Erről az étteremről egyszer a rádióban hallottunk egy beszélgetést, és annyira izgalmasnak tűnt, hogy eldöntöttük, hogy mindenképpen elmegyünk. Amikor a szokásos pünkösdi bobozásra készültünk, már nem tudtunk asztalt foglalni. Akkor egy másik étteremben ebédeltünk, amely csak abban volt jó, hogy nagyon finom kacsamájat készítettek, ami Pistunak is ízlett. A többiről inkább nem beszélünk.
De térjünk vissza az "Anyukám mondta" étteremre. Először is alig találtuk meg a helyet, mert egyetlen tábla sem mutatja az oda vezető utat. De amikor leparkoltunk, akkor sem volt hivalkodó a hely. Belépve szépen tárultak fel az egymásból nyíló helységek,a működő kemence, a kisült kenyerek, és a szeletelésre váró hatalmas sonka, ahogy a kert melletti asztalhoz eljutottunk.
A kiszolgálással, és az ételekkel elégedettek voltunk, és ez az a hely volt, ahova visszatérünk!
Nos lássuk mit ettünk:
