Az orchideák jól érzik magukat

Lassan nyolc hónapja maradtam egyedül sok-sok növénnyel, akikkel próbáljuk a távolban együttélés próbáját. Nem egyszerű,  mert a gondoskodás csak havi pár alkalomra korlátozódik, és így persze vannak veszteségek. De a többség él és élni akar. Otthon van az a hely, ahol az orchideák jól érzik magukat és alkalmazkodtak az új körülményekhez. Vagyis nincs minden kedden pár órára vízbeállítás, és valószínűleg nyáron sem fognak kiköltözni a folyosóra, mert megsülnének. Cserébe a benti szobaablakokban egymás társaságában várhatnak rám. 

Végül is annyi jó a buli ott, hogy még azok a példányok is virágszárat hoznak, akik az utóbbi időben csak túléltek. Íme a június elején virágzó szépségek:

Lenne bár napfény mindig...

Tegnap voltam az alumni találkozón a Fazékban. 

Zsédely Teréz grafikájának részlete

 A nosztalgia órák egyike egy orosz óra volt, amit a D-sek osztályfőnöke tartott. Először kérte tanárnő, hogy mutatkozzunk be oroszul, de erre láthatóan nem voltunk felkészülve, és így csak ő és néhány "kisdiák" mesélt magáról. Utána különféle feladatokat oldottunk meg, ilyen volt, hogy egyszerű mondatot kellett minél hosszabban bővíteni, betűhiányos szavakat kiegészíteni, állathangot utánzó orosz szavakat párosítani az állok nevével. 

És, énekeltünk oroszul. Mostanában mozgalmi daloknak mondják ezeket is, én akkor (mármint gimis koromban) nem éreztem annak. Most sem, inkább egy korszak gyerekdalait látom bennük, a maguk egyszerű, gyermeki gondolataival. Az egyik dal ez volt: 

Пусть всегда будет солнце

Солнечный круг,
Небо вокруг –
Это рисунок мальчишки.
Нарисовал он на листке
И подписал в уголке:

Припев (2 раза):
Пусть всегда будет солнце,
Пусть всегда будет небо,
Пусть всегда будет мама,
Пусть всегда буду я...

Persze van még folytatása, de a lényeg ebben a részletben benne van. Ezt a dalt utoljára gimiben énekeltem, amikor még szinte teljes volt az a család, amibe születtem. Eltelt 35 év, és az a család már szinte nem létezik, helyette az általam alapított van. A dal szövegét ma is értem, és éneklés közben rájöttem, hogy már nem tudom olyan gyermeki naivitással nótázni, hiszem először éneklem anyu nélkül. 

Lenne bár napfény

Kék színű ég, rőt napkorong -
ez volt a kisfiú rajzán.
Kész volt a kép, s műve alá
írta a rajzlapra rá:

Lenne bár napfény mindig
Lenne bár kék ég mindig
Lenne bár anyu mindig
S bárcsak én is lennék…

Fészek elhagyva

Tudtuk, hogy két hét alatt a fiókák elhagyják a fészket, és azt is, hogy mire legközelebb megyünk már üres lesz a fagyisdoboz-fészek. 

Egy biztos, hogy az udvar egy nagy madárröpde!

Vajon mikor és hol készülnek a szülők a következő költésre?

Rozsdafarkú család

Miután tudjuk, hogy a tojásokat április 7 és 15 között rakta a kedvenc tojónk, így biztos voltam benne, hogy a hétvégén már a nagycsalád fog várni. Egyből hozzájuk mentem és nem csalódtam:

Szülők egész délelőtt szorgalmasan hozták az élelmet az éhes szájaknak, váltva repkedtek. Egy kicsit megzavartam a családi idillt, de igyekeztem elkerülni a röppályájukat. Az apuka egyszer követő módra váltott, be akart repülni utánam a kamrába. Így figyelni kell, nehogy bezárjam őket valahova. 

Szerdán jövök legközelebb, és utána már nem találkozunk, mert mire eljutok a közelükbe el fogják hagyni a fészket. 

Hajrá szülők! Sok az éhes száj!

Már a jázmin is nyílik!

Csak pár virág bomlott ki, de de az illatuk már most is bódító!

Az udvar másik végében a bodza uralkodik virágmennyiségben és illatban is:

Itt már azt az állapotot örökítettem meg, miután a mai szörp-alapanyagot leszedtem. Itthon számoltam meg, hogy ez 40 hatalmas virágot jelentett. Egy hete készült az első adag szörp, ami szinte teljesen elfogyott. Szeretném, ha maradna  az őszi esős napokra is, hogy becsempészhessük a tavasz illatát a szürkeségbe!

Rozsdafarkú akcióban #2

Eltelt egy hét és íme a ki büszke madárka:

Semmin sem mertem mozdítani, így a fotó egyben egy Unicum reklám is lehetne, amikor az unalmas estéken az anyuka jobb kedvre deríti magát egy ki kupicával.

És amikor kiröppen, akkor azért rápillantunk a változásokra:

Öt cuki tojáson üldögél a rozsdafarkúnk!

A történetünk itt követhető: https://photos.app.goo.gl/QndftGtrJpnGGMhA8

Rozsdafarkú akcióban

Mivel nem dőlt el véglegesen, hogy mi lesz a sorsa annak a melléképületnek, amit röviden csak JÁTÉKOSnak hívunk, arra gondoltam, hogy inkább ne költözzön be oda fészekrakó madár. Aztán a szél kifújta az ablakot, és egy jégkrémes dobozt feltettem a kisajtó feletti ablakba. 

És egy héttel később tele volt mindenféle fűszálakkal, mohával, és tyúktollakkal szépen körbe volt bélelve. Ekkor már sejtettem, hogy egy rozsdafarkú készülődik tojástrakni.

Arra már nem emlékszem, hogy volt-e valami apróság abban a jégkrémes dobozban. Minden esetre most egy darabig biztosan nem jutok hozzá. 

És még egy izgalmas dolog a dobozzal kapcsolatban, hogy amikor Pistike kicsi volt, nagyon szerette a Jupiter nevű Family Forst-os jégkrémet. Ő csak tekervényes jégkrémnek hívta. Anyukám őrizgette ezt a dobozt is, apróbb dolgok tárolására tökéletes volt. 

Megtaláltam a tetejét is: 

 Ez a cuki kis madárka igazi újrahasznosító! Egy több mint 20 éves, szép emlékeket idéző dobozka most egy madárcsalád otthonává válik.