BÚÉK 2018!

Ilyen csinos malackákat láttam a Szent Anna utcai Delikateszben:

Papa és Tati karácsonya (2017)

Idén nagy újításra készültem, grincsfát akartam készíteni a papáknak. De aztán a fenyőágkészletemből sajnos nem tudtuk jól összekötni az alapot, így ezt az ötletet elnapoltam. ("Eléveltem" :) ) Az idei újítás az volt, hogy nem csokorszerűen készítettem el a fenyőalapot, hanem cserépbe állítva. Az ágak rögzítése után a cserepet homokkal töltöttük meg, hogy a szél ne tudja felborítani.

Sajnos a Papáét nem fényképeztem le, nagyon hasonlított a Tatiéra, de Bogi kék díszt is tett a kompozícióba.

Jó étvágyat!

Idén különleges alapanyagot választottam a karácsonyi vacsorához. Na, nem kell mindenféle egzotikus herkentyűre gondolni, csak olyanra, amely itt a környéken is beszerezhető közvetlenül a termelőtől/tenyésztőtől.
A Konyhafőnök idei szériájában többször is előfordult a fürj, és ha jól emlékszem, akkor a Séf egyik kedvenc alapanyaga. Karácsony előtt pár nappal házhoz szállítva érkezett 8 db konyhakész fürj. :) Tudtam, hogy nem túl nagy madarakról van szó, így nem akartam, hogy esetleg kiszáradjanak. A madárkák hagyományos tojásos-szalonnás tölteléket kaptak, és végül baconbe tekerve sültek. A tálalásért a Konyhafőnök zsűrije nem dicsért volna meg, de az itthoni zsűri értékelte, sőt a koktélparadicsomos-fürjtojásos dekorációt ők tették e tálra az utolsó pillanatokban.

Karácsonyi dekorációs ötletek

A jövőre nézve muszáj volt néhány ötletet megörökítenem.
A zeneiskola aulájában kaptam lencsevégre ezeket az egyszerűen elkészíthető karácsonyfadíszeket, mi másból, hogy kottamintás papírból:

Ezt az asztali dísz pedig a DLSE lőterén fotóztam:

Világítós fenyő házilag

Pár évvel ezelőtt még biztosan nem akartam volna egy ilyen villogó fenyőt, de ez annyira giccses, hogy már tetszik. :)

A legjobb az volt, hogy itthon minden szükséges alkatrész megvolt: tavalyról a villogós csillagsor, korábbról a zöld boa és akadt egy kis karton is az alapnak. A csillagok színváltósak, piros-kék vagy piros-zöld váltakozik, valamennyire ez látszik is a képeken:

Ez a videó adta az ötletet (Kb 1:30-nál van készen a világítós kis fa.):

Én nem akartam látni az elemtartót, így az a papírkúp belsejébe került, és így nincs a fának törzse:

Fenyőerdő

Egy kisebb erdő készült tegnap este, de azt gondolom, hogy nem ezek lesznek az utolsók.
A bal oldali három keresztanyuhoz és két unokatesómhoz kerül a posta közreműködésével, ezzel a lendülettel még egyet csináltam (ez a jobb oldali hátsó), amit majd a PlazmaPont-ba viszek el.
A jobb első Bogi munkája, és ezt vitte ajándékba Ági néninek a tanszaki hangversenyre.

Őszi workshop

Visszatérő vendégek lettünk Faludi Gabi workshopjain.
Az az igazság, hogy nagyon jó terápiás tevékenység a különböző üvegdarabok válogatás, illesztgetése, és utána az izgalom, hogy vajon olyanok lesznek-e az égetés után, mint amilyennek elképzeltük. Most Emesével hármasban mentünk a csajos programra.

Nekem a csíkos verziók nagyon tetszenek, különösen azok, amikor a szabálytalan csíkok élükre állítva kerülnek felragasztása. Ekkor a csíkozások kívül a felületi hullámzás és szabálytalan szélek is egyediek, megismételhetetlenek.

Ugye megmondtam...

hogy lesz még folytatása a teafa készítésnek!
Íme a Bogi-féle variáció:

Miből legyen karácsonyi dekoráció?

Hm... Teafilterekből!
Volt már ilyen öltetünk, amikor teakoszorút készítettünk, de most rátaláltam a teafa ötletére a net-en.
Így elkészült a prototípus, melynek az alapja egy sima A/4-es méretű lapból csavarintott kúp, melyre ragasztópisztollyal rögzítettem a finom illatos filtereket.

