A 17.

Ma nagy nap van, Bogi egy óra múlva 17 éves lesz. Tegnap szerencsére dolgozott délután így tudtam alkotni. A korábbi számtorta ötletet gondoltam újra, de most szív formában. Egy képet láttam hasonló tortáról a Pinterest-en, és megtetszett ez a nem szokásos szívforma.

Az alap ismét az almáspite tésztája, a krémen módosítottam:

• 40 dkg mascarpone
• 2 dl habtejszín
• 10 dkg porcukor
• 1 teáskanál vaníliás porcukor
• 1 cs habfixáló
• kb fél citrom leve
  

A formát szabadkézzel rajzoltam, a sablon alapján összesen 4 szívet sütöttem, hogy a legjobb 3-ból készítsem a tart-tortát:

És amikor kihűlt, jöhetett a dekorálás/töltés a habzsákba töltött krémmel:

Mindez tegnap történt, hogy legyen ideje összeállni. az éjszakát így töltötte a hűtőben, hogy ma reggel rákerüljön minden dekoráció. Persze van két szökevény középen:

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Frissítés

Így néz ki egy szelet torta:

Le kellett tesztelnem...

..., hogy minden elemet beletettek-e a tubusba!

A készlet csak 150 darabos, egy 15x10 cm-es képet lehet kirakni belőle. 

 

Ez pont akkora, mint egy képeslap. És valóban, megfordítva mintha egy vintage képeslap lenne:

Bejárat retro módra

A mára tervezett programunkat némiképp újraterveztük, és ekkor elsétáltunk a Vidámpark bejárata előtt. Ekkor figyeltem fel a retro-hatású feliratra. Bár újrafestésre szorulna, de mégis jól passzol az eredeti formájú bejárathoz. 

Hogy milyen is volt ez gyerekkoromban? Nem egészen ilyen, de a családi fényképen között nem hiszem, hogy találnék erről képet. De szerencsére a Fortepan tud mutatni egyet 1974-ből:

Fotó: Fortepan / Debreceni Állatkert és Vidámpark, 1974

Ekkor nem is festett volt a Vidámpark felirat, hanem neonvilágításos.

Visszatérve a festett felirathoz, valamilyen társasjáték (kártyajáték) feliratára emlékeztet, de az első ötletként az Állatóvoda társasra tippeltem volna:

A kontúrozott betűk megvannak, a sárga háttéren zöld betűk is, de együtt mégsem az. Nem baj, még keresgélek!

2. költés

Örömmel jelentem, hogy a tavalyi helyen (vagyis a műhely ereszalján, a falak és a cserepek takarásában) elindult a második fészekalj nevelése. Azt, hogy hányan vannak és mekkorák nem tudjuk, de a csipogást hallani lehet!

Az orchideák jól érzik magukat

Lassan nyolc hónapja maradtam egyedül sok-sok növénnyel, akikkel próbáljuk a távolban együttélés próbáját. Nem egyszerű,  mert a gondoskodás csak havi pár alkalomra korlátozódik, és így persze vannak veszteségek. De a többség él és élni akar. Otthon van az a hely, ahol az orchideák jól érzik magukat és alkalmazkodtak az új körülményekhez. Vagyis nincs minden kedden pár órára vízbeállítás, és valószínűleg nyáron sem fognak kiköltözni a folyosóra, mert megsülnének. Cserébe a benti szobaablakokban egymás társaságában várhatnak rám. 

Végül is annyi jó a buli ott, hogy még azok a példányok is virágszárat hoznak, akik az utóbbi időben csak túléltek. Íme a június elején virágzó szépségek:

Lenne bár napfény mindig...

Tegnap voltam az alumni találkozón a Fazékban. 

Zsédely Teréz grafikájának részlete

 A nosztalgia órák egyike egy orosz óra volt, amit a D-sek osztályfőnöke tartott. Először kérte tanárnő, hogy mutatkozzunk be oroszul, de erre láthatóan nem voltunk felkészülve, és így csak ő és néhány "kisdiák" mesélt magáról. Utána különféle feladatokat oldottunk meg, ilyen volt, hogy egyszerű mondatot kellett minél hosszabban bővíteni, betűhiányos szavakat kiegészíteni, állathangot utánzó orosz szavakat párosítani az állok nevével. 

És, énekeltünk oroszul. Mostanában mozgalmi daloknak mondják ezeket is, én akkor (mármint gimis koromban) nem éreztem annak. Most sem, inkább egy korszak gyerekdalait látom bennük, a maguk egyszerű, gyermeki gondolataival. Az egyik dal ez volt: 

Пусть всегда будет солнце

Солнечный круг,
Небо вокруг –
Это рисунок мальчишки.
Нарисовал он на листке
И подписал в уголке:

Припев (2 раза):
Пусть всегда будет солнце,
Пусть всегда будет небо,
Пусть всегда будет мама,
Пусть всегда буду я...

Persze van még folytatása, de a lényeg ebben a részletben benne van. Ezt a dalt utoljára gimiben énekeltem, amikor még szinte teljes volt az a család, amibe születtem. Eltelt 35 év, és az a család már szinte nem létezik, helyette az általam alapított van. A dal szövegét ma is értem, és éneklés közben rájöttem, hogy már nem tudom olyan gyermeki naivitással nótázni, hiszem először éneklem anyu nélkül. 

Lenne bár napfény

Kék színű ég, rőt napkorong -
ez volt a kisfiú rajzán.
Kész volt a kép, s műve alá
írta a rajzlapra rá:

Lenne bár napfény mindig
Lenne bár kék ég mindig
Lenne bár anyu mindig
S bárcsak én is lennék…