Pizzaszósz, sült paradicsomból

A télen elfogyott az összes pizzaszószunk, így idén mindenképpen főznöm kell. A tegnapi lecsó befőzésből maradt paradicsommal kísérleteztem. Több helyen olvastam, hogy van, aki sült paradicsomból készíti. Én inspirációnak ezt a receptet találtam. És ez lett az eredmény:

Ma reggel két kiló paradicsomból nekiláttam a próba sütés-főzésnek. 

• 2 kg paradicsom, csak félbevágva
• 2 nagy fej hagyma cikkekre vágva
• 8 nagy gerezd fokhagyma
• olívaolaj a locsoláshoz 

A paradicsom nem volt nagyon lédús, ennek ellenére az egy óra sütést kevésnek tartottam. Ahhoz, hogy a recept szerinti állapot létrejöjjön, kellett másfél óra. Se a nyers, se a sült állapotot nem fotóztam. A leírást nem követtem a folytatásban, mert biztos, hogy semmilyen paradicsomot nem fogok passzírozni. A sült hagymás, fokhagymás paradicsomot átszedtem egy fazékba és botmixerrel pürésítettem. Na, ezt az állapotot meg tudom mutatni:

Úgy fogalmazhatok, hogy zseniális állagot kaptam! Látszik, hogy a kavarásnyomot nem tudnak elsimulni. Egy kicsit fűszereztem bazsalikommal, oregánóval (a korfui piacon vásárolt 1 eurós szuper aromással) és egy kis sóval. Folyamatos keverés mellett még főztem, mert kíváncsi voltam, hogy fog-e változni az állaga. A víztartalomból még veszített, de a krémes állag végig megmaradt. Amikor elzártam a gázt, egy nagyon pici késhegynyi Na-benzoátot kevertem bele. Végül üvegekbe szedtem, a tetejére öntöttem egy pici olivaolajat, hogy tutira légmentesen lezárja. Ebből a mennyiségből 6 üvegnyi (1,5 decis) szósz lett. Most ott pihennek a tegnapi lecsók között a pokróc alatt.

 

Kisdinnyék

Úgy alakult, hogy reggel a Zsibi felé vettük az irányt, nyári ruha fronton kerestem volna valamit, ami megtetszik. Ehhez társult, hogy a teknősöknek is hozunk száraz kaját. Ruhát nem találtam, az eledelvásárlást is hamar megoldottuk. A piac bejáratánál lévő zöldségesnél láttam igazán friss kisdinnyéket, amik nem tudtak távozni a gondolataimból. Így amikor végeztünk, nem tudtam megállni, hogy vegyek belőlük. Olyan nagyon szépek voltak, nagyobbak-kisebbek, de összességében sokféle méretben. 

Két zacskónyit vettem, ami éppen belefért a zománcos tálba. A nagyobbakat gerezdekre vágtam, a kicsiket feleztem vagy még azt sem.

Végül egy kis kaporral, a szokásos felöntőlével elkészült 4 üvegnyi savanyúság. A színesség kedvéért két üvegbe a maradék spanyol paprikából is tettem. Meglátjuk, hogy az amúgy élénk színek hogy viselkednek a savanyúság levében, különösen, hogy most a borként kihagytam a léből.

 

Torta a naptárból

Bárándra receptes naptárt vettem az idén, így minden hónapban más sütiben vagy tortában gyönyörködhetünk. Áprilisban egy madártejtorta szerepelt. Bogi többször is elmondta, hogy ezt meg kellene sütni, ez nap júliusban jött el. 

A krém alapanyagai között nem szerepelt a liszt csak a leírásban, így 3 evőkanálnyit tettem bele, ami jól be tudta sűríteni. A még meleg krémet a vajas tésztaalapra kellett volna ráönteni a sütés előtti percekben, de inkább elősütöttem az alapot. Amikor már nemcsak a széle, hanem az alján is látszott a sülés nyoma (kb 10 perc), akkor öntöttem a krémet a forma közepére. Így az alap is már szilárdabb volt, és a hő már nem tudta úgy felolvasztani a tésztában lévő vajat. A habrózsákhoz a biztonság kedvéért 2 tojásfehérjét használtam fel. Hiába volt csillagalakú csőr a habzsákon, nekem nem lettek olyan szépen vonalazottak a rózsák. De sebaj! 

Mivel forró tésztára nyomtam a habcsókokat, 3 perc is elég volt, hogy megpiruljon a hab teteje. Szerintem át is sült ennyi idő alatt a grillfokozat alatt. Így nézett ki a sütés előtt és után:

 Este szeletelünk! 😉
 

Tadam - új mosogatóm van!