Az ötlet forrása: http://www.thirstyfortea.com/2014/12/19/christmas-tea-trees/

Azt hiszem, hogy ennek a csinos fának nemsokára társa is lesz! (Holnap Judit nap, és Bogi biztosan szeretne vinni egyet a festészettanárának.)

Karácsonyfát állítottunk....

... na de nem az igazit, hanem kisebbet, amit kartonból készítettünk.
A fenyőfák tulajdonképpen pontozólapként fognak szolgálni a hétvégi programozó versenyen, de már hete ment az ötletelés, hogy milyen kreatív módon oldjuk meg a pontozás kérdését.
Íme, ilyen csinos kis fácskák lesznek a csapatoknál. Legyünk optimisták: minden sikeresen megoldott feladatért más-más színű csillag jár, és sok fa lesz ilyen módon feldíszítve:

Így festettek még reggel, amikor először ragasztottuk össze állítottuk talpra a fát:

Az alapötletet a Pinterest-en találtam, amit először fehér lapból próbáltam ki. Ekkor dőlt el, hogy háromszintes fát kellene csinálni.

És mennyi az annyi? 61db+4 tartalék fát raktunk ma össze, szóval igazi erdőt alkottunk!
Ebben a banános dobozban 27 fa fért el.

A szezon első Fórum-os mézese

Idén sajnos nem jön Zsuzsi (pontosabban "Lego Zsuzsi") sütögetni a Fórumba, de a dolog családban marad, mert jön az anyukája! Ilyen szép mézesek sültek ma:

Ismét workshop

Már nagyon vártuk a következő lehetőséget, hogy Faludi Gabihoz mehessünk workshopra.
Csak alkottunk, alkottunk, és egyszer csak előkerültek az apró üvegtörmelékek. És akkor nagyon beindult a fantáziánk, és elkészültek az az apróságokkal díszített medálok.
Nagyon izgulunk, hogy milyen lesz az égetés után!

Töklámpás az erkélyre

Igaz, már lemaradtunk a Halloweenről, de még volt egy faragatlan tök a lakásban. Bogitervei alapján készült ez a nagyon egyszerű, hagyományos tökfej:

Persze kitettük próbára a lépcsőházba, ahol ilyen ijesztő képet vágott:

És a teszt után kiköltözött az erkélyre, hogy leginkább minket rémisztgessen!

Töklápmás papának

Ki mondta azt, hogy nem vihetünk a temetőbe töklámpást?

Az az igazság, hogy most nem volt kedvünk koszorút készíteni, mint a korábbi években. Tavaly pedig láttunk valami "tökfejszerűséget" a szoboszlói temetőben.
Így, amikor faragó tököt vettem, akkor szándékosan vettem egy kisebbet, amely nem volt igazán szabályos, kicsit ferde volt. De így is megtetszett. Bogi tervezett egy vigyorgó arcot, amit felrajzolt erre a csálé tökre, majd nekikezdett a faragáshoz. Meg kell mondanom, hogy ez igazi faragni való tök volt, könnyen lehetett vele dolgozni!
Íme a tökfej papa sírkövén:

Faragással elkészültünk!

Egy próba a lakás legsötétebb helységében.

A biciklis-díj

Boginak jutott az eszébe, hogy nyomtatnunk kellene egy biciklit Pisti szülinapjára.
Találtunk egy egyszerű modellt a Thingiverse-n, és ez lett a vége:

Elég egyedi lett...

Eljött a 22. szülinap

A nagy nap hétköznap volt, egészen pontosan ismét egy csütörtök, mint 22 évvel ezelőtt. Este csak négyen voltunk: az ünnepelt, meg a tesója, meg apa és anya, de azért mégis csak sütöttünk egy tortát.
Na nem olyan habosat, krémeset, hanem az almáspite-torta kapott új dizájnt:

Most így utólag nem annyira felismerhető a dekoráció, de biciklikereket akartunk megjeleníteni. :)
Sajnos a gumimintázat (ami villával készült) eltűnt a sütés során, a küllők sem egyenletesek, és volt egy kis nyolcas is benne.
De nagyon finom lett, péntek délre egy morzsa sem maradt.

Mit rejteget Szabó Magda a háta mögött?

Idén ünnepelte a város Szabó Magda 100. születésnapját, és ez alkalomból a Kossuth téren felállították az írónő szobrát.

 

Nekem nagyon tetszenek az ehhez hasonló szobrok, amikor nincs nagy talapzat, egy padon üldögél, nézelődik a szereplő. Mellé lehet ülni, és valahogy sokkal természetesebb, mintha valahogy állnia kellene.  Korábban az Ady parkban avatták fel Ady Endre hasonló felfogásban készült szobrát. De most térjünk vissza arra, hogy mi lapul SZM háta mögött. Ugyanis maga a pad nem túl kényelmes, és ahogy a szobor a háttámlának támaszkodik, a derekánál van egy rés, melyet a kendője felülről betakar. Ideális lenne a mindenféle szemét bedugdosására. De a legnagyobb meglepetésünkre összehajtott lapokat találtunk:

Ezek levelek voltak, melyek címzettje maga SZM.

Remélem, hogy azóta csak gyűlnek az ehhez hasonlók, mert egy igazán szép szokás, hagyomány lehetne az effajta levelezésből.
Visszatettük a helyére ezeket, és hazafelé Bogi azt kérdezte, hogy ő is írhatna-e ilyen levelet, melyet  a nagykendő alá rejtene....

Üvegékszerek ismét

Vasárnap ismét ékszerkészítő workshop volt Faludi Gabinál. Már napokkal korábban tervezgettem, hogy milyen medált fogok készíteni, de amikor megérkeztünk, valahogy rám tört az alkotói válság. Aztán Bogira is, de később magunkra találtunk.
Bogi barátságmedált készített magának és Lilinek, és egy fonást imitálót. Én pedig egy crazy medált, amely cukorkásra lett sütve, és két nagyon hasonló, felületében  hullámzót. A vegyes színek nagy előnye, hogy sokféle ruhával hordható, a mostani egyszerű bordás pulóvereimet igazán feldobja.

Ebben az állapotban hagytuk Gabinál.

És így érkeztek haza.

Újabb kísérlet a konyhában

A nyaralás alatt (sőt már korábban is) az egyszerű Margherita pizzát ettem, hogy magát az alapmártás ízét érezzem.
De miért is? Lehet kapni kész mártást/szószt a boltban is. Eddig én is vettem, sőt szerettük is az U n i v e r termékét, csak az utóbbi időben valamit változtattak a recetúrán, megváltozott az állaga, íze és nehezen lehetett szétkenni a tésztán. Lazításként a spagettiszószomat használtam.
És ekkor jött gondolat, hogy tudok én saját, adalékmentes verziót készíteni. Pistivel ízlelgettünk, és arra jutottunk, hogy a paradicsom ízén kívül bazsalikom, fokhagyma és a só kell csak bele.
És ez lett a kísérlet tárgya. Egy kg befőző paradicsomot lehámozva apró kockára vágtam, hogy a vágások mentén minél több paradicsomvíz távozzon. Ezt a levet nem kell elfőznöm a sűrítés során.
A bazsalikom egy részét már az elején a paradicsomkockák közé kevertem.

A főzés közben szépen sűrűsödött, a végén azért a botmixerrel beleturmixoltam, és utóízesítettem.

És ta-dam! Kész is lett a jól kenhető pizzaszószon. Igazából csak három kis üvegnyi lett, kóstolónak mindenképpen elég.
A próbasütésre több, mint két hetet vártunk, mivel a rövidke nyaralás alatt annyi pizzát ettünk, hogy egyáltalán nem kívántuk már. De érdekelt az a bivalymozzarella is, amit hazautaztattunk.
Szóval a próbasütés során olyan finom lett a margherita is, és a sonkás verzió is, hogy tudtam, rengeteg pizzsaszószt kell főznöm.
Ma a piacon megvettem a paradicsomos nénim összes (5 kg, mert már csak ennyi volt :( ) házi befőzésre való jó húsos paradicsomát, és a fenti technikával bevarázsoltam az üvegeimbe.
Még a végén Mamma leszek!

Edwin

A nyár végére két kollégám is megnősült. Az egyikük és a felesége ilyen csomagolásban kapta meg az ajándékunkat:

És ez a szép, pillangós-virágos-írásos csomag Edwint rejtette:

Pontosabban Betört Kancsótojáshéjfejű Edwint.

Új ruhák a Barbie-knak

Bogi végre Barbizhatott két barátnőjével. Azonban volt egy kis probléma: már kinőttek a hercegnős korszakból, és alig van hétköznapi, divatos ruha Barbie méretben. És akkor jött a kérés, hogy olyan nagyon jó lenne, ha készülne néhány menő felső, szoknya, mert a nagy báli ruhák már nem igazán jók.
És akkor elővettem az Emesétől elhozott maradék anyagokat, és ilyen csiniségek készültek két sorozatban: az egyik Bogié és a másik a barátnő-testvérpáré.
Valószínűleg ez volt az utolsó nagy Barbie-ruha varrásom, mivel ezek a csajszik rövidesen valóban kinőnek a babázós korszakból.
Na, de lássuk, mi készült!