Az idén két tököt vettem lámpásnak. Az egyiket az erkélyre szántam, a másikat a temetőbe gondoltam. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy csak az utóbbi készült el. Bogi lelkesen tervezte papának a a tökfejet. Tudjuk azért, mert papa olyan vicces volt. Érdekes, hogy hogyan maradnak meg egy kisgyerekben azok, akikkel csak pár közös év adatott meg. Nemrég a csettintés tudományáról kérdezett Bogi. Lemeredtem teljesen, hiszen a legjobb mester éppen papa volt. Szeretett Boginak csettinteni, Bogi pedig élvezte. És most sok évvel később Bogi éppen ezt akarja tanulni. Szóval, valahol mélyen ott vannak a nyomok, amiket egymásban hagyunk....
A lényeg, hogy papa vicces volt, és ezért kap egy töklámpást halottak napjára. Az idei ilyen volt indulást előtt a bejárati (vagy kijárati) ajtónkban:
És itt már beüzemelve a szokásos helyén:
