy nagy adag naivitással, amit azóta is nagyon jó lenne visszaszerezni. Azt biztosan tudtam, hogy rengeteg kalandban lesz részem, részünk, mivel éppen 25 éve ezen a napon berobbant az életünkbe Pistike. Ma már csak kedveskedésből híjuk így, akkor is csak szigorúan szűk családi körben. Mivel a vírushelyzetben nem akartunk sehova sem menni ünnepelni, így erre a jeles napra Bogival egy mákos-málnás-mascarpones tortával készültünk.
A függőleges rétegek úgy készültek, hogy a mákos piskótából készült piskótatekercs is málna lekvárral, melyből szeleteket vágtunk, és ezzel töltöttük meg a középső réteget. Persze ahhoz, hogy a végén a torta megálljon, és rendesen pontosabban nagyjából be tudjuk vonni krémmel, egy éjszakára a hűtőbe tettük.
Mivel nem volt cél, hogy tökéletesen bevont torta legyen, így nem készültek további fázisfotók, inkább csak a gyümölccsel, mentalevelekkel és mákszórattal dekorált változatot fényképeztem.
Azt hiszem, hogy elég Pistis lett! Boldog születésnapot!
A Feminán találtam egy nagyon inspiráló képet, és mivel régóta készültem egész csirkét sütni, így itt volt az alkalom, hogy a hús és köret egyben elkészüljön. Ilyen volt - ilyen lett:
Miután elkészült a kezdő készlet és még több kétrétegű maszk, eljött az idő, hogy megvarrjam az egyrétegű sorozatot is. Természetesen az újrahasznosítás jegyében a ruháskosarak, zsákok és szatyrok áttúrása közben találtam egy padlizsánszínű csíkos palástot, amit még valamikor Pisti óvodás-kisiskolás korában varrtam. Szépen összehajtva találtam rá, és nem is használtam fel az egészet, csak az aljából vágtam le egy csíkot. A maradék éppen jó egy rövidebb palástnak, ha egyszer valaki majd ilyet kérne tőlem. A másik kiszemelt darab egy csíkos, gumis derekú szoknya volt, amit Bogi ovis korában varrtam, hogy legyen miben bohóckodni. Aztán már nem akart bohóckodni, pontosabban már nem ebben, így ez is várta a sorát. Mindkét darab még anyagként keresztanyutól származott.
Nos, az előzőek formájában, de csak egy rétegben készültek ezek a maszkok:
A tavasszal készült maszkok mostanában gyakran kerültek mosásba, mivel Boginak is és nekem is naponta több órát kell viselni. Így a készletet bővíteni akartam, így ismét feltúrtam a szekrényeket. A korábbi anyagok maradékai mellé találtam egy virágmintás gyűrt gézszerű anyagot (az igazi nevére már nem is emlékszem, több, mint 20 éve volt divatos az ilyenből készült ruha, szoknya). Bogi már használt belőle a Barbie ruhák gyártásakor, de még így is volt belőle egy szép nagy darab. A másik újdonság a kockás anyag volt, amely előző életében bokszeralsó volt, csak éppen kinőtte a férjem. Túl sokszor nem hordta, mert nem szerette a szövött anyag rugalmatlanságát. De mivel nagyon jó anyaga volt eltettem. Állt a szekrényben vagy 15 évet, a derekába varrt gumi teljesen megadta magát. De most eljött az ideje, mert két rétegben éppen kijött belőle két maszk. Ilyen saját anyagából készült hátoldalú maszk a virágos gézből is készült gondolva arra, hogy az iskolában egész nap viselve könnyebb legyen a levegővétel. egyébként a többi maszk hátoldala egy valaha jobb napokat megélt fehér ing ujjából és elejéből készült. Szóval igazi újrahasznosításról van szó, mert itthonról minden kikerült. Íme az új 10-es csapat:
És ilyen befogadóak a régi maszkok, hajlandóak keveredni az újakkal:
Két hete feldobott a telefonom egy hírt:
Újabb vidéki nagyvárosban nyit éttermet az encsi Anyukám mondta csapata
Na, ennek a fele sem tréfa, mert az Anyukám mondta mondhatni a szívem csücske. Először 2014-ben jártunk náluk, de aztán párszor már visszatértünk Encsre vagy kóstoltuk a munkáikat egy-két gourmet fesztiválon. Mindig elégedettek voltunk az ételeikkel, a tulajdonosok fegyelmességével.
Tavaly, amikor Bogit táborba vittük (pontosabban az egyik találkozási pontig, ahonnan busszal ment a társaság a tábor helyszínére), akkor meglátogattuk a Pizza, kávé, világbéke névre hallgató pizzázót Miskolc belvárosában. Megmondom őszintén, úgy ültem be, hogy a helyről addig a pillanatig semmilyen infóm sem volt. De a helység kialakítása nekem nagyon bejött, a padlón visszaköszöntek a gyerekkorokból ismert burkolatok (cementlap, metlachi), az asztalok pedig egy leginkább egy új életre kelt felületkezelt fészerajtókra emlékeztetnek. Nem hosszas evés-ivásra csábít, inkább a mai modern "együnk valamit, amit nagyon gyorsan megkapunk" érzést kelti. A pultban 10cm*20 cm-es méretben sokféle pizza várja, hogy valaki kiválassza.
Igen, hogy kiválassza, mert már minden készen vár, csak még az utolsó melegítés, sütés hiányzik. Amikor megkapod, meleg, de nem ehetetlenül forró, a tésztája ropog, és mivel a szeleteket kettévágva adják kézzel ehetők. Aki olyan alkoholmentes, mint én, az ihat hozzá különféle szörpöket, amit szigorúan szívószál nélkül kapsz. (A mostani műanyagmentes trendekhez tökéletesen passzolva!) Egyébként kevés mosatlant termelnek a vendégek, csak a fémből készült tálca és a poharak adnak munkát.
Na jó, de most nem is ez a lényeg! Hanem, hogy hol szeretnének újabb pizzázót nyitni. Cikkre rákattintva ott a csodálatos infó: D E B R E C E N-ben!!!💓
Okés, de mégis hol?
És amikor megláttam az instás képet, akkor mondtam a férjemnek, hogy hát ez bizony itt az utca elején van. Persze ő kissé szkeptikusan mondta, hogy biztos nem, mert annyi ilyen portál van a városban.... De én tudtam, hogy arról van szó! Hogy biztos legyek a dolgomban, rögtön hívtam is a fiamat (aki biztosan a Kossuth téren volt), hogy azonnal menjen oda, és nézze meg, hogy mi van ezzel a bolttal. Azt tudtuk, hogy a karantén alatt a táskabolt bezárt/elköltözött, és bent rombolási munkák folynak. De Pisti megerősítette, hogy itt bizony az Anyukám mondtások készülődnek.
Már régóta mondogatom, hogy mégis csak bénaság, hogy a Kossuth tér - Csapó utca találkozásánál, egy ilyen szép nagy portálablakos üzletben táskákat (!??) árulnak, miközben ez nagyon is valamilyen étteremnek, bisztrónak való lenne. Van is hely a környékén, hogy ki lehessen ülni, és élvezni, hogy ott már nem dübörög a forgalom, jönnek-mennek az emberek. És imáim meghallgattattak, és nem nem is akárkik jönnek.
A dologban az az érdekes, hogy a nyár utolsó hétvégén Miskolcra készültünk nyárbúcsúztató kirándulásra, és a cél azért lett ide választva Bogi által, hogy elmehessünk a Pizza, kávé világbéké-be. Az a kirándulás meghiúsult, de cserébe a Dudás fivérek igazán örömteli hírrel szolgáltak!
Egy héttel a hír kirobbanása után Bogival mi is szemrevételeztük a helyet. Íme a bizonyíték, hogy bent nagyon dolgoznak:
Mindannyian elégedettek voltunk és most már türelmetlenül várjuk, hogy nálunk is nyissanak!
A hétvégén nem tervezett módon pici árvácskákat vettünk, melyek egy részét az erkélyen ültettük el. Ilyen aranyosan mosolyog a sok kis oroszlán:
A nyáron volt időnk kísérletezni és úgy vásárolni, hogy elkerüljük vagy legalább is csökkentsük a műanyag csomagolásokat. Végül is azt mondhatom, hogy egy kicsit is odafigyelünk, akkor egy idő után már zavaró a rengeteg (sokszor indokolatlanul felesleges) műanyag csomagolás. Voltunk a Csuporkában és a Cekkerben, de alapvetően a piacon is remekül műanyagmentesen vásárolni.
Sokat gondolkodtam, hogy milyen volt a kamaszkorom idején mindez.Beszélgettünk erről Bogival és akkortájt elcsíptünk egy szilárd tusfürdő - szilárd sampon reklámot is. Valószínűleg ettől frissültek fel az emlékeim, hogy akkoriban szappannal zuhanyoztunk és mosdottunk, és persze a kézmosásnál is ezt használtuk. És mibe volt ez csomagolva? Papírdobozba, vagy két rétegnyi papírba. A Csuporkában Bogi próbaként vett egy tustömböt és egy szilárd sampont kipróbálásra, és ahogy látom megkedvelte. Én is gondolkodok a váltásban, miután az itthoni tartalék készletet elhasználtam.
De, ma olyan tusfürdőt találtam, amely felakasztható! Íme, ez az!
A saját képen nem igazán látszik, de az egész tömb egy görcsre kötött zsinórra van ráapplikálva. Nagyon menő! Egyszerűen muszáj volt elhoznom Bogi legnagyobb örömére.