Sok-sok évvel ezelőtt (2008) Pisti nagymamájának konyhabútora hozzánk került Bárándra, leváltotta a zöld-fehér bútort. Alapvetően napsugarasabb lett tőle a helység, megszerettük. A legelhasználtabb része a mosogató volt, maga a szekrény stabil (korának megfelelő állapotban), de a medence zománcos bevonata kopott és sérült volt. Nem csoda, Pisti gyerekkora óta emlékszik rá, biztosan sokat használta mami és utána anyu is. Miután a mamák itt hagytak minket (két hónap különbséggel, lassan három éve ❤), eldöntöttem, hogy a medencét ki kellene cserélni. A mérések alapján nagyon hamar kiderült, hogy a ma kapható és a szocializmusban gyártott mosogatók mérete bizony nem egyezik meg. A legnagyobb problémánk az volt, hogy  a mostani tálcák keskenyebbek, és így a munkalapon lévő nyílásba nem illeszkednek be. Szóval az, hogy a régit kiszedjük és az újat a helyére tesszük, nem fog működni. Tavaly a Jófogáson találtam egy gránit mosogatót, amelynek ez a szélessége jó volt. Megvettük, és csak ezután jöttünk rá, hogy ez meg hosszabb a szükségesnél. Ha a régi pulton további vágást ejtünk, akkor nem lesz stabil, így egy új pultot vágattunk. A munkafolyamatok több fázisban zajlottak: a pulton a kivágandó és bemarni való rész kijelölése, maga a vágás és marás, munkalapcsere, a mosogató beragasztása és végül az egész szekrény visszaszerelése a helyére. Íme az eredmény:

Természetesen felavatva:

 

És lássuk, hogy miből indultunk! Nem volt rossz a két medence, mert a csepegtető szépen beleillett, a teteje egy szintben volt és maga a blokk kb 10 cm-rel kisebb volt. Csak, hát abból kellett dolgozni, ami elérhető volt.

És maga a munkaterület a folyosó volt, ahol könnyen körbejárhattuk, forgathattuk a bútort. A képen a mosogató már be van ragasztva és levettük róla a súlyokat (3 zsák cementet 😉). 

 

Érettségi előtt: tiramisu golyók és márványos bögrés kókuszos süti

Holnap lesz Bogi szóbeli érettségije, ahová buzgó anyukaként viszek sütiket. 

Az illusztrációt a Gemini NanoBanana generálta.

 

Természetesen Bogi kérését tartom szem előtt, az ő választása a márványos bögrés kókuszos süti lett. Ez régóta nagy kedvenc, így nemcsak belinkelem, hanem bemásolom a receptet:

Márványos kókuszos bögrés süti

Hozzávalók 4 személyre

• 3 dkg reszelt étcsoki
• 2 teáskanál cukrozatlan kakaópor
• 1 bögre liszt
• 1 bögre kókuszreszelék
• 1 bögre tej + 1 evőkanál a kakaós részhez
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 2/3 bögre cukor + 1 teáskanál a kakaós részhez
• 2/3 bögre étolaj
• 0.5 csomag sütőpor
• vaj és liszt a tepsi kikenéséhez

Elkészítés:

A lisztet, a kókuszreszeléket, a sót, a cukrot és a sütőport keverd el egy tálban. Add hozzá a tejet, a tojást és az étolajat, és keverj belőle csomómentes tésztát. A masszát vedd kétfelé, és az egyik adaghoz keverd hozzá a kakaóport, egy teáskanál cukrot, reszeld bele a csokit, és lazítsd egy evőkanál tejjel.

A sima tésztát egyengesd el egy 20x20 centis kivajazott-kilisztezett tepsiben. Öntsd a tetejére a kakaós részt, és óvatos mozdulatokkal keverd egy kicsit össze, hogy szép márványos mintát vegyen fel. Told 180 fokos sütőbe nagyjából 25 percre, amíg a beleszúrt villára nem ragad már rá a tészta.

És ami a meglepetés: Tiramisu golyók

 

Niki kolléganőm hozott ilyet a múltkor és megkínált belőle. Tetszett, hogy egyetlen golyóban ott van az összes íz.  Végül ez a Nosalty-s receptet dolgoztam át a saját ízlésünkre: 

Hozzávalók 4 személyre

• 35 dkg darált háztartási keksz
• 1,5 doboz mascarpone (25 dkg-sal számolva)
• 3 ek feketekávé
• 3 ek porcukor
• 2 kk vaníliás cukor (saját keverés vaníliaporral)
• 2-2 ek cukrozatlan kakaópor és Nesquick kakaó összekeverve 

Elkészítés:

A mascarponét a darált keksszel, a porcukorral, a vaníliás cukorral, a kávéval összedolgozzuk. Az eredeti arányokkal nekem kissé száraz volt, nem tudtam golyókat formázni, végül a a massza felvett még egy fél doboznyi mascarponét. Ezért módosítottam az arányokon. Fontos, hogy édességeknél általában a kiírt mennyiség fele és kétharmada közötti cukormenyiséget használunk, de most az a 3 evőkanálnyi kell bele. 

