Töklámpás az erkélyre

Igaz, már lemaradtunk a Halloweenről, de még volt egy faragatlan tök a lakásban. Bogitervei alapján készült ez a nagyon egyszerű, hagyományos tökfej:

Persze kitettük próbára a lépcsőházba, ahol ilyen ijesztő képet vágott:

És a teszt után kiköltözött az erkélyre, hogy leginkább minket rémisztgessen!

Töklápmás papának

Ki mondta azt, hogy nem vihetünk a temetőbe töklámpást?

Az az igazság, hogy most nem volt kedvünk koszorút készíteni, mint a korábbi években. Tavaly pedig láttunk valami "tökfejszerűséget" a szoboszlói temetőben.
Így, amikor faragó tököt vettem, akkor szándékosan vettem egy kisebbet, amely nem volt igazán szabályos, kicsit ferde volt. De így is megtetszett. Bogi tervezett egy vigyorgó arcot, amit felrajzolt erre a csálé tökre, majd nekikezdett a faragáshoz. Meg kell mondanom, hogy ez igazi faragni való tök volt, könnyen lehetett vele dolgozni!
Íme a tökfej papa sírkövén:

Faragással elkészültünk!

Egy próba a lakás legsötétebb helységében.

A biciklis-díj

Boginak jutott az eszébe, hogy nyomtatnunk kellene egy biciklit Pisti szülinapjára.
Találtunk egy egyszerű modellt a Thingiverse-n, és ez lett a vége:

Elég egyedi lett...

Eljött a 22. szülinap

A nagy nap hétköznap volt, egészen pontosan ismét egy csütörtök, mint 22 évvel ezelőtt. Este csak négyen voltunk: az ünnepelt, meg a tesója, meg apa és anya, de azért mégis csak sütöttünk egy tortát.
Na nem olyan habosat, krémeset, hanem az almáspite-torta kapott új dizájnt:

Most így utólag nem annyira felismerhető a dekoráció, de biciklikereket akartunk megjeleníteni. :)
Sajnos a gumimintázat (ami villával készült) eltűnt a sütés során, a küllők sem egyenletesek, és volt egy kis nyolcas is benne.
De nagyon finom lett, péntek délre egy morzsa sem maradt.

Mit rejteget Szabó Magda a háta mögött?

Idén ünnepelte a város Szabó Magda 100. születésnapját, és ez alkalomból a Kossuth téren felállították az írónő szobrát.

 

Nekem nagyon tetszenek az ehhez hasonló szobrok, amikor nincs nagy talapzat, egy padon üldögél, nézelődik a szereplő. Mellé lehet ülni, és valahogy sokkal természetesebb, mintha valahogy állnia kellene.  Korábban az Ady parkban avatták fel Ady Endre hasonló felfogásban készült szobrát. De most térjünk vissza arra, hogy mi lapul SZM háta mögött. Ugyanis maga a pad nem túl kényelmes, és ahogy a szobor a háttámlának támaszkodik, a derekánál van egy rés, melyet a kendője felülről betakar. Ideális lenne a mindenféle szemét bedugdosására. De a legnagyobb meglepetésünkre összehajtott lapokat találtunk:

Ezek levelek voltak, melyek címzettje maga SZM.

Remélem, hogy azóta csak gyűlnek az ehhez hasonlók, mert egy igazán szép szokás, hagyomány lehetne az effajta levelezésből.
Visszatettük a helyére ezeket, és hazafelé Bogi azt kérdezte, hogy ő is írhatna-e ilyen levelet, melyet  a nagykendő alá rejtene....

Üvegékszerek ismét

Vasárnap ismét ékszerkészítő workshop volt Faludi Gabinál. Már napokkal korábban tervezgettem, hogy milyen medált fogok készíteni, de amikor megérkeztünk, valahogy rám tört az alkotói válság. Aztán Bogira is, de később magunkra találtunk.
Bogi barátságmedált készített magának és Lilinek, és egy fonást imitálót. Én pedig egy crazy medált, amely cukorkásra lett sütve, és két nagyon hasonló, felületében  hullámzót. A vegyes színek nagy előnye, hogy sokféle ruhával hordható, a mostani egyszerű bordás pulóvereimet igazán feldobja.

Ebben az állapotban hagytuk Gabinál.

És így érkeztek haza.

Újabb kísérlet a konyhában

A nyaralás alatt (sőt már korábban is) az egyszerű Margherita pizzát ettem, hogy magát az alapmártás ízét érezzem.
De miért is? Lehet kapni kész mártást/szószt a boltban is. Eddig én is vettem, sőt szerettük is az U n i v e r termékét, csak az utóbbi időben valamit változtattak a recetúrán, megváltozott az állaga, íze és nehezen lehetett szétkenni a tésztán. Lazításként a spagettiszószomat használtam.
És ekkor jött gondolat, hogy tudok én saját, adalékmentes verziót készíteni. Pistivel ízlelgettünk, és arra jutottunk, hogy a paradicsom ízén kívül bazsalikom, fokhagyma és a só kell csak bele.
És ez lett a kísérlet tárgya. Egy kg befőző paradicsomot lehámozva apró kockára vágtam, hogy a vágások mentén minél több paradicsomvíz távozzon. Ezt a levet nem kell elfőznöm a sűrítés során.
A bazsalikom egy részét már az elején a paradicsomkockák közé kevertem.

A főzés közben szépen sűrűsödött, a végén azért a botmixerrel beleturmixoltam, és utóízesítettem.

És ta-dam! Kész is lett a jól kenhető pizzaszószon. Igazából csak három kis üvegnyi lett, kóstolónak mindenképpen elég.
A próbasütésre több, mint két hetet vártunk, mivel a rövidke nyaralás alatt annyi pizzát ettünk, hogy egyáltalán nem kívántuk már. De érdekelt az a bivalymozzarella is, amit hazautaztattunk.
Szóval a próbasütés során olyan finom lett a margherita is, és a sonkás verzió is, hogy tudtam, rengeteg pizzsaszószt kell főznöm.
Ma a piacon megvettem a paradicsomos nénim összes (5 kg, mert már csak ennyi volt :( ) házi befőzésre való jó húsos paradicsomát, és a fenti technikával bevarázsoltam az üvegeimbe.
Még a végén Mamma leszek!