Egy újabb angyalka a fán

 Emesétől kaptunk egy újabb angyalkát, amely alig várta, hogy felkerüljön a fára. Ugye, mindenki megtalálja a rejtőzködő rózsaszín hasát?

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Átalakulás néhány lépésben

A nyár folyamán felújítottam egy régi széket, amit még Papótól hoztunk el. A szék formái mindig is nagyon tetszettek, hihetetlen, hogy régen mennyire igényesek dolgozták ki. A szék eredetileg sötétbarna lakkozású volt, ami persze már akkor is kopottas volt, amikor a széket elhoztuk. Mielőtt Debrecenbe hoztam, fehérre festettem, de már ez is igen kopott volt. A mostani átalakulásról már írtam augusztusban. A képek rendezgetésével most végeztem, így egy bejegyzésben mutatom meg az átalakulás néhány lépését. Egy dolog biztos, hogy nagyon jó volt a festés folyamata, amikor láttam, hogy az egyes darabok hogyan változnak át. 

A szétszedést nehezítette, hogy a fehér festék befolyt a részek közé, és sok helyen összeragasztotta azokat. A szétszedés után itt van minden az asztalon. A csavarok eléggé viseltesek voltak, néhány el is tört, szóval az biztos volt, hogy új csavarokkal lesz összeszerelve.

Amennyire lehetett, visszacsiszoltam a felületeket. Csak a fellazult részeket, és a fehér "ragasztó" festéket akartam eltávolítani, mivel a krétafesték tulajdonképpen minden felületre rá tud tapadni:

Mandula színű krétafestékkel két rétegben festve így néztek ki:

Több helyen visszacsiszoltam a felületeket, pl. a peremeknél, vagy olyan helyeken, ahol a mindennapi használatban is esély van a kopásra. A csiszolás erősségétől függően több helyen is ki tudtam bontani a fa felületet, és a szélén a barna lakkozás maradványát. Vagyis láthatóvá vált a szék története. Az ülőfelület esetén nem volt sikeres ez a próbálkozás, de minden más helyen igen.

Az ülő felületet inkább vissza festettem, és a száraz ecset technikával öregítettem nem csak ott, hanem a csiszolásmentes részeknél is.

Az összeszerelés után egy nagyon stabil székünk lett.

Gyöngyvirág

A szoboszlói temetőben több sírnál is elidőztünk. Az egyik ilyen volt a nagymamám egyik húgának a sírja, ahol a szomszéd síron egy nagyszerű ötletet találtunk:

Igen, gyöngyből készült virágok voltak, amiken nehezebben fog az idő. Nem hervadnak, nem kell nekik víz vagy gondozás, és nem a kínai "selyem"virágok. Az ötletet mentettük jövőre!

Töklámpás a temetőben

Bár hétközben eszemben volt, végül a hétvégére mégis elfelejtettem faragható tököt venni. Így ma keltem útra abban bízva, hogy tudok szerezni. Végül a Csillag utca sarkán lévő zöldségesből hoztam kettőt is, az egyiket Papának szánva.

Mert, ki mondta, hogy nem lehet egy vigyorgó tökfejet vinni a temetőbe? És még emlékszünk Bogi nagyszerű gondolatára, Papa vicces volt, és biztosan örülne... Mivel a tök kissé sérült volt, így ehhez kellett igazítani az arcát. Bogi tervei alapján íme az eredmény a konyha asztalon:

És itt pedig beüzemelve a temetőben:

Almás-rebarbarás pitetorta

Ismét születésnapra készültünk, a fiam 26 éves lett. Mivel nem igazán szereti a hagyományos tortákat, így egy korábbi almás pitére gondoltam, annyi csavarral, hogy a töltelékbe rebarbara is került. Ha már torta, akkor legyen több rétege, így a két almás-rebarbarás réteg közé még egy tésztaréteg került. A torta legyen a szokásosnál különlegesebb látvány, így nem beborítottam egy rétegnyi tésztával, hanem a teteje őszi dekorációt kapott az alma, körte, gomba és levél formák random elhelyezésével.

A sütés során eléggé megemelkedtek a tésztarétegek és a tetején lévő formák. Kicsit aggódtam is, hogy esetleg nem lehet majd felismerni azokat a végén. De, végül is jól sikerült.

A tálalás utáni pillanat. A csipkés tortapapírtól eltekintettünk, de Bogi szép kék tányérja viszont eléggé fiússá tette a látványt.

És egy vágott verzió, hogy a rétegek is látszódjanak. Ami a legjobb volt, hogy tálaláskor még langyos volt a süti belseje, a külseje roppant, szóval igazán jól sikerült.

