Kapo(l)cs a két gyerekünk között

Az idei balatoni nyaralásunk egybeesett a Művészetek völgye idejével. (Lehet, hogy korábban is volt így.) Most célzottan figyeltünk rá, mivel Pisti "mestere" Pribolyszki Mátyás és bandje is fellépett a fesztiválon. Így adott volt egy nap, melyet családostól ott töltöttünk. A fesztivál napközbeni programja inkább Boginak jött be, az első adódó nyitott udvarban belekóstolt a korongozás rejtelmeibe. Nagyjából a kirakodás és látnivaló felét tudtuk megnézni, de van Bogi segítségével kovácsolt patkónk, nemezelt karkötőnk, kapolcsi birslekvárunk és egy szilva-alma-paradicsomlekváruk. (Kapolcsikum) Ez utóbbi igen érdekes kombinációnak ígérkezik, a héten ki is kellene próbálni!
Íme a kész művek:

Nos, hogy a napi befogadható élményeket sem feledjem, voltunk a helyi iskola épületében. Pontosabban abban a épületben., ahol pár évvel ezelőttig működött az iskola. Itt érdekes régi füzetek, szemléltetőeszközök, őrsi- és csapatnaplók voltak kiállítva. Sajnos ma már nemcsak az iskola nem működik a faluban, hanem már az óvoda sem. a kicsit busszal viszik valamelyik környékbeli nagyobb helyre.
A Kaláka Versudvarban Hajós András beszélgetős, kicsit zenélős műsorát  hallgattuk, amit még Bogi is élvezett, és közben megfésültem, és befontam a haját. A legjobban Hajós András első, wc-n írott (hi-hi) verse tetszett neki, amelyből a kiemelt idézet a következő:

"Apa mosdik, anya varr,

Ébred az ország, reccsen a sz.r"

(Úgy látszik néha nehéz túljutni az óvodás szinten. De fontos kérdés volt, hogy: "Anya a wc-n nemcsak olvasni lehet?")
És ezután következett a nagy, a hihetetlen, az utánozhatatlan Pribolyszki a Blue sPot Café-ban!
Bogival közben elmentünk egy kicsit csavarogni, de aztán visszatértünk és az ölemben fekve hallgatta. Akkor még nem tudtuk, hogy a fáradtsága egy része már a szokásos Balaton-betegségnek köszönhető, amely menetrend szerint az első fürdések után bekövetkezik, és egy-két nap alatt vége is.
A nap zárásaként a Fonó Folkudvarban belehallgattunk Szvorák Katalin és tanítványai népdalaiba, ettünk egy kis zsíros kenyeret és melegszendvicset, és utána rendesen szaladni kellett a kocsihoz, mert leszakadt az ég. Emiatt sajnos a Kormosnak kinézett szénából sem tudtunk hozni.
Hazafelé betérünk a veszprémi ügyeletes gyógyszertárba egy kis lázcsillapítóért.
Igazi kalandos napunk volt!