Idén időben vetettem el a retek magokat, hogy tavasszal saját termelésű finomságokat ehessünk. Régebben virágládában szokásos méretű retkek termettek. De most ekkora lett a top méret:
A tollat viszonyításként tettem oda, hogy látható legyen ez a mikroméret. Tulajdonképpen az íz ilyen kis falatokba koncentrálódott. Tőbbféle retek volt a termésben, mivel ilyen Garafarm magkeveréket vettem:
Olyan ez, mint a fine diningban a molekuláris gasztronómia. Megalkottam a molekuláris kertészet alapjait! 😁
A kolléganőkkel pár éve megleptük H-t a 40. születésnapján 40 dologgal. Az volt az első ilyen alkalom, hogy ilyen meglepetéssel készültünk, ráadásul meg is kellett szervezni, hogy tutira a helyszínen legyen és ne sejtsen semmit. Az évfordulós ajándékokat azóta beépítettük a családi ünnepekbe is.
Idén én kerültem sorra. Az éveim száma persze szaporodik, és ez így van jól, mivel sokan már nem követnek az utamon. Ennél a kerek számnál csak egy dolog jutott eszembe, hogy már nincs annyi előttem, mint amennyi mögöttem van. Nem hagyom, hogy ez az érzés hatalmába kerítsen, inkább csak úgy lenne jó élni, hogy legyen minden fontos dologra időm és energiám.
De mi is történt ma? Hát, M.-nal mindenféle beszámolós papírokat kellett (volna) kitöltenünk. Miután régóta online iskolában vagyunk, és a következő félév is így indul, kifejezetten jó ötletnek tűnt, hogy ezt személyesen oldjuk meg. És aztán végül is a lapok kitöltése elmaradt, mert M., Sz. és A. várt egy kis meglepetéssel. Volt egy sk. csokitorta is, amit M. sütött, és egy fedeles kosárban várt az 50 dolog. Minden, egyesével volt külön csomagolva, hogy nagyobb legyen az izgalom.
Ezen a képen majdnem minden tárgy látszik. Kivéve ez a fehér nyuszi:
És végül a fedeles dobozom, amit a kreatív dolgaim tárolására fogok használni:
Sok évvel ezelőtt vettünk az IKEÁ-ban egy kosársorozatot, melynek a különböző méretű tagja a lakás különböző szegleteiben kaptak helyet. A kosarak négyzetes alakúak, az előlapjuk középen alacsonyabb, és mindenféle lakkozás, kezelés nélküli vesszőkből készültek. A legkisebb a fiam szobájában tolltartóként funkcionált, majd egyszer csak eltűnt, és egy nagyobb átpakoláskor került elő, az egyik oldalán törötten, szakadtan. Eltettek a saját kacataim közé, hogy majd jó lesz még valamire. Először arra gondoltam, hogy karácsony környékén használom fel a dekoráció részeként, de valahogy nem jött az ihlet.
Mivel mostanában előkerültek az akril festékek, ki akartam próbálni, hogy hogyan lehetne festeni egy ennyire strukturált felületet. Végül is nagyot nem hibázhatok, mert ha nem tudom megoldani, vagy nem tetszik az eredmény, akkor nem egy új tárgyat rontok el.
Az alapfesték egy elefántcsont színű akril volt, melyet vékony ecsettel próbáltam felvinni, hogy a vesszőszálak közé minél jobban bele tudjak festeni. Ez nagyjából sikerült is, de nem volt célom, hogy olyan tökéletesen fedett legyen,, mintha ilyen színű szálakból fonták volna. De így még olyan uncsi volt. És akkor volt még egy kis padlizsán metál festék , amivel antikolást akartam csinálni. Aztán találtam egy menő angolvöröset, majd napsárgát majd krómoxid zöldet. És ezekkel színekkel is tettem a felületre egy -egy kis maszatot száraz ecset technikával. Egy-egy szín után mindig volt száradási idő, és mivel a vesszők kezeletlenek voltak, nagyon gyorsan száradt minden réteg.
Sajnos itt sem készült a műveletek előtt és közben fotó, de íme a végeredmény:
Végül is nem végezte a kukában, a lyuk körül ragasztóval rögzítettem egymáshoz a szálakat. A száradás után eléggé masszív lett. Ha lesz ötletem arra, hogy milyen módon fedhetném be a lyukat, akkor még folytatom a tuningot, egyelőre így marad.
Régóta a konyhai tv mellett van egy kis kis kosár az éppen aktuális lomoknak. Ide dobom be a tollat, jegyzetfüzetet, cérnát, kisollót, szóval mindent, amitől kacattár lehetne a tv előtt. Eredetileg Bogi kapott benne egy húsvéti összeállítást zöld műfűvel, csokitojásokkal, csokinyuszival. A tartalom elfogyott, a műfű szezonális, így lomos kosárrá neveztük ki. Sajnos nem fényképeztem a teljes megújulását, amely tavaly azzal kezdődött, hogy megváltam a fülétől. Alapban fehérre volt festve, amely már zavart. Régen nagyon jó volt "terápiás" munkaként a festés, csak húzom szép lassan az ecsetet, miközben a tárgy átalakul. Nyugtató hatású a folyamat, tisztul az agyam még akkor is, ha éppen valami sorozat megy a tv-ben. Szóval a fehér kosár először elefántcsont színű lett kívülről, és belül csak a széle és még egy sor a fonásból. Akkor még azt gondoltam, hogy ki fogom bélelni mintás vászonnal vagy filc anyaggal. Másnap rám tört a pakolási láz, és átnéztem és rendszereztem a dekupázshoz felgyűlt szalvétáimat. Ekkor találtam rá egy régi kedvencemre, amelyből több gipszkép is készült. Középen volt egy levét és ezt keretezi több mintasor. A mintasor ma már nem tetszik, így csak a belső levélmotívumot használtam. Szerencsére volt elég példány, melyeket a kosár oldalára dekupázsoltam, Ilyesmit csináltam már régen is, hogy a minta alapja egyáltalán nem volt sima. (Ebben a bejegyzésben a sünis kosár.) Végül arra gondoltam, hogy a széle legyen sötétebb. Találtam Bogi festékei között egy nagyon menő padlizsán színű metál akril festéket, amely nagyon tetszett, de túl sötétnek találtam. egy kis fehérrel keverve érdekesen váltott át szürkébe. És a tuti megoldás végül az lett, hogy száraz ecset technikával kopottas (vintage) hatást értem el. Először csak a szélén. Aztán az éleken. Aztán a levelek között. És végül a belsejében is. Szóval látszik, hogy a lényeg az volt, hogy csináljak valamit, de nem volt sem tervem, sem koncepcióm, csak úgy alakult a történetünk. Íme az eredmény:
A hosszabb oldalakra 2 a rövebbbekre 1 levél került.
Nem szoktam a saját születésnapjaimról posztolni. De talán ez a kerek évforduló megérdemel ennyit. Persze nem azt fogom megmutatni, hogy kaptam toronyórát láncostól vagy milyen egzotikus utazást a családommal. Mert, hogy nem ilyeneket kaptam, nem vágytam rá és ezt tudta is a családom.
Ilyen volt a reggelim:
Házi készítésű nankenyér, fokhagymás joghurttal, vörös pesztóval és tükörtojással. Ezt a fúziós összeállítást a gyerekeim készítették a Street Kitchen inspirációja alapján.
A nap során kiderült, hogy a kertben kinyíltak a hóvirágok. Hát, micsoda világot élünk, minden össze van kavarodva, még az időjárás is. Ezek a szegény virágok meg sem várták a tél végét!
Karácsonyra kaptam ezt a japán hangulatú, matcha teás puzzlet.
Szilveszter után bontottam meg, és családi segítséggel vasárnap estére ki is raktuk. Íme a bizonyíték:
