2023. január 4., szerda

Fények

Mostanában többet látjuk a napsütést télen, mint a hóesést, fagyot. De, ha már így van, akkor élvezzük ezt, és próbálkozom a megörökítésükkel. Ma sikerült a Nagytemplom előtt pár képet csinálni, és az égnek olyan szép színt vett a telefon kamerája, mintha valami polárszűrőt használtam volna. A telefon galériájában az előnézetek ilyen érdekes módon kerültek egymás mellé, így most nagyobb méretben itt is megörökítem.

Az ég kékje így a gépen is csodálatos! Persze a Nagytemplom is, ahogy a januári napfényben fürdőzik!

2022. december 31., szombat

Szerencsehozó pogácsamalacok

A szilveszteri készülődésben sok ötletelés után arra jutottunk, hogy egy régről bevált túrós pogácsa alapján szerencsehozó malacokat sütünk. A net tele van ilyen pogácsamalacokkal, melyek közös jellemzője az volt, hogy nincs két egyforma arc, mivel nehéz szabályozni, hogy a tészta hogyan kelljen a sütés közben. Szóval belevágtunk, és a következő partiarcok készültek:

A szemeket borsból raktuk, és igazából nem kellett leszedni evés közben, mert nem volt annyira erős. Látszik, hogy mindegyik malacka más, a tészta frissen roppanós, kihűlve is kellően puha marad a túrónak köszönhetően. A foltokat is a belesült túrórögöcskék adják. Nekünk nagyon tetszett az ötlet, így a szilveszteri bulikba is bátran vittük, sőt vittünk Pistiéknek és Pannáéknak is. BUÉK!




2022. december 29., csütörtök

Téli puzzle (2022)

Ezt a puzzle-t tavaly karácsonyra kaptam, de a téli szünetben nem volt időm kirakni, így szépen várt a sorára. Mindig halogattam, majd ha ezt és ezt megcsináltam, majd előveszem. Végül azt a célt tűztem ki, hogy ha meglesz a habilom, akkor utána kirakom. A habil meglett és a karácsonyi őrületnek is vége, szóval nekikezdtem, és két nap alatt kivégeztem:

Első ránézésre ijesztőbbnek tűnt, de csillagokat jelentő motívumok annyira különbözőek voltak, hogy ez a kép bal oldala szinte könnyűnek mondható volt. A jobb oldal (amivel kezdtem) kissé macerásabb volt. Ezen a képen jobban látszanak az eredeti színek:




Az idei utolsó hóvirág

Mivel az időjárás nem igazán télies, a kert növényei is inkább tavaszi hangulatban vannak, nőnek, bimbóznak. Íme a 2022-es év utolsó, de a téli időszak első hóvirága:



2022. november 5., szombat

Süngarázs

Már korábban is olvastam arról, hogy a Sündetektor Egyesület házikókat készített a sünök számára, ahol békében be tudnak vackolódni. Eddig nem találtam ilyen házakat, de ma, a Bánki Arborétum területén sikerült egyet felfedeznem. Nem tudom, hogy a leendő lakók látták-e már, de nekem nagyon tetszett.





2022. november 2., szerda

A koszorú lakója, avagy hogyan tuningoltuk Tati koszorúját

Idén vásároltuk a koszorúkat a temetőlátogatáshoz. Valahogy nem volt elég időnk és kedvünk a készítéshez. De amikor a piacon válogattam, akkor a kezembe akadt ez, akkor tudtam, hogy mindenképpen el kell vinnem, és a középen lévő üreges termésbe egy apró lakót kell készíteni:

Az ötlet Boginak is tetszett, így egy apró gesztenyeemberke került az üregbe. Ehhez csak elő kellett keresni azt a pár apró gesztenyét, amit az ősz folyamán gyűjtöttünk.
Az emberkénk  (mini Kipp-Kopp) igen lazán üldögél a helyén. A koszorút Tati kapta.


2022. október 31., hétfő

Töklámpás 2022

Az idén két tököt vettem lámpásnak. Az egyiket az erkélyre szántam, a másikat a temetőbe gondoltam. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy csak az utóbbi készült el. Bogi lelkesen tervezte papának a a tökfejet. Tudjuk azért, mert papa olyan vicces volt. Érdekes, hogy hogyan maradnak meg egy kisgyerekben azok, akikkel csak pár közös év adatott meg. Nemrég a csettintés tudományáról kérdezett Bogi. Lemeredtem teljesen, hiszen a legjobb mester éppen papa volt. Szeretett Boginak csettinteni, Bogi pedig élvezte. És most sok évvel később Bogi éppen ezt akarja tanulni. Szóval, valahol mélyen ott vannak a nyomok, amiket egymásban hagyunk....

A lényeg, hogy papa vicces volt, és ezért kap egy töklámpást halottak napjára. Az idei ilyen volt indulást előtt a bejárati (vagy kijárati) ajtónkban:

És itt már beüzemelve a szokásos helyén:

Egy kicsit később, amikor visszatértünk Papó sírjától, már jobban látszott a sötétben: