A szilveszteri készülődésben sok ötletelés után arra jutottunk, hogy egy régről bevált túrós pogácsa alapján szerencsehozó malacokat sütünk. A net tele van ilyen pogácsamalacokkal, melyek közös jellemzője az volt, hogy nincs két egyforma arc, mivel nehéz szabályozni, hogy a tészta hogyan kelljen a sütés közben. Szóval belevágtunk, és a következő partiarcok készültek:
A szemeket borsból raktuk, és igazából nem kellett leszedni evés közben, mert nem volt annyira erős. Látszik, hogy mindegyik malacka más, a tészta frissen roppanós, kihűlve is kellően puha marad a túrónak köszönhetően. A foltokat is a belesült túrórögöcskék adják. Nekünk nagyon tetszett az ötlet, így a szilveszteri bulikba is bátran vittük, sőt vittünk Pistiéknek és Pannáéknak is. BUÉK!
Ezt a puzzle-t tavaly karácsonyra kaptam, de a téli szünetben nem volt időm kirakni, így szépen várt a sorára. Mindig halogattam, majd ha ezt és ezt megcsináltam, majd előveszem. Végül azt a célt tűztem ki, hogy ha meglesz a habilom, akkor utána kirakom. A habil meglett és a karácsonyi őrületnek is vége, szóval nekikezdtem, és két nap alatt kivégeztem:
Első ránézésre ijesztőbbnek tűnt, de csillagokat jelentő motívumok annyira különbözőek voltak, hogy ez a kép bal oldala szinte könnyűnek mondható volt. A jobb oldal (amivel kezdtem) kissé macerásabb volt. Ezen a képen jobban látszanak az eredeti színek:
Mivel az időjárás nem igazán télies, a kert növényei is inkább tavaszi hangulatban vannak, nőnek, bimbóznak. Íme a 2022-es év utolsó, de a téli időszak első hóvirága:
Már korábban is olvastam arról, hogy a Sündetektor Egyesület házikókat készített a sünök számára, ahol békében be tudnak vackolódni. Eddig nem találtam ilyen házakat, de ma, a Bánki Arborétum területén sikerült egyet felfedeznem. Nem tudom, hogy a leendő lakók látták-e már, de nekem nagyon tetszett.
Idén vásároltuk a koszorúkat a temetőlátogatáshoz. Valahogy nem volt elég időnk és kedvünk a készítéshez. De amikor a piacon válogattam, akkor a kezembe akadt ez, akkor tudtam, hogy mindenképpen el kell vinnem, és a középen lévő üreges termésbe egy apró lakót kell készíteni:
Az ötlet Boginak is tetszett, így egy apró gesztenyeemberke került az üregbe. Ehhez csak elő kellett keresni azt a pár apró gesztenyét, amit az ősz folyamán gyűjtöttünk.
Az emberkénk (mini Kipp-Kopp) igen lazán üldögél a helyén. A koszorút Tati kapta.
Az idén két tököt vettem lámpásnak. Az egyiket az erkélyre szántam, a másikat a temetőbe gondoltam. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy csak az utóbbi készült el. Bogi lelkesen tervezte papának a a tökfejet. Tudjuk azért, mert papa olyan vicces volt. Érdekes, hogy hogyan maradnak meg egy kisgyerekben azok, akikkel csak pár közös év adatott meg. Nemrég a csettintés tudományáról kérdezett Bogi. Lemeredtem teljesen, hiszen a legjobb mester éppen papa volt. Szeretett Boginak csettinteni, Bogi pedig élvezte. És most sok évvel később Bogi éppen ezt akarja tanulni. Szóval, valahol mélyen ott vannak a nyomok, amiket egymásban hagyunk....
A lényeg, hogy papa vicces volt, és ezért kap egy töklámpást halottak napjára. Az idei ilyen volt indulást előtt a bejárati (vagy kijárati) ajtónkban:
És itt már beüzemelve a szokásos helyén:
Egy kicsit később, amikor visszatértünk Papó sírjától, már jobban látszott a sötétben:
A héten többször is úton voltunk, olyan helyen is, ahol mostanában nem nagyon jártunk az év ilyen időszakában. Július van, és egymást váltják érésben a gyümölcsök. A cseresznye már rég a múlté, meggy még van, a sárgabarack éppen most van a csúcson és közeleg az őszibarack a szilvákkal. Persze ez nem újdonság. De úton-útfélen sikerült mórabóra szilvába botlanunk. Például a 4-es főúton mellett Karcag-Kisújszállás térségében. Persze nem álltunk meg akkor, de vasárnap Szoboszlón voltunka repülőnapon, és ott, a reptér bejáratánál volt egy hatalmas fa/bokor.
