És igen! Esett a hó!

Vasárnap reggelre használható mennyiségű hó esett. Végre fehér burkolóztak a bokrok, fák, és a háztetőket is szép vastag hóréteg borította. Az idő is kellemesnek látszott, így a délelőttöt az udvaron töltöttük. Annyira nem volt meleg, hogy a hó tapadjon, így nagy küzdelmek árán két hólényt sikerült megépíteni:

A hószellem formája könnyebben épült, különösen úgy, hogy a belseje egy fatuskót rejt. A szeme gesztenye tüskés burka, amit még az ősz dekoráció miatt vittünk fel az udvarról a lakásba, most pedig vissza. A hóember arc nélküli, mert nem tudtuk beledugni a répaorrot, és gesztenye szemet. De nem is baj, mert azonnal kiderült volna, hogy egy igen kicsit, kb 30 centis emberkéről van szó. Minden esetre ők jó elvannak együtt az udvaron:

A hógolyóztunk, és rengeteg havat leráztunk a fák ágairól. És készült két hóangyal is.

Egy újabb angyalka a fán

 Emesétől kaptunk egy újabb angyalkát, amely alig várta, hogy felkerüljön a fára. Ugye, mindenki megtalálja a rejtőzködő rózsaszín hasát?

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Átalakulás néhány lépésben

A nyár folyamán felújítottam egy régi széket, amit még Papótól hoztunk el. A szék formái mindig is nagyon tetszettek, hihetetlen, hogy régen mennyire igényesek dolgozták ki. A szék eredetileg sötétbarna lakkozású volt, ami persze már akkor is kopottas volt, amikor a széket elhoztuk. Mielőtt Debrecenbe hoztam, fehérre festettem, de már ez is igen kopott volt. A mostani átalakulásról már írtam augusztusban. A képek rendezgetésével most végeztem, így egy bejegyzésben mutatom meg az átalakulás néhány lépését. Egy dolog biztos, hogy nagyon jó volt a festés folyamata, amikor láttam, hogy az egyes darabok hogyan változnak át. 

A szétszedést nehezítette, hogy a fehér festék befolyt a részek közé, és sok helyen összeragasztotta azokat. A szétszedés után itt van minden az asztalon. A csavarok eléggé viseltesek voltak, néhány el is tört, szóval az biztos volt, hogy új csavarokkal lesz összeszerelve.

Amennyire lehetett, visszacsiszoltam a felületeket. Csak a fellazult részeket, és a fehér "ragasztó" festéket akartam eltávolítani, mivel a krétafesték tulajdonképpen minden felületre rá tud tapadni:

Mandula színű krétafestékkel két rétegben festve így néztek ki:

Több helyen visszacsiszoltam a felületeket, pl. a peremeknél, vagy olyan helyeken, ahol a mindennapi használatban is esély van a kopásra. A csiszolás erősségétől függően több helyen is ki tudtam bontani a fa felületet, és a szélén a barna lakkozás maradványát. Vagyis láthatóvá vált a szék története. Az ülőfelület esetén nem volt sikeres ez a próbálkozás, de minden más helyen igen.

Az ülő felületet inkább vissza festettem, és a száraz ecset technikával öregítettem nem csak ott, hanem a csiszolásmentes részeknél is.

Az összeszerelés után egy nagyon stabil székünk lett.

Gyöngyvirág

A szoboszlói temetőben több sírnál is elidőztünk. Az egyik ilyen volt a nagymamám egyik húgának a sírja, ahol a szomszéd síron egy nagyszerű ötletet találtunk:

Igen, gyöngyből készült virágok voltak, amiken nehezebben fog az idő. Nem hervadnak, nem kell nekik víz vagy gondozás, és nem a kínai "selyem"virágok. Az ötletet mentettük jövőre!

Töklámpás a temetőben

Bár hétközben eszemben volt, végül a hétvégére mégis elfelejtettem faragható tököt venni. Így ma keltem útra abban bízva, hogy tudok szerezni. Végül a Csillag utca sarkán lévő zöldségesből hoztam kettőt is, az egyiket Papának szánva.

Mert, ki mondta, hogy nem lehet egy vigyorgó tökfejet vinni a temetőbe? És még emlékszünk Bogi nagyszerű gondolatára, Papa vicces volt, és biztosan örülne... Mivel a tök kissé sérült volt, így ehhez kellett igazítani az arcát. Bogi tervei alapján íme az eredmény a konyha asztalon:

És itt pedig beüzemelve a temetőben:

Almás-rebarbarás pitetorta

Ismét születésnapra készültünk, a fiam 26 éves lett. Mivel nem igazán szereti a hagyományos tortákat, így egy korábbi almás pitére gondoltam, annyi csavarral, hogy a töltelékbe rebarbara is került. Ha már torta, akkor legyen több rétege, így a két almás-rebarbarás réteg közé még egy tésztaréteg került. A torta legyen a szokásosnál különlegesebb látvány, így nem beborítottam egy rétegnyi tésztával, hanem a teteje őszi dekorációt kapott az alma, körte, gomba és levél formák random elhelyezésével.

A sütés során eléggé megemelkedtek a tésztarétegek és a tetején lévő formák. Kicsit aggódtam is, hogy esetleg nem lehet majd felismerni azokat a végén. De, végül is jól sikerült.

A tálalás utáni pillanat. A csipkés tortapapírtól eltekintettünk, de Bogi szép kék tányérja viszont eléggé fiússá tette a látványt.

És egy vágott verzió, hogy a rétegek is látszódjanak. Ami a legjobb volt, hogy tálaláskor még langyos volt a süti belseje, a külseje roppant, szóval igazán jól sikerült.

Ilyen volt - ilyen lett

Sok (nagyon sok) éve már, hogy a Papótól örökölt székek fehérre festve velem vannak Debrecenben. Ezidő alatt eléggé kopottak lettek, és már a fehérségüket sem szerettem. Mivel már kipróbáltam, hogy milyen a krétafestékkel dolgozni, így érett a gondolat, hogy valahogy újabb külsőt kellene kapniuk. 

A fehér székből mandulaszín alappal egy vintage stílusú széket varázsoltam. Persze a párna nem illik az új külsőhöz, de majd azt is le fogom cserélni.

Párna nélkül jobban látszik a szék eredeti formája. A mandula színű alapot több helyen visszacsiszoltam, hogy a szék története megmutatkozzon. Van ahol egészen a fáig visszabontottam a rétegeket, így látszik az eredeti sötét lakkszerű réteg és a ráfestett fehér zománc is. Ahol nem volt visszacsiszolás, ott a száraz ecset technikával utólag öregítettem a felületet.

A szék korát nem tudom pontosan megmondani. Mivel Papótól származnak, aki az én emlékeim szerint soha nem vett semmi lakberendezési tárgyat, azt gondolom, hogy 80 éves biztosan megvan. Ez reálisnak tűnik, de már sajnos senki sem tudja pontosítani. A széket új csavarokkal szereltük össze, és sokkal stabilabb, mint a nagykorúvá vált ikeás székeink.