Tegnap bezárt az iwiw, az egyetlen közösségi oldal, ahova nem a munka miatt regisztráltam. Személy szerint nagyon sajnáltam, az utóbbi időben a magamfajta öregek lógtak rajta, jött egy-két hírlevél...
Az időkapszulát rögtön az első napon igényeltem, hogy szinte minden kapcsolatom megmaradjon, és az albumaim is, melyek egy adott időszakban történő válogatások eredményként jöttek létre. Nemcsak Bogi született az iwiw-es időszak alatt, hanem sajnos két búcsúalbum is készült: apunak és apósomnak.
A fb nem izgat, sőt... kifejezetten taszít, hogy csak akkor lehet bizonyos dolgokat megtenni, ha van oda regisztrációm. Hát nem lesz. Annyi oldalra kell a munkám miatt naponta belépnem, hogy nem hiányzik még egy, hogy a lelkesen bejelölt ismerősök posztjai és megosztásai után azon gondolkodjak, hogy le kellene tiltanom őket.
Mindenesetre érdekes éjszakánk volt, mert Kormos azzal töltötte az éjfél utáni időszakot, hogy megszökött az erkélyről az egy arasznyi széles előtetőre, és ott ugrándozott, dobbantott. Mindezt a 3. emelet magasságában tette, és nagy mákja volt, hogy a vizes lemezről nem csúszott le. Mindenesetre most a ketrec rabságát kell tűrnie, amíg a védelmi intézkedéseket meg nem tesszük.
A kis hálátlan! 8 nm a birtoka, elfogadtam, hogy csak bizonyos magasság fölött termeszthetem a fűszereimet. A több éve nevelgetett zsályám minden kihajtási kísérlete kudarcba fulladt, több cserépnyi bazsalikom tűnt el a pocakban két egész paradicsomtővel, melyet több nap alatt a gyökerétől a zöld paradicsomig sikerült feldolgoznia.
