2024. február 2., péntek

Valamire készülök!

Elhoztam otthonról egy kardigánt, amit még a keresztanyám kötött anyunak sok-sok évvel ezelőtt. (Inkább nem számolgatom az éveket, akkor még én is fiatalka voltam.) Az biztos, hogy jó meleg volt, mert gyapjúfonalból készült, de később a passzéja kinyúlt, így ezt anyu újrakötötte. 

 

Nekem eléggé szúrós a fonal, így lebontom és valami mássá fogom átalakítani. Mert ez az alapanyag megérdemel egy újabb esélyt! A terveimről majd később fogok írni. (T I T O K!)

De szeretném, ha ez az állapot meg lenne örökítve. A mintája nagyon tetszik, egyszer majd ha nagyon öreg leszek, akkor újra megkötöm. Addig is itt a közeli fotó a leszámolóábra helyett:



2024. január 24., szerda

Édesnap

Ma volt a születésnapi kalendárium utolsó napja, amikor is egy hideg-meleg játékban megtaláltam az aktuális ajándékom:

Ez egy áfonyás-pisztáciás keksz "pora" és rövid leírása. A teljes recept elérhető itt: https://www.everyday-delicious.com/cranberry-shortbread-cookies/

És a további édes ajándék egy fahéjascsiga-torta, melyet délután rakott össze Bogi és a férjem, Pisti pedig megsütötte, mire hazaértünk a Dumaszínházból. 




2024. január 6., szombat

Varrógép legóból

Decemberben én szoktam adventi kalendáriumot készíteni Boginak (pontosabban a rénszarvas zsebeit töltöm meg), Bogi pedig januárban készít nekem hasonlót. Mindenféle dolog kerül bele, csemege, apró tárgy, feladat, rejtvény....

A mai csomagban válogatott lego elemek voltak egy QR-kóddal, amivel az építési útmutatót érhettem el.

Szeretném bizonyítani, hogy sikerült megépíteni a mini-varrógépet:


 Nagyon menő, még cérnakészlet is tartozik hozzá!

2024. január 4., csütörtök

Téli puzzle 2024

Már évek óta szokásom, hogy a téli, karácsonyi időszakban kirakok egy (legalább egy) puzzle-t. Ezt tudja a család is, így abban is biztosak lehetnek, hogy egy jó puzzle mindig jól jön. Bár volt itthon még bontatlan, de karácsonyra két 1500 darabot új csomagot kaptam. Sorsolással dőlt el, hogy ez a szépség lesz most kirakva.

A család is besegített, nem azért, mert nem ment volna egyedül, de jó együtt ülni fölötte, hallgatni valami TV műsort és beszélgetni. Egy dolog biztos, hogy az 1500 darab már igen nagy tömeg, nehéz szortírozni, válogatni. Persze jól látszik, hogy ebben a kirakóban nem lehetett igazán jól színre válogatni az elemeket. És, meg kell említeni a méretét is, a rajztábláinknál nagyobb méretű, így egy nagy méretű kartont vet a férjem alátétnek.

A másik puzzle-t hazavittem Bárándra, ki is bontottam, elkezdtem a keret elemeit kiválogatni. Így, hogy csak ritkán látom, lassan halad a dolog, de ami késik, nem múlik!


2023. december 31., vasárnap

Huszárcsók

Gyerekkorom kedvenc sütije volt. Emlékszem, ahogy anyu a konyhaasztal végére tette a nyújtódeszkát, meggyúrta a tésztáját, és együtt kiszaggattuk. Előttem vannak a mozdulatai, a téli esték falusi illata, és az is, amikor szólt, hogy ne csípjek többet a tésztából, egyem majd akkor, ha kisült. Nagyon régen nem sütöttünk huszárcsókot, mert valahogy felváltották a modernebb vagy éppen divatosabb sütik. Tavaly már eszembe jutott, hogy jó lenne, de annyi dolgom volt, hogy az "összeragasztós" sütit inkább elvetettem.

Egy nappal az év vége előtt hazaszaladtam ránézni a házra, és gondoltam, hogy megkeresem az igazi, hamisíthatatlan receptet. Azt tudtam, hogy egy régi szakácskönyv utolsó lapjain kell keresgélnem, a kézzel írt részben. Azt hittem, hogy egy egész oldal róla szól, de aztán az egyik lap alján, a harmadik receptként találtam rá. Olyan régen ettem ilyet, hogy akkor este meg is sütöttem. 

Anyunak nem ilyen cikk-cakkos szélű volt a szaggatója, hanem csak sima karika, majd megnézem, hogy megvan-e még neki. Az is lehet, hogy otthon hagyom és alkalomadtán veszek majd egyet. A karikák tetejét tojásfehérjével kentük meg és így forgattuk a darált dióba. Régen cukorba forgatottakat is csináltunk, de az már nem ízlene. A karikák közepéről kiesett kis köröket is kisütöttük, úgy, mint régen. Talán be kellene hoznom a virágos zománcos tálat otthonról, hogy a tepsiről abba csúsztassam a kész sütiket.

A konyhát átjárta az édeskés-citromos sütiillat, egy kis pirult dióval. Bogival ketten voltunk a konyhában, kérdezte, hogy mikor mi lesz a következő lépés, persze ő is megkóstolta a nyers tésztát. Az első adagot sárgabarack lekvárral ragasztotta össze, amikor az elfogyott, akkor szilvalekvárra váltottunk. Bár vannak itthon trükkös, fűszeres lekvárok, de most inkább a hagyományos került bele ragasztóként. Örülök, hogy ezzel is megidéztem anyut és a régi emlékeket. És itt a recept is:



2023. december 24., vasárnap

Fokföldi ibolya nevelésbe kezdtem

Voltak már korábban próbálkozásaim, de nem túl sikeresek. Minden esetre a házból ezt a legkényesebbnek tűnő növény elhoztam magunkhoz. Itt jobban tudok figyelni rá. Mire eljött a karácsony, meglepett egyetlen virággal, aminek a szára nem a szokott helyen, hanem a levelek tövétől indul:

Azt, hogy valami készülődik, nem is vettem észre, mert ilyen volt a szokásos nézőpontom:




2023. december 21., csütörtök

Korallvirág bimbót hozott

Csak a legkényesebb virágot költöztettem a házból hozzánk, a többiek hetente, 10 naponta kapnak egy kevés vizet. Úgy tűnik, hogy jól bírják ezt, mivel a házban 15 fok körüli hőmérsékletet tartunk. Ez kellemes akkor is, ha hazatérünk, nem sugározzák a falak, bútorok a hideget. 

Éppen az indulás előtti locsolásnál tartottam, amikor feltűnt, hogy a korallvirág bimbókat hozott: