Köszönet a készítőnek és az instruktoroknak! :-)
2015. május 17., vasárnap
Anyák napja 2015
Ezeket a szépségeket kaptam idén Anyák napjára:
Köszönet a készítőnek és az instruktoroknak! :-)
Köszönet a készítőnek és az instruktoroknak! :-)
Körömminta nyomtatva
Tagnap a Design Terminálban voltunk a 3D Printing Days kiállításon. Itt készült a körömre ez a nyomtatott minta:
A kép még a nyomtatás után készült, amikor még a bőrömön is volt a festékből, pedig a bőröm maszkolva is volt a nyomtatáskor. (Igazság szerint még ma is így néz ki, pedig többször mostam kezet.)
Délután voltunk a 3D szkennelős workshop-on is. Tanulságos volt, a Zuram beszkennelt engem, és pedig Őt és Hecát. :-)
Délután voltunk a 3D szkennelős workshop-on is. Tanulságos volt, a Zuram beszkennelt engem, és pedig Őt és Hecát. :-)
2015. május 15., péntek
A győztes....
... Bogi!!!
A Debrecen Plaza által szervezett "Én és az anyukám" rajzpályázat győztese az én Bogim lett.
Ezzel a szép rajzzal indult:
A nyereményt a jövő héten veszi át. Gratulálunk!
A mai nap más szempontból jó volt. Meglátogattuk a hárfa-tanárnőt, és ki is próbálhatta a hangszert.
A Debrecen Plaza által szervezett "Én és az anyukám" rajzpályázat győztese az én Bogim lett.
Ezzel a szép rajzzal indult:
A mai nap más szempontból jó volt. Meglátogattuk a hárfa-tanárnőt, és ki is próbálhatta a hangszert.
2015. május 9., szombat
Bodzavirágból, bodzavirágból ....
...hullik a, hullik a sárga virágpor.
A szomszéd udvaron hatalmas bodzabokor volt, amelyet az építkezés után kivágtak. Fájt a szíven érte, és pár évig különböző kirándulások alkalmával került hozzánk egy-egy adagnyi virágzat. Pár éve azonban észrevettünk, hogy a kivágott bokor átjött hozzánk, és a bokrok, gazok között először fel sem tűnt, de évről évre egyre nagyobb, dúsabb lett. Nagyon drukkoltam neki! Erre az évre akkorára nőt, hogy bőven tudunk bodzaitalt készíteni, de még talán bogyó is marad. Bár abban a madarakkal kellene egyeztetnünk előbb.
Az idei első szüret eredményeként készülőben van az italunk:
Recept:
A szomszéd udvaron hatalmas bodzabokor volt, amelyet az építkezés után kivágtak. Fájt a szíven érte, és pár évig különböző kirándulások alkalmával került hozzánk egy-egy adagnyi virágzat. Pár éve azonban észrevettünk, hogy a kivágott bokor átjött hozzánk, és a bokrok, gazok között először fel sem tűnt, de évről évre egyre nagyobb, dúsabb lett. Nagyon drukkoltam neki! Erre az évre akkorára nőt, hogy bőven tudunk bodzaitalt készíteni, de még talán bogyó is marad. Bár abban a madarakkal kellene egyeztetnünk előbb.
Az idei első szüret eredményeként készülőben van az italunk:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)