Ilyen volt - ilyen lett

Sok (nagyon sok) éve már, hogy a Papótól örökölt székek fehérre festve velem vannak Debrecenben. Ezidő alatt eléggé kopottak lettek, és már a fehérségüket sem szerettem. Mivel már kipróbáltam, hogy milyen a krétafestékkel dolgozni, így érett a gondolat, hogy valahogy újabb külsőt kellene kapniuk. 

A fehér székből mandulaszín alappal egy vintage stílusú széket varázsoltam. Persze a párna nem illik az új külsőhöz, de majd azt is le fogom cserélni.

Párna nélkül jobban látszik a szék eredeti formája. A mandula színű alapot több helyen visszacsiszoltam, hogy a szék története megmutatkozzon. Van ahol egészen a fáig visszabontottam a rétegeket, így látszik az eredeti sötét lakkszerű réteg és a ráfestett fehér zománc is. Ahol nem volt visszacsiszolás, ott a száraz ecset technikával utólag öregítettem a felületet.

A szék korát nem tudom pontosan megmondani. Mivel Papótól származnak, aki az én emlékeim szerint soha nem vett semmi lakberendezési tárgyat, azt gondolom, hogy 80 éves biztosan megvan. Ez reálisnak tűnik, de már sajnos senki sem tudja pontosítani. A széket új csavarokkal szereltük össze, és sokkal stabilabb, mint a nagykorúvá vált ikeás székeink.
 

Levendulaszörp v2.

Mivel maradt még rengeteg levendulánk, így arra gondoltunk, hogy lehetne egy újabb adag levendulaszörpöt készíteni. 
Ebben a mosatni verzióban csak a lila virágokat használtuk, a recept az előző volt, de az eredmény mégis kissé más. Sokkal erőteljesebb színe lett:

Levendulakoszorú

 

Íme a legújabb ajtódíszünk a mindent látó szemmel!😉
Ha már ennyi levendula került a kezem közé, akkor egy kicsit kreatívkodtam belőle.

A koszorú ötlete viszonylag hamar megvolt, csak megfelelő koszorúalapot nem találtam. Amit itthon elő tudtam keresni, az túlságosan kövér és nagy volt. Viszont a szörpkészítés maradékaként egy nagy köteg levendulaszár maradt, amit nem akartam kidobni. Így a zero vaste jegyében abból készült a koszorúalap. Semmi bonyolítás, csak varrócérnával tekertem körbe az egyre növő köteget, majd körré formáztam és folytattam a körbecérnázást, amíg meg nem lett a tökéletes forma:

Ezután folytattam körbetekerést, csak kisebb csokor levendulákat szorítottam az alapra. Ezzel körbeérve egy igen csinos koszorút kaptam. Itt a képen lehet viszonyítani a cérna és az olló méretéhez.

Végül egy kis masnit és egy akasztót kapott:

Mire végeztem, lett az előbbinél sokkal nagyobb köteg levendula száram. Mivel  most jól formázható még, újabb négy koszorúalapot "fontam" belőle.

Levendulaszörp

Miután Bogi hazahozta a levendula-rakományt, gyorsan kerestünk szörpreceptet, és egyeztettünk Erikáékkal is. Végül is a következő leírás győzött:

Cukorszirupot kell főzni a következőkből:

• 1 liter víz
• 1 kg 70 dkg cukor
• 1 citrom leve
• 1 evőkanál citromsav

Ebbe kell 1 bögrényi leszedett levendulavirágot. Vigyáztunk arra, hogy minél kevesebb szárrész legyen benne. Vegyesen csipkedtük a virágokat, kétféle lila, fehér és rózsaszín is volt benne. Nagyjából koncepció nélkül, ahogy sikerült. A meleg létől még jobban átjárta a konyhát a levendula illat, a virágok azonnal elszíneződtek.

Elvileg egy napig kellett volna állni hagyni, de egyes leírások szerint elég a 12 óra is, mert ha sokáig áll a lében, akkor szappanosabb lesz az íze. Szóval reggel leszűrtem, majd 10 percig forraltam még, és tiszta üvegekbe töltöttem. 

Hát, ez nem lett nagy adag, de a próba jól sikerült! Ilyen szép színűek egymás mellett a kis üvegek:

Folyt. köv.

Levendulaszüret

Évekkel ezelőtt találtam rá arra, hogy Tihanyban minden évben lehet menni levendulaszüretre. Akkor még Bogi kisebb volt, és nem gondoltam, hogy őt ez nagyon lázba hozná. Aztán nekem volt ekkortájt dolgom, szóval mindig halogatódott. 