Kézzel gombócokat formálunk belőle és kakaóporban megforgatjuk. Az eredeti leírásban csak a sima kakaópor volt leírva. A férjemen tesztelve úgy döntöttünk, hogy a barna külsőhöz a legjobb a fele-fele arányban kevert sima és cukrozott kakaó. Végül legalább1-2 órára hűtőbe tesszük.

 

 

Egy igazi 6-7 születésnap

Nem igazán szeretem (és értem) a mémeket, de a 6-7 eléggé ismertté vált a családban. Amikor a hétvégi temetőlátogatásra készültem, csak akkor jutott eszembe, hogy apu születési dátuma, a június 7-e, éppen six-seven. Szóval, milyen menő lehetett volna ezzel tavaly. Idén viszont szép kerek évfordulója van a születésnapnak, ma lenne 90 éves. 

De a menő Papa már régóta nincs velünk. 17 éve halt meg. Bogi kétéves volt ekkor, így szinte már nem is emlékszik rá, csak az elmesélt történetekből. Így hát a szülői házban kint vannak a képek, hogy emlékezzünk rá. És persze rengeteg dolog változatlan, a szerszámokat mindig visszarakjuk a helyükre, oda, ahova még apu rendezte el; gondoskodunk a régi dió- és szilvafákról, a házról, amely egyfajta megújult keveréke az egykori háznak és a mai igényeinknek. Sajnos a nádast le kellett bontanunk, mert nagyon megdőlt, de az egyik oldalán a kerítést meghagytuk a folyondárral. Az egyik oszlopon ott van egy évszámfaragás, amit még nem sikerült megfejtenem. 1995-ös dátum, de ebben az évben már régen állt a nádas, szóval nem tudom, hogy miért volt ilyen fontos.

Tegnap nagyon büszke lett volna apu ránk! Pisti indián banánfái fölé szerkesztettünk egy árnyékolót. Az eredeti tervek szerint a régi szőlőlugas oszlopaihoz erősítettünk volna egy fából készült tartóállvány a hálónak. De aztán megláttuk a kerti ruhaszárító állvány első verzióját a melléképület tetején. Ez két T-alakú vas, amin a felső csőnek az egyik oldalon hosszabbnak kellene lennie. A toldás két fabetétes felmosónyélből készült. Igazi újrahasznosítás! Reméljük, hogy a kis fék értékelik majd az erőfeszítésünket!

Kanyarodjunk vissza a mai naphoz. Egy szép kerek évfordulóhoz.  A temetőben apu kertész-énjét szerettem volna életre kelteni. Két új növényt kapott: egy díszcsalánt és egy napimádót. (A szimmetria miatt anyu is ezeket kapta, csak más színben.) A dekoráció részeként leszúrtam két kis kerti szerszámot, hanyagul eldöntöttem egy kis kerámia-cserepet, és leszúrtam a 90-es számot és egy kis madárházikót is. Ez utóbbi kettő nyomtatással készült. 

Ezen a képen nem látszik a napimádó színe. Ez a vásárlás pillanatában sem látszott, az eladó szerint fehér színt kell várnunk. De mire beültettük, már kinyílt és egy igazán különleges cirmos szirmai lettek. Ilyen felülről:

 

Bodzaszörp (2026-os változat)

Idén Mészi főz és barkácsol tanácsai alapján frissítettem a receptúrát. Igaz, hogy az ő szörpje mentás-citromfüves volt, de a szirupba nem tette bele csak a citrom sárga héját és a kifacsart levét.

 Szóval az új verzió receptje:

• 70 dkg cukor
• 2 sárga citrom héja és kifacsart leve
• 1 ek citomsav
• 20 nagyobb kinyílt virágzat
• 2,5 liter víz

A cukrot egy kis forró vízben feloldom, majd felöntöm a maradék vízzel. Még a langyos szirupba beleteszem a citromhájakat, a kifacsart citromlevet és a  citromsavat. A bodza virágait óvatosan lerázogatom, hogy a bogarak, száraz részek kiessenek belőle, csak a virágernyőket teszem a szirupba úgy, hogy a szárak kilógnak. Így könnyű lesz kivenni és a szárakból nem ázik bele semmilyen kesernyés íz. Lefedve beteszem a spájzba. Egy éjszaka áznak, utána leszűröm és már fogyasztható is.  

Ha nem friss fogyasztásra szánom, akkor másnap a leszűrt szörpöt felfőzöm, ekkor a virágokból belekerült szennyeződések feljönnek a tetejére hab formájában, ezeket leszedem. Nem forralom hosszan, és amikor elzárom a gázt alatta, akkor egy késhegynyi nátrium-benzoátot keverek bele. Tiszta üvegekbe töltöm, lezárom és száraz dunsztba teszem.