Másnap kipróbáltuk a Gyermekvasútat, amin még soha sem utaztunk. Gyerekként vágytam az akkor még Úttörővasútra, de Pisti vonatmániás időszakában sem jutottunk el ide. Most a János hegyig utaztunk, és ott egy kicsit sétálgattunk. Az idő nem volt a legjobb, időnként esett is, de az Erzsébet-kilátó így is megérte.
Vasárnap külön fiús, és lányos programmal készültünk. Mindenképpen szerettem volna, ha Pisti elmegy a Terror házába. Sokáig úgy gondoltam, hogy az osztállyal ezt megteszik valamelyik kirándulás alkalmával. És mivel nem, így a férjemmel együtt mentek. Boginak túl erősnek gondoltam ezt a programot, így mi a Mezőgazdasági múzeumot látogattuk meg. A tervem az Idő birodalma időszaki kiállítás volt, de ennél sokkal többet láttunk. Először is a húsvéti hagyományos kézműves technikákkal ismerkedtünk, ennek eredménye egy festett kerámia nyuszi és egy nemezelt technikával készült virág (hajgumira rögzítve) lett. Aztán megnéztük a Nemzeti lókiállítást, ahonnan nehéz volt az elválás, és végül jött az Idő birodalma. Az izgalmas keresgélős, matricázós programon Bogi alaposan megéhezett, megszomjazott. Egy vásári ebéd és cukrászdázás után jót aludt apával Szentendrén, amíg Pistivel szétnéztünk. Találtunk egy egész évben nyitva tartó Karácsony kiállítást.
És az utolsó napot Gödöllőn töltöttük. A kastélyban húsvéti hagyományőrző rendezvény volt. A kastélykertben ingyenesen látogatható népi játékok, állatsimogató, kézműves bemutató és vásár várták a kicsiket és szüleiket.
Az állatsimogató mellett szalmába rejtett fatojásokat lehetett keresni. Aki megtalált egyet, nnnak csokitojás volt a jutalma.
A vásárban pedig nagyon korrekt áron vásárolhattunk. Végül is bogi kapott egy népies ruhát, (amiben várta a locsolókat), készítettünk homokképet és játszottunk.
És két gyöngyszem:
Csuda ízes mézeskalács és Kétjobbkezes foltmozaik.
A foltmozaiknál ingyenesen kipróbálhatta bárki a technikát. Kisméretű "táblát" kaptunk, amit negyedóra alatt el lehetett készíteni. Akinek tetszett a dolog, az vásárolhatott. Végül is egy lovacskással tértünk haza. A technika nagyon tetszik, kreatív felhasználása a maradék anyagoknak. Itt az utolsó kis fecni is életre kelhet.
Már látom, hogy nem véletlen őrzöm a biciklitárolóban azt a nagy tábla hungarocell-lapot. :-)
A technikáról és az alkotókról a netfolk blogon olvashatunk.
