Mivel maradt még rengeteg levendulánk, így arra gondoltunk, hogy lehetne egy újabb adag levendulaszörpöt készíteni.
Ebben a mosatni verzióban csak a lila virágokat használtuk, a recept az előző volt, de az eredmény mégis kissé más. Sokkal erőteljesebb színe lett:
A koszorú ötlete viszonylag hamar megvolt, csak megfelelő koszorúalapot nem találtam. Amit itthon elő tudtam keresni, az túlságosan kövér és nagy volt. Viszont a szörpkészítés maradékaként egy nagy köteg levendulaszár maradt, amit nem akartam kidobni. Így a zero vaste jegyében abból készült a koszorúalap. Semmi bonyolítás, csak varrócérnával tekertem körbe az egyre növő köteget, majd körré formáztam és folytattam a körbecérnázást, amíg meg nem lett a tökéletes forma:
Ezután folytattam körbetekerést, csak kisebb csokor levendulákat szorítottam az alapra. Ezzel körbeérve egy igen csinos koszorút kaptam. Itt a képen lehet viszonyítani a cérna és az olló méretéhez.
Végül egy kis masnit és egy akasztót kapott:
Miután Bogi hazahozta a levendula-rakományt, gyorsan kerestünk szörpreceptet, és egyeztettünk Erikáékkal is. Végül is a következő leírás győzött:
Cukorszirupot kell főzni a következőkből:
Ebbe kell 1 bögrényi leszedett levendulavirágot. Vigyáztunk arra, hogy minél kevesebb szárrész legyen benne. Vegyesen csipkedtük a virágokat, kétféle lila, fehér és rózsaszín is volt benne. Nagyjából koncepció nélkül, ahogy sikerült. A meleg létől még jobban átjárta a konyhát a levendula illat, a virágok azonnal elszíneződtek.
Elvileg egy napig kellett volna állni hagyni, de egyes leírások szerint elég a 12 óra is, mert ha sokáig áll a lében, akkor szappanosabb lesz az íze. Szóval reggel leszűrtem, majd 10 percig forraltam még, és tiszta üvegekbe töltöttem.
Hát, ez nem lett nagy adag, de a próba jól sikerült! Ilyen szép színűek egymás mellett a kis üvegek:
Évekkel ezelőtt találtam rá arra, hogy Tihanyban minden évben lehet menni levendulaszüretre. Akkor még Bogi kisebb volt, és nem gondoltam, hogy őt ez nagyon lázba hozná. Aztán nekem volt ekkortájt dolgom, szóval mindig halogatódott.
A család megosztott a levendulát illetően, a férjem állandóan csak a szappant emlegeti, és lehet, hogy pontosan emiatt izgat, hogy mibe lehetne becsempészni a levendula virágát. Pár éve a sárgabaracklekvár egy részébe dobtunk virágokat. Nemrég Katica kézműves szörpöt vettünk. Itt-ott lehet illatzsákokat találni a lakásban, egy levendulatő növekszik az erkélyen, négy fiatalabb a kertben. Örülök, hogy életben tudom tartani őket, de nagy termésre nem számíthatok.
Ma úgy alakult, hogy Bogi a barátnőjéékkel elment Létavértesre a levendulásba a Szedd magad! hétvége első napján. Vettek egy-egy papírtáskát a gyűjtögetéshez, aztán jól teleszedték. A képen létható mennyiség kétszeresével tért haza a lánykám:
A tervek szerint készül majd saját szörp, de valami kreatív tevékenység is várható.
Ilyen gyönyörűséges helyen jártak:
