A nyaralás alatt (sőt már korábban is) az egyszerű Margherita pizzát ettem, hogy magát az alapmártás ízét érezzem.
De miért is? Lehet kapni kész mártást/szószt a boltban is. Eddig én is vettem, sőt szerettük is az U n i v e r termékét, csak az utóbbi időben valamit változtattak a recetúrán, megváltozott az állaga, íze és nehezen lehetett szétkenni a tésztán. Lazításként a spagettiszószomat használtam.
És ekkor jött gondolat, hogy tudok én saját, adalékmentes verziót készíteni. Pistivel ízlelgettünk, és arra jutottunk, hogy a paradicsom ízén kívül bazsalikom, fokhagyma és a só kell csak bele.
És ez lett a kísérlet tárgya. Egy kg befőző paradicsomot lehámozva apró kockára vágtam, hogy a vágások mentén minél több paradicsomvíz távozzon. Ezt a levet nem kell elfőznöm a sűrítés során.
A bazsalikom egy részét már az elején a paradicsomkockák közé kevertem.
A főzés közben szépen sűrűsödött, a végén azért a botmixerrel beleturmixoltam, és utóízesítettem.
És ta-dam! Kész is lett a jól kenhető pizzaszószon. Igazából csak három kis üvegnyi lett, kóstolónak mindenképpen elég.
A próbasütésre több, mint két hetet vártunk, mivel a rövidke nyaralás alatt annyi pizzát ettünk, hogy egyáltalán nem kívántuk már. De érdekelt az a bivalymozzarella is, amit hazautaztattunk.
Szóval a próbasütés során olyan finom lett a margherita is, és a sonkás verzió is, hogy tudtam, rengeteg pizzsaszószt kell főznöm.
Ma a piacon megvettem a paradicsomos nénim összes (5 kg, mert már csak ennyi volt :( ) házi befőzésre való jó húsos paradicsomát, és a fenti technikával bevarázsoltam az üvegeimbe.
Még a végén Mamma leszek!
