Nyaralni voltunk a tenger mellett. Annyira ott voltunk, hogy a kikötő mellett volt a szállásunk, de a szobában sem és a fürdőben sem volt lehetőség a teregetésre. Az első este vállfákra akasztottuk a törölközőket, a szobai tükör szélére akasztottuk. (Csak itt volt kiálló perem, amiben a kampó megakadt.)
Már-mér azt hihettük, minden OK, de reggelre a mikroszálasok mind megszáradtak, viszont a frottírok jól bebüdösödtek. A férjem már a kukába akarta dobni a poshadtakat, de lebeszéltem róla, hogy azt én majd otthon szépen kifőzöm, és olyan illatosak lesznek, mint amilyenek lenni szoktak.
De akkor is, ki kellene teregetni a strandolós dolgainkat!És ekkor jött a nagy ötlet!
Bogi éppen az indulás előtt kapott a névnapjára egy zsinórkészítőt (knitting mill), egy ilyet:
 |
| Forrás |
És ha már megtanultuk beüzemelni, akkor hajrá, most nem elég fél méretnyi zsinór, hanem ide több méter kellene. És tekertük, tekertük, felváltva, az összecsavarodott zsinórt kilógattuk az ablakon, mértünk, saccoltunk és a vége az lett, hogy a fürdőszobában sikerült két használható szárítókötelet készíteni, amit a Dm-ben vásárolt csipeszekkel egészítettünk ki. Így nézett ki:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése