Amikor megtudod.....

hogy valaki, aki egykoron fontos volt, már soha többé nem érhető el, az kegyetlen érzés.

"Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül... váratlanul."

Édes meglepetés

Ma este különleges meglepetésben volt részem. Miután Bogi hazajött a suliból nem engedte, hogy bemenjek a konyhába. Aztán persze furcsa zajokat, zúgásokat lehetett hallani. Apa néha arra járt, hogy segítsen (legalább is megkeresni ezt-azt). Az eredmény ez a meglepetéstorta lett:

Még éppen sikerült egy képet készíteni a vágás előtt.
És milyen volt a belseje? Az alap egy ún. tündérpiskóta (amely csak a tojások fehérjéjéből készül), a külseje tejszínhab zselésítő és egy titkos összetevő: Piroska málnaszörp. A díszítés kókuszreszelék és pirított kókuszcsipsz.
Hogy miért kaptam? Nem titok, pár nap múlva lesz a születésnapom. És bár lett volna még idő erre a sütésre később is, de Boginak MOST kellett, mert CSAK. Most kellett, és kész. :)

Az első asztalom

Ma vizsgáztattam egy olyan teremben, melyet egyébként eléggé szeretek, csak ritkán rakják ide az óráimat. A terem eleje, vagyis a tábla, tanári asztal, az első padok azon a helyen állnak, ahol valamikor az irodám volt. Persze a falat lebontották, egy másikat áthelyeztek, az ajtót megszüntették, szóval ment az építészeti szabás-varrás, és ta-dam a szomszédos irodákkal összevonva ma már tanterem.
Ma azonban tovább fokozta valami a nosztalgikus érzéseimet. Lecserélték a tanári asztalt. Na, persze nem újra, hanem a régiek közül egy jobbra. És  ott álltam az első dolgozós asztalom előtt, melyet 24 éve az elődömtől vettem át. Nagyon furcsa érzés volt, kinyitni az ajtaját, belenézni. Persze üres volt.

Azt hittem, hogy mi már soha többé nem találkozunk.

Kertész puzzle

Ezt a szépséget hozta a Pisti Jézuskája, amit rögtön a vár után kezdtünk kirakni. És íme:

A Ravensburger 2017-es kollekciójának egyik 1000 db-os készletéről van szó. (The Gardener's Cupboard by Colin Thompson) Nagyon izgalmas részek voltak benne, élveztük ezt is. Csak azt nem tudjuk, hogy mit kell enni, inni szívni ahhoz, hogy ilyen kép legyen az eredmény. 😉

De sajnos kezdődik a munkás időszak, szóval ki tudja, mikor kezdjük a következő puzzle projektet.

Puzzle a téliszünetre

Karácsonyra kaptuk ez a puzzle-t, amit karácsonykor bontottunk meg és 2019-ben fejeztünk be. 1500 db-os, így a mérettel kissé bajban voltunk, két részletben tudtuk csak kirakni.

első körben azt hittük, hogy a legmacerásabb az égbolt lesz. de tévedtünk. A havas hegyek, árnyékos részek és a téli fák sokkal rosszabbak voltak.
Részekre bontva, lapokkal szétválasztva bedobozoltuk.