A π-nap kapcsán

Kevesen mondhatják azt, hogy nekik monogramnapjuk is van. Én bizony közéjük tartozom, mert ugye tudjuk, hogy március 14-e a PI nap, pontosabban π-nap.
Az én idei π-napom nagyon különleges lett, valószínűleg egyedülálló élmény az összes lehetséges közül. Egy ünnepi Szenátusi ülésre voltam hivatalos, így miután túltoltam a reggeli pörgésen, felöltöztem egy igen csinos ruhámba (kék alapon axonometrikus kockahálósba), feltettem a a vadi új kokárdámat, egy nagy szatyorba bepakoltam a napra szükséges minden holmimat (csereruha, cipő, laptop, zh feladatok) és a férjem elvitt a Főépületbe.

Az ünnepség alapvetően a márciusi ifjak előtti tisztelgésről szólt, a mai korral való párhuzamba helyezés, vagy bármilyen politikai megközelítés távol áll tőlem.
Az ünnep kapcsán egy kicsit  feltörtek a gyerekkori emlékek. Az előző esti kokárdavarrás, mert ugye mindig olyan bombabiztos helyre tettük el, hogy meglegyen, csak éppen nem lett meg. Petőfi verseket szavaltunk, énekeltük a szokásos dalokat, ünnepség volt, és leginkább tavasz. Én pedig csodáltam azokat az ifjakat, akik forradalmat csináltak, mert nem értettem, honnan vették a bátorságot ahhoz, amit tettek.
És ma reggel ismét átéltem ezt. Felvettem a szép ruhámat (nem az úttörőt) kokárdát tűztem, és készen álltam a tavaszra. És megszólaltak a harsonák, bevonult a Szenátus (a kedvenc dékánom utoljára március idusán), énekeltük (!) a himnuszt, a fontos beszédek között pedig ünnepi műsor volt. Korhű ruhába öltözött ifjak keltették életre a 48-as eseményeket, az egyikük hihetetlenül energikusan táncolt és elénekelték a Kossuth-nótát olyan rezgésekkel, ahogy azt apu tette volna.
És amiért ott lehettem? Hát ezt kaptam:

Utána pedig várt egy hivatalos ebéd a 3. emeleti kerengőn. Szokásosan finom ételekből válogathattunk, és a desszertek is igen jól néztek ki:

A sarokban több tálcányi Kossuth-kifli, és ami igen látványos volt, az a nemzetei színű süti (túrós-málnás)
Utána viszont tűzés a suliba, hogy most éppen a pót zh-n felügyeljem a hallgatókat. És még nincs vége a napnak.

Médiamegjelenések:

• http://www.haon.hu/marcius-15-matolcsy-gyorgy-a-debreceni-egyetem-diszdoktora-lett/4172169
• http://dehir.hu/debrecen/a-debreceni-egyetem-diszdoktora-lett-matolcsy-gyorgy-fotokkal/2019/03/14/
• https://hirek.unideb.hu/hu/node/6881

A Campusra beszökött a tavasz....

...és kibontotta az első aranyesővirágot.

Persze lehet, hogy több virág is nyílik, de ott, ahol én járok ez volt az első.

Amikor megtudod.....

hogy valaki, aki egykoron fontos volt, már soha többé nem érhető el, az kegyetlen érzés.

"Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül... váratlanul."

Édes meglepetés

Ma este különleges meglepetésben volt részem. Miután Bogi hazajött a suliból nem engedte, hogy bemenjek a konyhába. Aztán persze furcsa zajokat, zúgásokat lehetett hallani. Apa néha arra járt, hogy segítsen (legalább is megkeresni ezt-azt). Az eredmény ez a meglepetéstorta lett:

Még éppen sikerült egy képet készíteni a vágás előtt.
És milyen volt a belseje? Az alap egy ún. tündérpiskóta (amely csak a tojások fehérjéjéből készül), a külseje tejszínhab zselésítő és egy titkos összetevő: Piroska málnaszörp. A díszítés kókuszreszelék és pirított kókuszcsipsz.
Hogy miért kaptam? Nem titok, pár nap múlva lesz a születésnapom. És bár lett volna még idő erre a sütésre később is, de Boginak MOST kellett, mert CSAK. Most kellett, és kész. :)

Az első asztalom

Ma vizsgáztattam egy olyan teremben, melyet egyébként eléggé szeretek, csak ritkán rakják ide az óráimat. A terem eleje, vagyis a tábla, tanári asztal, az első padok azon a helyen állnak, ahol valamikor az irodám volt. Persze a falat lebontották, egy másikat áthelyeztek, az ajtót megszüntették, szóval ment az építészeti szabás-varrás, és ta-dam a szomszédos irodákkal összevonva ma már tanterem.
Ma azonban tovább fokozta valami a nosztalgikus érzéseimet. Lecserélték a tanári asztalt. Na, persze nem újra, hanem a régiek közül egy jobbra. És  ott álltam az első dolgozós asztalom előtt, melyet 24 éve az elődömtől vettem át. Nagyon furcsa érzés volt, kinyitni az ajtaját, belenézni. Persze üres volt.

Azt hittem, hogy mi már soha többé nem találkozunk.

Kertész puzzle

Ezt a szépséget hozta a Pisti Jézuskája, amit rögtön a vár után kezdtünk kirakni. És íme:

A Ravensburger 2017-es kollekciójának egyik 1000 db-os készletéről van szó. (The Gardener's Cupboard by Colin Thompson) Nagyon izgalmas részek voltak benne, élveztük ezt is. Csak azt nem tudjuk, hogy mit kell enni, inni szívni ahhoz, hogy ilyen kép legyen az eredmény. 😉

De sajnos kezdődik a munkás időszak, szóval ki tudja, mikor kezdjük a következő puzzle projektet.

Puzzle a téliszünetre

Karácsonyra kaptuk ez a puzzle-t, amit karácsonykor bontottunk meg és 2019-ben fejeztünk be. 1500 db-os, így a mérettel kissé bajban voltunk, két részletben tudtuk csak kirakni.

első körben azt hittük, hogy a legmacerásabb az égbolt lesz. de tévedtünk. A havas hegyek, árnyékos részek és a téli fák sokkal rosszabbak voltak.
Részekre bontva, lapokkal szétválasztva bedobozoltuk.