Egy hosszúnak ígérkező nap reggelén gyalog mentem dolgozni. Így legalább volt időn átgondolni a napot, és kitalálni, hogy milyen módon szervezhetem a legjobb sorrendeb a tevékenységeimet.
Ősz van, és az Árpád téri gesztenyefákról már csak összegyűrt levelek hullanak, a gesztenyéket pedig összeszedik az arra járó gyerekek. És ekkor, ezen a reggelen egy aprócska gesztenyelevél feküdt a járdán. Jó volt felvenni és a pörgetni a szára körül, miközben cikáztak a gondolataim. Kabalaként vittem be az irodába, és tudtam, ő is össze fog száradni. De előtte lefotóztam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése