Szerencsehozó pogácsamalacok

A szilveszteri készülődésben sok ötletelés után arra jutottunk, hogy egy régről bevált túrós pogácsa alapján szerencsehozó malacokat sütünk. A net tele van ilyen pogácsamalacokkal, melyek közös jellemzője az volt, hogy nincs két egyforma arc, mivel nehéz szabályozni, hogy a tészta hogyan kelljen a sütés közben. Szóval belevágtunk, és a következő partiarcok készültek:

A szemeket borsból raktuk, és igazából nem kellett leszedni evés közben, mert nem volt annyira erős. Látszik, hogy mindegyik malacka más, a tészta frissen roppanós, kihűlve is kellően puha marad a túrónak köszönhetően. A foltokat is a belesült túrórögöcskék adják. Nekünk nagyon tetszett az ötlet, így a szilveszteri bulikba is bátran vittük, sőt vittünk Pistiéknek és Pannáéknak is. BUÉK!

Téli puzzle (2022)

Ezt a puzzle-t tavaly karácsonyra kaptam, de a téli szünetben nem volt időm kirakni, így szépen várt a sorára. Mindig halogattam, majd ha ezt és ezt megcsináltam, majd előveszem. Végül azt a célt tűztem ki, hogy ha meglesz a habilom, akkor utána kirakom. A habil meglett és a karácsonyi őrületnek is vége, szóval nekikezdtem, és két nap alatt kivégeztem:

Első ránézésre ijesztőbbnek tűnt, de csillagokat jelentő motívumok annyira különbözőek voltak, hogy ez a kép bal oldala szinte könnyűnek mondható volt. A jobb oldal (amivel kezdtem) kissé macerásabb volt. Ezen a képen jobban látszanak az eredeti színek:

Az idei utolsó hóvirág

Mivel az időjárás nem igazán télies, a kert növényei is inkább tavaszi hangulatban vannak, nőnek, bimbóznak. Íme a 2022-es év utolsó, de a téli időszak első hóvirága:

Süngarázs

Már korábban is olvastam arról, hogy a Sündetektor Egyesület házikókat készített a sünök számára, ahol békében be tudnak vackolódni. Eddig nem találtam ilyen házakat, de ma, a Bánki Arborétum területén sikerült egyet felfedeznem. Nem tudom, hogy a leendő lakók látták-e már, de nekem nagyon tetszett.

A koszorú lakója, avagy hogyan tuningoltuk Tati koszorúját

Idén vásároltuk a koszorúkat a temetőlátogatáshoz. Valahogy nem volt elég időnk és kedvünk a készítéshez. De amikor a piacon válogattam, akkor a kezembe akadt ez, akkor tudtam, hogy mindenképpen el kell vinnem, és a középen lévő üreges termésbe egy apró lakót kell készíteni:

Az ötlet Boginak is tetszett, így egy apró gesztenyeemberke került az üregbe. Ehhez csak elő kellett keresni azt a pár apró gesztenyét, amit az ősz folyamán gyűjtöttünk.

Az emberkénk  (mini Kipp-Kopp) igen lazán üldögél a helyén. A koszorút Tati kapta.

Töklámpás 2022

Az idén két tököt vettem lámpásnak. Az egyiket az erkélyre szántam, a másikat a temetőbe gondoltam. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy csak az utóbbi készült el. Bogi lelkesen tervezte papának a a tökfejet. Tudjuk azért, mert papa olyan vicces volt. Érdekes, hogy hogyan maradnak meg egy kisgyerekben azok, akikkel csak pár közös év adatott meg. Nemrég a csettintés tudományáról kérdezett Bogi. Lemeredtem teljesen, hiszen a legjobb mester éppen papa volt. Szeretett Boginak csettinteni, Bogi pedig élvezte. És most sok évvel később Bogi éppen ezt akarja tanulni. Szóval, valahol mélyen ott vannak a nyomok, amiket egymásban hagyunk....

A lényeg, hogy papa vicces volt, és ezért kap egy töklámpást halottak napjára. Az idei ilyen volt indulást előtt a bejárati (vagy kijárati) ajtónkban:

És itt már beüzemelve a szokásos helyén:

Egy kicsit később, amikor visszatértünk Papó sírjától, már jobban látszott a sötétben:

Mórabóra

A héten többször is úton voltunk, olyan helyen is, ahol mostanában nem nagyon jártunk az év ilyen időszakában. Július van, és egymást váltják érésben a gyümölcsök. A cseresznye már rég a múlté, meggy még van, a sárgabarack éppen most van a csúcson és közeleg az őszibarack a szilvákkal. Persze ez nem újdonság. De úton-útfélen sikerült mórabóra szilvába botlanunk. Például a 4-es főúton mellett Karcag-Kisújszállás térségében. Persze nem álltunk meg akkor, de vasárnap Szoboszlón voltunka repülőnapon, és ott, a reptér bejáratánál volt egy hatalmas fa/bokor. 

A képen is látszik, hogy valóban nem kicsi, és valósággal fürtökben lógott rajta a gyümölcs. Erre a fára nem is emlékeztem, de igazán jó érzés volt a gyermekkorom kedvelt helyszínén egy másik helyszín érdekes gyümölcsével találkozni. 

Az enyhén rózsaszínesek már ehetők, nagyon picit édeskések,  a sárga részek inkább savanykásak. De, mivel én éppen ezt az enyhe ízvilágot kedvelem, nagyon bejött. Szóval, aki szereti menjen a szoloszlói reptér sarkára (Böszörményi és Huba utcák sarka, 47.454856, 21.392263), és kóstolgassa! 😀

Gyerekkoromban falun ismert volt ez a szilva, volt a rokonaimnál is, és a szomszédunk kertjében is, amit mi műveltünk. Inkább bokrokra emlékszem, mint fákra. Az mondjuk a sárga fajta volt, ami megérve is sárga maradt. Egy sötétebb fajtát találtam itt a Csapó utcán is. Akkor nem is értettem, hogy hogy került ide, de  most már tudom, hogy a régi kis házak kertjeiből maradt meg. Valahogy a városrendezéskor sikerült belekomponálni a műbe. Sokáig  a Csapó kanyarban is volt egy nem túl dekoratív bokor, amit tavaly vagy egy évvel korábban kivágtak. Sajnos nehezen viselte a városi lét a természet rendjét, hogy a megérett gyümölcs lepotyog a földre. De egy kicsit feljebb, mármint az Árpád tér irányába, van egy kisebb, kevesebb gyümölccsel. Remélem, hogy nem hívja fel nagyon magára a figyelmet, így sokáig maradhat a sorban. Azt a szilvát is teszteltem. Rendben van!