A képen is látszik, hogy valóban nem kicsi, és valósággal fürtökben lógott rajta a gyümölcs. Erre a fára nem is emlékeztem, de igazán jó érzés volt a gyermekkorom kedvelt helyszínén egy másik helyszín érdekes gyümölcsével találkozni.
Az enyhén rózsaszínesek már ehetők, nagyon picit édeskések, a sárga részek inkább savanykásak. De, mivel én éppen ezt az enyhe ízvilágot kedvelem, nagyon bejött. Szóval, aki szereti menjen a szoloszlói reptér sarkára (Böszörményi és Huba utcák sarka, 47.454856, 21.392263), és kóstolgassa! 😀
Gyerekkoromban falun ismert volt ez a szilva, volt a rokonaimnál is, és a szomszédunk kertjében is, amit mi műveltünk. Inkább bokrokra emlékszem, mint fákra. Az mondjuk a sárga fajta volt, ami megérve is sárga maradt. Egy sötétebb fajtát találtam itt a Csapó utcán is. Akkor nem is értettem, hogy hogy került ide, de most már tudom, hogy a régi kis házak kertjeiből maradt meg. Valahogy a városrendezéskor sikerült belekomponálni a műbe. Sokáig a Csapó kanyarban is volt egy nem túl dekoratív bokor, amit tavaly vagy egy évvel korábban kivágtak. Sajnos nehezen viselte a városi lét a természet rendjét, hogy a megérett gyümölcs lepotyog a földre. De egy kicsit feljebb, mármint az Árpád tér irányába, van egy kisebb, kevesebb gyümölccsel. Remélem, hogy nem hívja fel nagyon magára a figyelmet, így sokáig maradhat a sorban. Azt a szilvát is teszteltem. Rendben van!
Ismét nyár elején vagyunk és ez nálunk Bogi születésnapját jelenti. Bizony telnek az évek, de az idei születésnapnak az volt az érdekessége, hogy az ünnepelt nem volt itthon. Olyan volt már, hogy éppen nyaraltunk vagy kirándultunk valamerre, de akkor ugye együtt voltunk. De, ha már így ráértünk, akkor kitaláltuk apával, hogy sütünk egy tortát, mire Bogi hazaér. Sok, sok-sok izgalom után ez lett a végeredmény:
Bogi imádja a gyümölcszselés/gyümölcskocsonyás tortákat, ezért is esett erre a választás. Az inspirációt adó videót a poszt végére fogom beilleszteni.
A torta belseje (az a fehér rész) egy szokásos réteges torta vakolva. A lapokat krémmel rétegezve a tortakarimában állítottuk össze, majd egy kicsit lehűtöttük. Amikor levettük a karimát, akkor egy kicsit bevakoltuk az oldalát, de nem kellett nagyon szépen elsimítani, mert erre "ragasztottuk" a dekorációt.
A gyümölcsöket random elhelyeztük a felületen úgy, hogy minél jobban befedjék a krémet. Cseresznye, ribizli, áfonya és sárgabarack került rá, és citromfű levelek.
Ekkor ismét hűtőbe tettük. Addig lamináló fóliából egy hosszú csíkot készítettünk, hogy körbe tudjuk tekerni a torta körül, és az majd megtartsa a zselatint. Na itt azért voltak problémák azzal hogy a zselatin ne folyjon ki minden létező résen. 2 réteg folpack nem volt elég, 2 réteg folpack + 2 réteg vastag alufólia sem. Pedig felhajtogattuk, körberagasztottuk. És csak bizakodtunk. A zselatinos réteg betöltésével már hajnali 1 körül végeztünk. Persze reggelre a zselatin egy része megszökött, egyenletesen befedte a hűtő polcát. Ekkor a tartalék zselatint visszamelegítettem, és újrapróbálkoztam. Ekkor alul már nem tudott megszökni. Íme az eredmény:
Levéve a karimát, ilyen szépen megállt a gyümölcskocsonya a torta tetején és oldalán:
Szóval SIKERÜLT! Boginak nagyon tetszett.
A tortánkat ez a videó inspirálta:
A piskóta receptje innen származik:
Egy 4 tojásos verziót egy lapként sütöttünk és a kerek lapokat utólag vágtuk ki belőle. Két körlap szépen kijött, a másik kettő csak úgy, hogy illeszteni kellett. De mivel krémmel rétegeztük, nem okozott gondot. A torta krémje pedig nagyon egyszerű mascarponés tejszínes krém:
1 doboz (500 g) mascarpone
1 zacskó (250 ml) habtejszín
1 csomag habfixáló
porcukor és citromlé ízlés szerint
A tejszínt a habfixálóval felverjük és utána a a mascaroonéval szépen kikeverjük. A porcukrot inkább apránként keverjük a masszába, nehogy túl édes legyen, ez a mennyiség egy teljes citrom levét felvette. A krém éppen elég lett egy 17 cm-es torta töltéséhez és bevonásához úgy, hogy belül 3 réteg krém volt.
A zselatinos bevonáshoz 20 gramm zselatinhoz számoltam 7 dl folyadékot. Ez bőven elég lett, de kellett is, mert sokat elpancsoltunk. A zselés réteg igazából egy jó citromos limonádé volt.
Megjegyzés: Zselés torta készült a Mestercukrász 2. évad 12. adásában. Zselékészítéshez az arányok: 50 gramm zselatin, 100 gramm cukor, 1 liter víz
A kertművelésben hatalmas sikereket érünk el! Ennek itt a bizonyítéka, egy újabb tálka málna. A darabszámmal nincs gondunk, több maréknyit szedtünk már, de mivel nem tudjuk kellő mennyiségű vízzel ellátni a töveket, így csak a málna száraz része terem meg.
Rájöttem, hogy a tálka mérete nem elegendő a méretarányhoz, ezért ismét egy tollat használtam etalonként. A lényeg, hogy a málna finom, még akkor is ha apróka, minden egyes szemben ott van a naaagy teljes szem ízanyaga.
Ma sorakozót fújtam a kisebb üvegeimnek, mert hosszas tipródás után mégis úgy döntöttem, hogy nem hagyom veszni a "mentatermésünket" és idén is készüljön mentás eperdzsem. De, ha már nekikezdek, akkor legyen bazsalikomos is.
A piacról és a sarki árutól beszereztem kb 5 kiló epret. Persze nem tudom megmondani pontosan, hogy mennyi volt, mert mindkét helyre egy-egy nagy tupper tálat vittem, és tele kértem. A mosásnál volt némi veszteség vagy a menthetetlenül kidobandóság miatt, vagy kivágandó hibák miatt, vagy egyszerűen le kellett tesztelni az alapanyagot. A maradék biztosan megvolt 4 kiló, melyet egyből két külön edénybe daraboltam:
Ehhez mér csak némi cukor (kb 25 deka összesen), dzsemfix+pektin kellett, és persze a fűszerek:
Fantasztikus fűszeres illatok lepték el az egész konyhát. Az eredmény színét sajnos egyetlen fotó sem tudja visszaadni, annyira szép, mély piros színe lett mindkét dzsemnek! Majdnem minden üvegre szükség volt, de pulton nem készültek képek, de a polcra pakolva így néznek ki:
Beköltöztek a tavalyi maradványkészlet mellé, a betűk a fűszerre utalnak, a 22 pedig az évjáratra. Pár éve nem ragasztok címkéket, mert a matricát utálom leszedni, az enyves pedig egy idő után elhagyja az üveget és utána nem fejtem meg, hogy mit rajt az üveg. Az alkoholos filctoll pedig tökéletes, később könnyen lemosható, már csak a kódokat kell észben tartani. :)
Vasárnap reggelre használható mennyiségű hó esett. Végre fehér burkolóztak a bokrok, fák, és a háztetőket is szép vastag hóréteg borította. Az idő is kellemesnek látszott, így a délelőttöt az udvaron töltöttük. Annyira nem volt meleg, hogy a hó tapadjon, így nagy küzdelmek árán két hólényt sikerült megépíteni:
A hószellem formája könnyebben épült, különösen úgy, hogy a belseje egy fatuskót rejt. A szeme gesztenye tüskés burka, amit még az ősz dekoráció miatt vittünk fel az udvarról a lakásba, most pedig vissza. A hóember arc nélküli, mert nem tudtuk beledugni a répaorrot, és gesztenye szemet. De nem is baj, mert azonnal kiderült volna, hogy egy igen kicsit, kb 30 centis emberkéről van szó. Minden esetre ők jó elvannak együtt az udvaron:
A hógolyóztunk, és rengeteg havat leráztunk a fák ágairól. És készült két hóangyal is.
