Egy újabb Duna-hullám

Karanténban vagyunk és sehova sem mehetünk. De ettől még szülinapot ünneplünk. Apa nem kaphat mást, mint a kedvenc sütijét tortaformában. Pedig már a múltkor is megfogadtam, hogy ennél bonyolultabbat csinálok. De ez a vírushelyzet nem igazán kedvez annak, hogy alapanyagok után járjak. Ehhez pedig minden volt itthon:

Ami újdonság, az a széle, amely egy csokicsipke a torta köré tekerve. Itt elég figyelmesnek kellett lenni, hogy még ne keményedjen meg teljesen, és valóban fel tudja venni a henger alakot.
Bogi munkáját dicséri!

Egy dologgal nem számoltunk! A gyertyák által termelt hővel 😎. Így egy átalakulás tanúi lehettünk:

Apa, boldog 46. születésnapot!

MMV - azaz mindenki maszkot varr

A hétvégén eljött az idő, hogy megvarrjam a maszkjainkat. A neten sokféle infó terjed,hogy nem is jók a textilmaszkok még akkor sem, ha vasalással fertőtlenítve vannak, de mivel eldobhatót nem lehet kapni, így valamit mégis csak jelent. Egyébként sem járunk kint túl sokat, mondhatni, napi max 30 perc jár szigorúan csak egy családtag számára.
Többféle szabásmintát megnéztem, és végül arra gondoltam, hogy az eldobható maszkot másolom le.
A kincstárban találtam egyszer már használt pamutanyagokat az Emese forrásból. A bélés pedig fehér ingujjakból készült, amiket még akkor táraztam be, amikor a gyerek gyors növekedésekor az ünneplő ing/blúz került kurtításra.
Ilyenek a fiatalság maszkjai mosás előtt:

És ilyenek a szülők maszkjai mosás után:

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a prototípusok rosszul lettek felgumizva és hajtogatva. A szabásminta nagyon kicsit téglalapos forma, és mindkettőt rosszul forgattam a varráskor. Ilyen hosszúkásak lettek prototípusként:

Az a 2 cm különbség hiányzott is a hajtásoknál.
Ami még fontos, hogy az orr részhez drótot varrtam a szegésben, hogy ugyanúgy orrhoz igazítható legyen, mint a papír változat.

Hajrá virágaim!!

Keverednek az évszakok a kiskertünkben. Még nem takarítottuk ki az őszről maradt leveleket, de a hagymás virágok már bimbóznak, nyílnak.

A hóvirág első éve

Tavaly valamiért elmentem a város parasztboltjába. Ezt e helyet minden valamire való helyi lakos ismeri. Mindent lehet kapni a szögtől a kerítésdrótig. Igazi retro érzés ott vásárolni. A pultnál kell kérni azt, amit éppen szeretnénk venni, és az eladó megmutatja a választékot. Amit végül megveszünk, arról ír egy blokkot, amit a pénztárban kell kifizetni, és utána lehet átvenni a pultnál. A bútorzat kissé ódivatú, de van egy igazi mindenes szaga a sokat látott alul fiókos, felül nyitott polcsornak.
Szóval elmentem ebbe a boltba, és egy állványon vetőmagokat és virághagymákat is kínáltak. És mit látok: hóvirág!
Na, ez kell nekem! Hazavittem, pár hétig még őrizgettem, utána eldugdostam a kiskertben. És ta-dam:

Március elején kinyíltak nagyjából az ibolyákkal együtt.