A család megosztott a levendulát illetően, a férjem állandóan csak a szappant emlegeti, és lehet, hogy pontosan emiatt izgat, hogy mibe lehetne becsempészni a levendula virágát. Pár éve a sárgabaracklekvár egy részébe dobtunk virágokat. Nemrég Katica kézműves szörpöt vettünk. Itt-ott lehet illatzsákokat találni a lakásban, egy levendulatő növekszik az erkélyen, négy fiatalabb a kertben. Örülök, hogy életben tudom tartani őket, de nagy termésre nem számíthatok.

Ma úgy alakult, hogy Bogi a barátnőjéékkel elment Létavértesre a levendulásba a Szedd magad! hétvége első napján. Vettek egy-egy papírtáskát a gyűjtögetéshez, aztán jól teleszedték. A képen létható mennyiség kétszeresével tért haza a lánykám:

A tervek szerint készül majd saját szörp, de valami kreatív tevékenység is várható.

Ilyen gyönyörűséges helyen jártak:

• Létai Levendulás
• Cikk a HAON-on 
  

Molekuláris kertészet

Idén időben vetettem el a retek magokat, hogy tavasszal saját termelésű finomságokat ehessünk. Régebben virágládában szokásos méretű retkek termettek. De most ekkora lett a top méret:

A tollat viszonyításként tettem oda, hogy látható legyen ez a mikroméret. Tulajdonképpen az íz ilyen kis falatokba koncentrálódott. Tőbbféle retek volt a termésben, mivel ilyen Garafarm magkeveréket vettem:

Olyan ez, mint a fine diningban a molekuláris gasztronómia. Megalkottam a molekuláris kertészet alapjait! 😁

50 év - 50 valami jár érte

A kolléganőkkel pár éve megleptük H-t a 40. születésnapján 40 dologgal. Az volt az első ilyen alkalom, hogy ilyen meglepetéssel készültünk, ráadásul meg is kellett szervezni, hogy tutira a helyszínen legyen és ne sejtsen semmit. Az évfordulós ajándékokat azóta beépítettük a családi ünnepekbe is.

Idén én kerültem sorra. Az éveim száma persze szaporodik, és ez így van jól, mivel sokan már nem követnek az utamon. Ennél a kerek számnál csak egy dolog jutott eszembe, hogy már nincs annyi előttem, mint amennyi mögöttem van. Nem hagyom, hogy ez az érzés hatalmába kerítsen, inkább csak úgy lenne jó élni, hogy legyen minden fontos dologra időm és energiám.

De mi is történt ma? Hát, M.-nal mindenféle beszámolós papírokat kellett (volna) kitöltenünk. Miután régóta online iskolában vagyunk, és a következő félév is így indul, kifejezetten jó ötletnek tűnt, hogy ezt személyesen oldjuk meg. És aztán végül is a lapok kitöltése elmaradt, mert M., Sz. és A. várt egy kis meglepetéssel. Volt egy sk. csokitorta is, amit M. sütött, és egy fedeles kosárban várt az 50 dolog. Minden, egyesével volt külön csomagolva, hogy nagyobb legyen az izgalom.

Ezen a képen majdnem minden tárgy látszik. Kivéve ez a fehér nyuszi:

És végül a fedeles dobozom, amit a kreatív dolgaim tárolására fogok használni:

Törött kosárka - újrafestve maradhat

Sok évvel ezelőtt vettünk az IKEÁ-ban egy kosársorozatot, melynek a különböző méretű tagja a lakás különböző szegleteiben kaptak helyet. A kosarak négyzetes alakúak, az előlapjuk középen alacsonyabb, és mindenféle lakkozás, kezelés nélküli vesszőkből készültek. A legkisebb a fiam szobájában tolltartóként funkcionált, majd egyszer csak eltűnt, és egy nagyobb átpakoláskor került elő, az egyik oldalán törötten, szakadtan. Eltettek a saját kacataim közé, hogy majd jó lesz még valamire. Először arra gondoltam, hogy karácsony környékén használom fel a dekoráció részeként, de valahogy nem jött az ihlet. 

Mivel mostanában előkerültek az akril festékek, ki akartam próbálni, hogy hogyan lehetne festeni egy ennyire strukturált felületet. Végül is nagyot nem hibázhatok, mert ha nem tudom megoldani, vagy nem tetszik az eredmény, akkor nem egy új tárgyat rontok el.

