Régóta a konyhai tv mellett van egy kis kis kosár az éppen aktuális lomoknak. Ide dobom be a tollat, jegyzetfüzetet, cérnát, kisollót, szóval mindent, amitől kacattár lehetne a tv előtt. Eredetileg Bogi kapott benne egy húsvéti összeállítást zöld műfűvel, csokitojásokkal, csokinyuszival. A tartalom elfogyott, a műfű szezonális, így lomos kosárrá neveztük ki. Sajnos nem fényképeztem a teljes megújulását, amely tavaly azzal kezdődött, hogy megváltam a fülétől. Alapban fehérre volt festve, amely már zavart. Régen nagyon jó volt "terápiás" munkaként a festés, csak húzom szép lassan az ecsetet, miközben a tárgy átalakul. Nyugtató hatású a folyamat, tisztul az agyam még akkor is, ha éppen valami sorozat megy a tv-ben. Szóval a fehér kosár először elefántcsont színű lett kívülről, és belül csak a széle és még egy sor a fonásból. Akkor még azt gondoltam, hogy ki fogom bélelni mintás vászonnal vagy filc anyaggal. Másnap rám tört a pakolási láz, és átnéztem és rendszereztem a dekupázshoz felgyűlt szalvétáimat. Ekkor találtam rá egy régi kedvencemre, amelyből több gipszkép is készült. Középen volt egy levét és ezt keretezi több mintasor. A mintasor ma már nem tetszik, így csak a belső levélmotívumot használtam. Szerencsére volt elég példány, melyeket a kosár oldalára dekupázsoltam, Ilyesmit csináltam már régen is, hogy a minta alapja egyáltalán nem volt sima. (Ebben a bejegyzésben a sünis kosár.) Végül arra gondoltam, hogy a széle legyen sötétebb. Találtam Bogi festékei között egy nagyon menő padlizsán színű metál akril festéket, amely nagyon tetszett, de túl sötétnek találtam. egy kis fehérrel keverve érdekesen váltott át szürkébe. És a tuti megoldás végül az lett, hogy száraz ecset technikával kopottas (vintage) hatást értem el. Először csak a szélén. Aztán az éleken. Aztán a levelek között. És végül a belsejében is. Szóval látszik, hogy a lényeg az volt, hogy csináljak valamit, de nem volt sem tervem, sem koncepcióm, csak úgy alakult a történetünk. Íme az eredmény:
A hosszabb oldalakra 2 a rövebbbekre 1 levél került.
