A nyár folyamán felújítottam egy régi széket, amit még Papótól hoztunk el. A szék formái mindig is nagyon tetszettek, hihetetlen, hogy régen mennyire igényesek dolgozták ki. A szék eredetileg sötétbarna lakkozású volt, ami persze már akkor is kopottas volt, amikor a széket elhoztuk. Mielőtt Debrecenbe hoztam, fehérre festettem, de már ez is igen kopott volt. A mostani átalakulásról már írtam augusztusban. A képek rendezgetésével most végeztem, így egy bejegyzésben mutatom meg az átalakulás néhány lépését. Egy dolog biztos, hogy nagyon jó volt a festés folyamata, amikor láttam, hogy az egyes darabok hogyan változnak át.
A szétszedést nehezítette, hogy a fehér festék befolyt a részek közé, és sok helyen összeragasztotta azokat. A szétszedés után itt van minden az asztalon. A csavarok eléggé viseltesek voltak, néhány el is tört, szóval az biztos volt, hogy új csavarokkal lesz összeszerelve.
Mandula színű krétafestékkel két rétegben festve így néztek ki:
Több helyen visszacsiszoltam a felületeket, pl. a peremeknél, vagy olyan helyeken, ahol a mindennapi használatban is esély van a kopásra. A csiszolás erősségétől függően több helyen is ki tudtam bontani a fa felületet, és a szélén a barna lakkozás maradványát. Vagyis láthatóvá vált a szék története. Az ülőfelület esetén nem volt sikeres ez a próbálkozás, de minden más helyen igen.
Az ülő felületet inkább vissza festettem, és a száraz ecset technikával öregítettem nem csak ott, hanem a csiszolásmentes részeknél is.
Az összeszerelés után egy nagyon stabil székünk lett.