Méhviaszos kendők

 Az alternatív csomagolóanyagok között tájékozódva még a Csuporkában láttunk viaszos kendőket. Akkor keveset tudtunk még róla és arról,hogyan lehet használni. Később a Cekkerben is néztük, de az árát sokalltuk, így felmerült a kérdés, hogy lehet-e itthoni eszközökkel készíteni ilyet. 

És persze a válasz: IGEN.

Első lépés: Keress otthon pamutvászon anyagokat. Nálunk a következők lettek a befutók:

A hangyás anyag Pisti gyerekkori ágyneműjének méretre alakítása után maradt meg. Az Eiffel-tornyos Emesétől került hozzánk, amikor egyzser nagyon meg akart szabadulni mindenféle anyagtól. Előkészítésként körbe lockoltam és persze kimostam. A viszolás technikája valóban egyszerű: Két sütőpapír között az apróra tépkedett méhviaszlapokat bele kell vasalni a textilbe.

Látszik, hogy minden színhez egy sárgás árnyalat hozzáadódik. A kéz melegétől a kendő formálható, csomagolható bele szendvics, de letakarható vele bögre, edény. Egy dologra kell figyelni, hogy meleg ne érje,mert kiolvasztja a viaszt. A mostani terveink szerint a nyáreleji meleg beköszöntéig alkalmas uzsonnacsomagolásra. Langyos vízzel tisztítható.

Ezt a videót követtük:

Újrahasznosított uzsonna csomagoló

Akinek van iskolás gyereke, aki otthonról viszi az uzsonnát az iskolába, az tudja, hogy dobozkák, folpack, szalvéta, kulacs hű társa lesz ebben az időszakban. 

Több kulacs is szolgált már, most a kedvenc fémtermosz, amely télen-nyáron használható vagy a hűlés vagy a felmelegedés megakadályozására. A műanyag uzsonnás dobozok védik a tartalmat a tankönyvek nyomásától, és mivel évekig szolgálnak, természetesen maradtak. DE, akkor min lehetne változtatni?

A szendvicsek csomagolására találtuk ki a következő ötletet, melynek az alapja az az ablakos papírzacskó, melyet minden boltban megtalálunk a pékáruk környékén. Természetesen csak azok kapnak új életet, melyeket nem maszatolunk össze krémes, töltelékes sütikkel.

És a szétvágás után van egy akkora lap,amelyben kényelmesen becsomagolható az 1 szendvics.

Na, de miért is csináljuk ezt? Ez a papír nem tapad rá a szendvicsre, vissza lehet hajtogatni, ha még nem fogy el, és az anyag 1 helyett 2 életet kapott. Utána persze kidobjuk, de a kis lépés is lépés!

Kik voltak az ötlet előfutárai? Hát az öreg rokonaim, akiknél a konyhaasztal fiókja szépen kisimított, összehajtogatott kristálycukros, lisztes zacskókat rejtettek. A előbbi az "adok egy kis sütit", az utóbbi az "adok egy kis pogácsát" esetén volt használatos.

Csalamádé 2.0

 Visszanézve a blogot, látom, hogy már 5 éve annak, hogy elkészült az első csalamádém. Azóta az a mennyiség elfogyott, de a legnagyobb bajom az volt, hogy a hőkezeléstől a zöldségek megpuhultak, és nem maradtak ropogósak. Miközben a hőkezeléssel eltett uborkám, cukkinim roppanós lesz.

Az úgy volt, hogy az utolsó paradicsomok az erkélyen sehogy sem akartak megérni. Nem kell nagy mennyiségre gondolni, a szüretkor 5 zöld és kissé elváltozott színű paradicsomom lett. Hogy ne vesszenek kárba, csináljunk csalamádét! Vagyis kb olyan arányok voltak itthon, mintha gombhoz kerestem volna kabátot. Végül is rendeltem a piacon 5 kg gyalult káposztát (köszönet érte, hogy itthon nem kell vele bajlódnom!), uborkából és színes paprikából összesen 1 kg-ot, pár nagyobb répát, és kb fél kg hagymát szántam erre a projektre. 

Ezt a receptet követtem a Nosalty-ról, persze a mennyiséghez arányosítva. Annyit változtattam, hogy a cukor mennyiségének csak a 2/3-át mértem ki, illetve a szemes bors helyett vegyes színes borsot használtam. A színek gyönyörűek, az illatok nagyon finomak voltak, különösen este, amikor már reggel óta érlelődött az egész. A költségekről: kb 2500 Ft-ot költöttem és lett 10 üvegnyi (+kóstoló adagnyi) csalamádém, amely a saját ízlésemnek tökéletes! 

Ha szerencsés vagyok, akkor a fiam enni fog belőle, a férjemre és Bogira nem igazán számíthatok.
Sebaj, több marad nekem! 😀