Gyöngyvirág

A szoboszlói temetőben több sírnál is elidőztünk. Az egyik ilyen volt a nagymamám egyik húgának a sírja, ahol a szomszéd síron egy nagyszerű ötletet találtunk:

Igen, gyöngyből készült virágok voltak, amiken nehezebben fog az idő. Nem hervadnak, nem kell nekik víz vagy gondozás, és nem a kínai "selyem"virágok. Az ötletet mentettük jövőre!

Töklámpás a temetőben

Bár hétközben eszemben volt, végül a hétvégére mégis elfelejtettem faragható tököt venni. Így ma keltem útra abban bízva, hogy tudok szerezni. Végül a Csillag utca sarkán lévő zöldségesből hoztam kettőt is, az egyiket Papának szánva.

Mert, ki mondta, hogy nem lehet egy vigyorgó tökfejet vinni a temetőbe? És még emlékszünk Bogi nagyszerű gondolatára, Papa vicces volt, és biztosan örülne... Mivel a tök kissé sérült volt, így ehhez kellett igazítani az arcát. Bogi tervei alapján íme az eredmény a konyha asztalon:

És itt pedig beüzemelve a temetőben:

Almás-rebarbarás pitetorta

Ismét születésnapra készültünk, a fiam 26 éves lett. Mivel nem igazán szereti a hagyományos tortákat, így egy korábbi almás pitére gondoltam, annyi csavarral, hogy a töltelékbe rebarbara is került. Ha már torta, akkor legyen több rétege, így a két almás-rebarbarás réteg közé még egy tésztaréteg került. A torta legyen a szokásosnál különlegesebb látvány, így nem beborítottam egy rétegnyi tésztával, hanem a teteje őszi dekorációt kapott az alma, körte, gomba és levél formák random elhelyezésével.

A sütés során eléggé megemelkedtek a tésztarétegek és a tetején lévő formák. Kicsit aggódtam is, hogy esetleg nem lehet majd felismerni azokat a végén. De, végül is jól sikerült.

A tálalás utáni pillanat. A csipkés tortapapírtól eltekintettünk, de Bogi szép kék tányérja viszont eléggé fiússá tette a látványt.

És egy vágott verzió, hogy a rétegek is látszódjanak. Ami a legjobb volt, hogy tálaláskor még langyos volt a süti belseje, a külseje roppant, szóval igazán jól sikerült.