Az alapfesték egy elefántcsont színű akril volt, melyet vékony ecsettel próbáltam felvinni, hogy a vesszőszálak közé minél jobban bele tudjak festeni. Ez nagyjából sikerült is, de nem volt célom, hogy olyan tökéletesen fedett legyen,, mintha ilyen színű szálakból fonták volna. De így még olyan uncsi volt. És akkor volt még egy kis padlizsán metál festék , amivel antikolást akartam csinálni. Aztán találtam egy menő angolvöröset, majd napsárgát majd krómoxid zöldet. És ezekkel színekkel is tettem a felületre egy -egy kis maszatot száraz ecset technikával. Egy-egy szín után mindig volt száradási idő, és mivel a vesszők kezeletlenek voltak, nagyon gyorsan száradt minden réteg.

Sajnos itt sem készült a műveletek előtt és közben fotó, de íme a végeredmény:

Végül is nem végezte a kukában, a lyuk körül ragasztóval rögzítettem egymáshoz a szálakat. A száradás után eléggé masszív lett. Ha lesz ötletem arra, hogy milyen módon fedhetném be a lyukat, akkor még folytatom a tuningot, egyelőre így marad.

Egy kis kosár megújulása

Régóta a konyhai tv mellett van egy kis kis kosár az éppen aktuális lomoknak. Ide dobom be a tollat, jegyzetfüzetet, cérnát, kisollót, szóval mindent, amitől kacattár lehetne a tv előtt. Eredetileg Bogi kapott benne egy húsvéti összeállítást zöld műfűvel, csokitojásokkal, csokinyuszival. A tartalom elfogyott, a műfű szezonális, így lomos kosárrá neveztük ki. Sajnos nem fényképeztem a teljes megújulását, amely tavaly azzal kezdődött, hogy megváltam a fülétől. Alapban fehérre volt festve, amely már zavart. Régen nagyon jó volt "terápiás" munkaként a festés, csak húzom szép lassan az ecsetet, miközben a tárgy átalakul. Nyugtató hatású a folyamat, tisztul az agyam még akkor is, ha éppen valami sorozat megy a tv-ben. Szóval a fehér kosár először elefántcsont színű lett kívülről, és belül csak a széle és még egy sor a fonásból. Akkor még azt gondoltam, hogy ki fogom bélelni mintás vászonnal vagy filc anyaggal. Másnap rám tört a pakolási láz, és átnéztem és rendszereztem a dekupázshoz felgyűlt szalvétáimat. Ekkor találtam rá egy régi kedvencemre, amelyből több gipszkép is készült. Középen volt egy levét és ezt keretezi több mintasor. A mintasor ma már nem tetszik, így csak a belső levélmotívumot használtam. Szerencsére volt elég példány, melyeket a kosár oldalára dekupázsoltam, Ilyesmit csináltam már régen is, hogy a minta alapja egyáltalán nem volt sima. (Ebben a bejegyzésben a sünis kosár.) Végül arra gondoltam, hogy a széle legyen sötétebb. Találtam Bogi festékei között egy nagyon menő padlizsán színű metál akril festéket, amely nagyon tetszett, de túl sötétnek találtam. egy kis fehérrel keverve érdekesen váltott át szürkébe. És a tuti megoldás végül az lett, hogy száraz ecset technikával kopottas (vintage) hatást értem el. Először csak a szélén. Aztán az éleken. Aztán a levelek között. És végül a belsejében is. Szóval látszik, hogy a lényeg az volt, hogy csináljak valamit, de nem volt sem tervem, sem koncepcióm, csak úgy alakult a történetünk. Íme az eredmény:

A hosszabb oldalakra 2 a rövebbbekre 1 levél került.

Ezen a képen nagyon jól látszik, hogy a kicsi kínai munkások nem tudták jól követni a téglalapos formát. Nem is a legtartósabb kosárkáról van szó, de egy darabig biztosan kiszolgál még minket.

a

Kerek évforduló - születésnap

Nem szoktam a saját születésnapjaimról posztolni. De talán ez a kerek évforduló megérdemel ennyit. Persze nem azt fogom megmutatni, hogy kaptam toronyórát láncostól vagy milyen egzotikus utazást a családommal. Mert, hogy nem ilyeneket kaptam, nem vágytam rá és ezt tudta is a családom. 

Ilyen volt a reggelim:

Házi készítésű nankenyér, fokhagymás joghurttal, vörös pesztóval és tükörtojással. Ezt a fúziós összeállítást a gyerekeim készítették a Street Kitchen inspirációja alapján.

A nap során kiderült, hogy a kertben kinyíltak a hóvirágok. Hát, micsoda világot élünk, minden össze van kavarodva, még az időjárás is. Ezek a szegény virágok meg sem várták a tél végét! 

És végül a délutáni tortát mutatom meg, amely egy barackos túró torta volt a Kiss Virág cukrászda jóvoltából:

Igazán cuki dekoráció az állatorvosi rendelőben